Melyiket a 9 közül? címmel rendezte meg Jókai Mór karácsonyi novelláját Fekete Péter Jászai Mari-díjas rendező a Fővárosi Nagycirkuszban. A produkcióban légballonok, angyalok és kötéltáncosok szállnak a magasba, mesebeli hintók, akrobaták, zsonglőrök és állatidomárok suhannak át a színen, egy családapa és kilenc gyermeke pedig arra vár, hogy fellobbanjon az emberi szívekben a szeretet.
A darab főszereplője egy gyermekeit egyedül nevelő családapa, János mester, aki mindent meg szeretne adni a gyerkőceinek, de annyira szegények, hogy karácsonykor csak egy Jézust köszöntő dalt tud nekik megtanítani. A felettük lakó magányos háziurat viszont annyira zavarja a közös éneklés, hogy lemegy hozzájuk csendet parancsolni. Szegénységüket látva ajánlja fel, hogy az egyik fiút örökbe fogadja és gazdaggá teszi. A mester nem tud választani, a gyermekek pedig nem akarnak kiszakadni a családból. A cirkuszi előadás lehetővé teszi számukra, hogy mindegyikük sorra bemutatkozzék egy-egy produkcióval.
Forrás: Urbán Ádám/Fővárosi Nagycirkusz
Jókai története Szőts Istvánt is elbűvölte. A novellából 1956–57-ben forgatott kisjátékfilmet Bihari József és Ajtay Andor főszereplésével. Az alkotás ősbemutatója az 1957. évi Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon volt, ahol a zsűrit is lebilincselte. Úgy döntöttek, elismerésben részesítik. A novella ugyanígy Fekete Pétert is magával ragadta, majd megajándékozott vele bennünket.
Karácsony közeledtével a mesejáték üzenete is aktuálisabb, mint az év más szakában. Ez a produkcióban gyakorlatilag is megfogalmazódik, hiszen a fellépők egymás kezét fogva, egymást erősítve és egymásban bízva küzdik le az akadályokat, teljesítik a teljesíthetetlennek tűnő feladatokat.
A társadalomnak görbe tükröt tartó darab így segít ráhangolódni a karácsony eszmeiségére, visszakanyarodni azokhoz az értékekhez, amelyek boldog emberré tesznek bennünket. Segít megállni egy percre, és eltűnődni azon, figyelünk-e egymásra, vagy mosolygós, de érzelemmentes próbababaként feszítünk a közösségi médiában.
A produkciót, amelybe a közönséget is bevonják – hiszen közreműködése segíthet az életre szóló döntések meghozatalában –, már most telt házzal játsszák. De nemcsak a nézőtér telik meg, többek között a zenekari tagokkal, akik nem egy árokban ülnek, mint az operában, hogy ne is lássuk őket, hanem a lelátón, a közönség köreiben. Itt adják elő a remekbe szabott zeneszámokat, lehetővé téve, hogy figyelemmel kövessük, ki miként veszi ki részét a közös munkából.
Bízunk benne, hogy ez a gyönyörű mese elvarázsolja karácsonyra a kicsiket és nagyokat. Összeölelkezve erősebbek vagyunk!
Forrás és teljes cikk: Magyar Nemzet
Kiemelt kép: Urbán Ádám/Fővárosi Nagycirkusz
