Egyre több ismerősömtől hallom, nincs semmiféle karácsonyi hangulata, pedig már elmúlt advent harmadik vasárnapja is. Szó se róla, van benne némi igazság, hiszen az idei adventi időszak valahogy szürkébb, mint azt a korábbi esztendőkben megszoktunk.
Ezt magyarázhatjuk a takarékossággal, hiszen nincs annyi ünnepi fény az utcákon, az otthonok ablakait, a családi házak kertjeiben lévő fákat is kevés helyen világítják meg. Talán ebből a fakóságból eredhet, hogy az embereknek nincs ünnepélyes, várakozási hangulata manapság. Mondhatni, ugyanúgy élik monotonon mindennapjaikat, mint ahogy az év többi napján, kedvességnek, megértőbb megnyilvánulásoknak, meghittségnek se híre se hamva, csak a türelmetlenkedés, az agresszív viselkedés tapasztalható úton útfélen.
De mire fel ez az egyhangú fásult hangulat, hiszen ha néhány évtizedre visszagondolunk, akkor sem volt nagy csili-vili, mégis érezhető volt a várakozás, mindenki készülődött Jézus Krisztus születésére. Viszont arra is vissza tudunk emlékezni – jó pár éve már -, hogy az adventi időszakot beárnyékolta, hogy sok európai nagyvárosban úgy döntött a politikai vezetés, nem állít fel a főtereken karácsonyfát, mert az sérthet más vallásúakat, maximum valami absztrakt, fenyőfának kikiáltott torzót engedtek kirakni. Aztán jászol sem volt, a betlehemek a templomok falai közé szorultak és maradtak a karácsonyi vásárok, amelyek már csak a bizniszről szóltak és nem arról, hogy a várakozás örömében a társadalmi kapcsolatokat is elmélyítsük.
Az elszemélyesedés korát éljük, amelyet nem törvények mondanak ki, hanem alattomosan, szinte észrevétlenül vált a napi életünk megszokott jelenségévé. Internet, mobiltelefon, elektronikus ügyintézés, mindenféle mobil applikációk, amelyek segítségével magunkra zártuk az ajtót, mert így a legkönnyebb kommunikálni. Mindezt pedig nem a hétköznapi emberek akarták, hanem a világuralomra törekvő, nagy politikai befolyással rendelkező néhány emberből álló csoport, amely alamuszi módon akarja megszüntetni az alapvető emberi kapcsolatokat. A lényeg, ami felé terelték az embereket, hogy ne gondolkodjanak, kövessék a káosz-kommunikációt, amellyel a látást homályosítják el.
Mondhatni, mindez az emberiség ellen tudatosan elkövetett merénylet, hiszen ezzel az élet szépségeinek örömét veszik el az egyéntől.
Az emberekbe szinte beleivódott ez a szemlélet, ugyanis ma már – mint látható – nem csak az ajándékdömpinggel, hanem az élménytársadalom szemléletével sodródik ez az ünnep is a mindennapok felé. Pedig jó lenne, ha mindenki rájönne, hogy az elmulasztott mosolyt, a ki nem mondott dicséretet egyetlen ajándék sem pótolja. Éppen ezért azt javaslom, Karácsony közeledtével keressük meg ritkán használt szavainkat, bátran mondjuk ki azokat, kívánjunk egymásnak több hitet és erőt. Sugározzunk örömöt, mert az ember nem csak szép szavakra és szeretetre vágyik, hanem hitünk és reményünk szerint arra is, hogy eljusson az igazi várakozáshoz.
Cz.B.
Fotó: fenyorveny.hu
