Nem túlzás, hogy a 21. század elején olyan mértékben gyorsult fel a világ, hogy azt már követni sem tudjuk. A valaha létezett generációs felosztás is értelmét vesztette, hol van már az X, Y, Z generáció? Nincs annyi betű az ABC-ben, amennyi elég lenne megjelölésükre. Erről és a következményekről is beszélt Hal Melinda klinikai szakpszichológus a Civil Akadémián.
Nem új dolog, csak tény, hogy minden, amire azt mondjuk, hogy modern, Amerikából érkezik Európába. Magyarországon talán kicsit ellenállóbb, mert nagyon nagyok a kulturális különbségek, ennek ellenére elér bennünket is. De ami Amerikából érkezik, az gazdaságorientált, tőkeorientált és marketing orientált.
Ezek a trendek tükröződnek az úgynevezett generációs jellemzőkben.
A másik pedig, ami inkább szakmai szempont, hogy nagyon nehéz ma már generációkról beszélni. Míg korábban azt mondhattuk, hogy volt ez meg az a generáció, közöttük volt 10, 15, 20 év. Most pedig azt látjuk, hogy felgyorsult a világ, a generációs különbségek pedig bizonyos szempontok szerint eltűnnek, bizonyos szempontok szerint pedig éppen kiélesednek.
Most már lassan 2, 3, 4, 5 évente kellene egy új nevet adnunk egy-egy generációnak, olyan sokat változik a világ néhány év alatt.
Hogyha most megkérdeznénk a fiatalokat, hogy mennyit változott a világ néhány év alatt, lehet, hogy azt mondanák, hogy hétről hétre, vagy percről percre változik a világ, mert ők maguk is ezt érzik. Ez pedig egy nagyon nehéz alkalmazkodási folyamatot kell jelentsen, elég, ha csak a viharsebesen változó technológiai környezetre gondolunk.
Nem látok reményt arra, hogy vissza tudjuk fogni ezt a fajta technológiai fejlődést, és nem is vagyok benne biztos, hogy érdemes megpróbálni.
Van ennek sok jó oldala is, ezért a folyamat nem megállításra szorul, hanem szabályozásra és kontrollra. Visszafordítani a dolgokat aligha lehet, nem tudjuk megtenni, hogy ahogy beléptünk az internet világába, úgy ki is lépjünk belőle. Az Alfa generáció (a 2010 után születetteket jelölték így – a szerk.) számára már természetes a virtuális valóság, hogy már ki sem lépnek a szobából, mindent így néznek meg, így tájékozódnak – ami persze a mozgásszegény életmódot is jelent. Ebből kilépni ma már nagyon nehéz. Nem vagyok optimista, mert a megoldás az lehetne, hogy alternatívát kínáljunk, csakhogy ez rettenetesen nehéz. Méghozzá azért, mert
a fiatalok idegrendszeri struktúrája is megváltozott.
Már nem arról van szó, hogy mit akar a fiatal, hanem, hogy mit tesz lehetővé az idegrendszere, mit tesz lehetővé a nagyon berögzült sémája. Ez pedig nagyon fontos, mert ha ezt figyelembe vesszük, akkor lehet esély az átformálásra. Nem mindegy, hogyan gondolunk a fiatalokra. Most mondok néhány sztereotip kijelentést: lusták, motiválatlanok, tiszteletlenek. Ezt nagyon gyakran halljuk, főleg, hogyha mondjuk több generáció választja el az idősebb és a fiatalabb embert. De ha úgy gondolunk rájuk, mint akiknek az agya is másmilyen, az idegrendszere is másmilyen, másra befogadó, akkor esetleg azt is megmutathatjuk nekik, hogy mit tud befogadni. Ezt nevezhetjük alternatíva kínálásnak.
Nagyon sokat dolgozom fiatalokkal és azt látom, hogy zavarodottak, bizonytalanok. Ez a bizonytalanság az, amit meg tudnánk fogni.
Az online tér meg a digitalizáció nem egy megfogható dolog, de szabályozásra érdemes és szabályozni is kellene valahogyan. Ma például a streaming szolgáltatókra gondolunk, hát ők jelentik az egyik legnagyobb problémát a fiatalok életében. (A streaming lényege, hogy pl. egy filmet azonnal elkezdhetünk nézni, nem kell megvárni, míg az egész letöltődik – a szerk.)
A legnagyobb ilyen streaming szolgáltatók kínálata döntő többségben amerikai „kézből” érkezik, de ami ennél is rosszabb, hogy műsoraik teljesen kultúraidegenek. A mi fiataljaink több, mint 50 százalékát nem értik a tartalomnak, ennek ellenére rátapadnak a képernyőre, mert olyan tartalmat látnak, ami jutalmazó ingert jelent a számukra.
A jutalmazásért felelős hormon, például a dopamin, konkrétan a legfőbb, függőséget okozó tényezőként jelenik meg az idegrendszerükben. Nagyon nehéz ebben a kérdésben gondolkoznunk, de talán a streaming szolgáltatókra még lesz megoldás. Tudom, hogy ez óriási és heroikus munka, de az ilyen szempontok szerinti szabályozás, ez egy nagyon fontos kérdés lenne.
civilek.info
A helyzettel kapcsolatban nagyon sokszor előkerül a nevelés kérdése. Sokat beszélünk róla és a szülőkre óriási teher nehezedik, ezt is ki kell jelenteni. A szülők nem tudnak elég jók lenni, ők maguk is bizonytalanok, és ezt a folyamatosan változó világot sokszor nem is értik.
Nekem 3 éves a gyermekem és tudom, hogy mennyi inger ér minket, amitől azt érezhetem, hogy biztosan nem jól csinálom. Sokkal kevesebb az olyan inger, ami azt erősítené meg, hogy igenis vannak jó gondolataim.
És igenis esetleg tudom, hogy mire van szükségünk családként. Tehát személyesen is megértem azt a sok-sok bizonytalan szülőt, aki mindenféle módon, akár könyveket olvasva, akár az internetes tartalmakat böngészve gyermeknevelési tippek után kutat, ahelyett, hogy leülnénk a gyerekkel és megbeszélnénk vagy megkérdeznénk, hogy mit érzel most. Úgy gondoljuk, hogy jobban tudjuk, hogy a másik mit érez, szülőként főleg így vagyunk vele. Pedig meglehet, hogy teljesen mást érzünk bizonyos helyzetekben.
Nagyon nehéz lehet egy tinédzser korú gyermekkel, de azért hozzáteszem, a 3 évessel sem mindig könnyű, tehát nagyon nehéz ezeket a korszakokat átélni és általában a szülők azt gondolják, hogy mi jobban tudjuk, hogy mit érez a másik. Ugyanez a helyzet a felnőttek egymás közötti érintkezésében is. Ebben látok egy kulcskérdést. A felnőttek egymás között is nagyon gyakran elfelejtik megkérdezni, hogy egyébként mit érzel most ebben a szituációban? Mert lehet, hogy nem ugyanazt érezzük, és lehet, hogy nem ugyanazt éljük át és tévúton járunk, amikor keressük a megoldásokat. Főleg valóban a fiatalok esetében, akiknek napról napra változik a világuk, és ők maguk is kapkodják a fejüket.
Ma a kutatások is azt mutatják, hogy a legnagyobb problémája egy alfa generációs fiatalnak a bizonytalanság. Fél a jövőtől, fél attól, hogy folyamatosan utat kell változtatnia, tehát ki kell lépnie a komfortzónából, rögtön át kell valahogyan állni az új útra, és azért ez nagyon fárasztó lehet idegrendszerileg is, de egyébként.
Ezt az ugrást, ugrálást, meg ezt a figyelmi problémát, meg az érzelmi problémákat vetíti elő ez a mértékű digitalizáció, tehát az idegrendszerben éppen erre hatnak ezek a műsorok tartalom tekintetében is, szerkesztésben, vágásban, képi világukban egyértelműen. Arra megy ki a játék, hogy minél alacsonyabb legyen a figyelem, minél kevésbé kelljen érzelmekről gondolkodni, minél inkább kész tartalmat kapjon valaki, mert az instant az egyszerű megoldás. Csak hát az élet sok problémájára meg nem jelent megoldást.
Kiemelt kép: Hal Melinda / Facebook
