A Pozsonyban készített helyszíni riportban az utca emberét kérdezték a merényletről, akik vagy azt mondták, amit a Telex leírt, vagy nem.

„Érezhető volt a feszültség, de azt nem gondoltam volna, hogy szlovák támad szlovákra – ráadásul egy politikusra” – címmel közölt egy riportot a Telex, amelyben tendenciózusan viszi végig a kiüresített, tartalom nélküli szavakon túlmutató üzenetét: ami történt, az csak és kizárólag a szlovák kormány hibája.

Idézetek a cikkből

Többen nem akarnak nyilatkozni, egy nő pedig például csak azután áll velünk szóba, hogy nemmel válaszolunk neki arra, hogy „az Orbán-média” része vagyunk-e.

Ergo: az Orbán média hazudik, csak a Telex mond igazad, övé az egyetlen, abszolút igazság.

…szerinte valóban sok ember csalódott, mert „a kormány nem teljesítette azt, amit megígért” az embereknek. Úgy látja, hogy a feszültség régóta érezhető volt, most csak még tovább fokozódott.

Ergo: indokolt az erőszakos fellépés, hisz kormányzása bő fél éve alatt (2023. október 25-e óta miniszterelnök) sem teljesítette, amit megígért, haladjunk…

Szerintük a szlovák társadalom két pólusra szakadt, azt pedig teljesen kizártnak tartják, hogy a merényletből a kormánypárt szavazói bármit leszűrnének majd. „Attól tartok, az ellenzék szavazói fogják inkább azt érezni a merénylet után, hogy nyitni kéne egymás felé. De a kormányoldalon továbbra is a gyűlölet fog uralkodni” – mondja egyikőjük.

Ergo: ez a kognitív disszonancia bámulatos kimaxolása, mintha a valóságban nem a miniszterelnököt, a kormány fejét érte volna támadás, hanem egy ellenzéki csúcspolitikust. A kormányoldal gyűlöl, a kormányoldal támad, a kormányoldal felelős mindenért, ők a ROSSZak, az ellenzék pedig a JÓ, aki majd közeledni fog (reméljük ez nem újabb lövésekben nyilvánul meg), de a ROSSZ kormány és annak szavazói ebből képtelenek leszűrni a szeretet.

„Az, hogy közösen tudnak-e működni, a kormánypárton múlna. De ők inkább még jobban kettészakítják a társadalmat, hogy felhasználják a merényletet az ellenzék további elnyomására” – mondja Renam.

Ergo: dettó, a kormány az egyedüli felelőse az együttműködés hiányának, és ezt a nagyszerű tettet (a merényletet) is az ellenzék elnyomására használják majd a mihasznák. (Talán, ha az összeset agyonlőnék…hmm?)

Főleg két politikuson múlik az, hogy közeledhet-e egymás felé a kormány és az ellenzék: mindkettő a kormánykoalícióban van, az egyik Blaha, a másik a szélsőjobboldali kormánypárt, a Szlovák Nemzeti Tanács (SNS) elnöke, Andrej Danko.

Ergo: dettó, bár itt már kezd unalmassá válni a tendenciózus szöveg, az áldozathibáztatástól a felelősségvállalás és önreflexió elmulasztásáig.

Maria például arról beszél, hogy Fico „nagyon megbízott eddig abban, hogy szeretik az emberek, ezért nem félt”. Most viszont rajta és a kormányon múlik, hogy hogyan tovább. Daniele ehhez hozzáteszi:

„Meglátjuk, hogyha Fico jobban lesz, hogyan reagál majd. Akarja-e folytatni egy jobb úton, vagy megpróbál bosszút állni.”

Ergo: elértünk a csúcsponthoz, a katarzis nélküli katarzishoz, amely a felvezetésben sulykoltak után véglegesen rögzíti: Fico az, aki ROSSZ úton járt (kinek kell a béke, ha háborúzni is lehet), és miután a JÓ és BÖLCS és TÖKÉLETES entitás öt lövéssel az orrára koppintott, eldöntheti, hogy JÓ útra tér-e vagy sem.

Érezzük ugye a szómágiát?

Az élet kioltását célzó fegyveres támadás helytelenítésének üres kongását, és a valódi tartalom üvöltését.

Az egyetlen igaz tudás és erkölcs birtokosai úgy vélik, a kompromisszum nem két félen múlik, számukra a kompromisszumot az jelenti, ha a másik igazodik az ő hajlíthatatlan ideológiájukhoz, amelyet igazságnak hisznek.

Így is lehet, persze, csak ezt nem kompromisszumnak hívják.

Nem kell ismerni a szlovák belpolitika mélységeit ahhoz, hogy a jelenséget tudathasadásos állapotként azonosíthassuk, és sajnos nem egyedi: a szlovák miniszterelnök ellen elkövetett merénylet után hazánkban is megmutatkozott, elég, ha rápillantunk a közösségi médiából ömlő és ijesztő méreteket öltő kárörömre, gyilkos indulatra.

Ezt a társadalmi jelenséget sokféle jelzővel lehet illetni, de elsőként az jut eszünkbe, hogy nem felnőtt, vagy nem nőtt fel a demokráciához. Márpedig ha ez a korszellem, akkor a helyzet rosszabb, mint gondoltuk, és meglehet, ragadós lesz a példa – úgy tűnik van igény a további gyilkossági kísérletekre.

Kiemelt kép: MTI/EPA/Martin Divisek