Az „Összetartunk” volt a vezérgondolata a X. CÖF Klub Miskolc Napnak, amelyet szombaton tartottak a miskolci Tudomány és Technika Háza Nagy előadótermében, a a Civil Összefogás Fórum Miskolci Klubja szervezésében.

A rendezvény kezdetén Jacsó Pál mondta el bevezető gondolatait, majd Holló Gyula, a CÖF Klub Miskolc elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Ezt követte Heizler Norbert, a CÖF-CÖKA főigazgatójának köszöntője. Emlékeztetett: egy közösség akkor tud erős lenni, ha vannak gyökerei, közös múltja, hiszen csak így lehet közös jövője is.

„A hagyományokat ápolni kell, hogy azok el ne vesszenek. Ez a jubileumi rendezvény is egy hagyomány ápolása. Ünnepelni a közösséget, és megnyitni a kapukat, hogy mások is csatlakozni tudjanak a közösséghez, amennyiben annak értékeit, alapelveit vallják”.

Heizler Norbert rámutatott: soha nem látott szükség van az erős helyi közösségekre, majd megemlékezett a tizedik alkalommal megszervezett CÖF Klub Miskolc Napról:

„Egy civil kezdeményezés életében tíz év, tíz találkozás, tíz széles körben, közösen megélt rendezvény már önmagában is komoly teljesítmény. De valójában nem a tíz alkalom a legfontosabb, hanem az, hogy tíz év után is itt vagyunk. És ami ennél is fontosabb: együtt vagyunk. Az idei mottó ezért különösen találó: összetartozunk. Nem azt mondjuk, hogy mindenben ugyanúgy gondolkodunk. Nem azt mondjuk, hogy minden kérdésre ugyanazt a választ adjuk. És nem is azt mondjuk, hogy egy közösségben soha nincsenek viták. Azt mondjuk: vannak olyan értékek, amelyek fontosabbak a közöttünk lévő különbségeknél. Ez az összetartozás egyik legfontosabb titka” – emelte ki Heizler Norbert.

A főigazgató kiemelte: amikor a civil társadalomról beszélünk, hajlamosak vagyunk nagy szavakat használni, civil szervezetekről, közösségekről, társadalmi felelősségvállalásról beszélni.

„Pedig a civil társadalom valójában nagyon egyszerű éppen ezért talán soha eszünkbe nem jutó helyen kezdődik. A mellettünk álló vagy most éppen ülő embernél. A szomszédnál. A munkatársnál. A családban. A baráti közösségben. A településen. Igen, itt, Miskolcon” – mutatott rá, hozzátéve: egy város akkor él igazán, ha vannak olyan emberek, akik nemcsak laknak benne, hanem felelősséget is éreznek érte. Akik nem csak azt kérdezik: „Mit ad nekem a város?”, hanem azt is: „Mit tudok én adni a városomnak?” Ez a lokálpatriotizmus alapja és valódi értelme.

„És ezért különleges Miskolc, mert ennek a városnak nemcsak történelme van. Lelke is van. Miskolc a Bükk kapuja. Az ipari kultúra, a munka, a bányászat, a kohászat, a mesterségek városa. A reformáció, az egyházi és kulturális örökség városa. A diósgyőri vár, amiről hamarosan szó esik, Lillafüred, a Szinva, a kohászat és a munkásgenerációk emléke egyszerre részei annak a történetnek, amelyet Miskolcnak nevezünk” – idézte fel Heizler Norbert.

A főigazgató azonban arra is emlékeztetett: egy város öröksége nem pusztán épületekből és emléktáblákból áll. Az örökség elsősorban az emberekben él tovább. Abban, ahogyan egymáshoz fordulunk, ahogyan gyermekeinknek beszélünk a múltról és ahogyan megőrizzük a hagyományainkat.

És abban is, hogy képesek vagyunk-e továbbadni valamit abból, amit elődeinktől kaptunk.

A CÖF Klub Miskolc története éppen ezért fontos Heizler Norbert szerint, mert úgy látja: a civil közösség nem egyszerűen rendezvényeket szervez, hanem alapvetően közösséget épít.

„A korábbi CÖF Klub Miskolc Napok programjai között találkozhattunk helyi értékekkel, nemzeti kultúrával, határon túli magyar közösségekkel, lengyel-magyar kapcsolatokkal, családokkal, művészekkel és közéleti szereplőkkel. Már a kezdetektől az volt a cél, hogy a Miskolcért tenni akaró civil közösségek találkozzanak és együttműködjenek. Ez a gondolat ma talán még fontosabb, mint korábban” – idézte fel a főigazgató, magyarázatképpen pedig hozzátette: a világ körülöttünk gyorsabban változik, mint ahogy azt sokszor követni tudjuk. „Technológiai változások. Gazdasági bizonytalanságok. Háborúk. Társadalmi feszültségek. Információs zaj. Közösségi média. Mesterséges intelligencia.

Olyan időszakot élünk, amikor egyetlen nap alatt több információ érhet bennünket, mint amennyit néhány évtizeddel ezelőtt egy egész héten vagy akár hónapon keresztül kaptunk. De van valami, ami nem változik. Az embernek szüksége van közösségre. Szüksége van arra, hogy valahová tartozzon, hogy legyenek körülötte olyan emberek, akikben megbízik. És szüksége van arra az érzésre is, hogy nincs egyedül. Ezért van szükség civil közösségekre”.

A főigazgató azt is elmondta: az „összetartozunk” szó számára három dolgot jelent. Összetartozunk egymással. Összetartozunk az értékeink mellett. És összetartozunk a közösségeinkért.

„Az első az emberről szól. A második az értékről. A harmadik pedig a cselekvésről. Mert önmagában az összetartozás érzése még kevés. A közösség akkor válik valódi erővé, amikor cselekedni is képes” – hangsúlyozta Heizler Norbert, majd kifejette: amikor valaki megszervez egy programot, elmegy egy idős emberhez, támogat egy családot, amikor egy civil szervezet felkarol egy ügyet, valaki megment egy helyi hagyományt, amikor egy fiatal megkérdezi a nagyszüleit: „Mesélsz nekem arról, milyen volt régen?”, akkor ugyan lehet, hogy aprónak tűnő dolgokat tesz, de valójában ezekből az apró dolgokból épül fel egy nemzet.

„A közösség erejét nem a létszáma mutatja meg. Lehet egy közösség tíz ember. Vagy száz, vagy akár ezer. A kérdés nem pusztán az, hogy hányan vannak, hanem az, hogy számíthatnak-e egymásra? Mert tíz ember, aki számíthat egymásra, sokszor többre képes, mint száz ember, aki csak egy helyen tartózkodik. Ezért fontosak a CÖF Klubok. Nem azért, mert mindenki ugyanazt gondolja. Hanem azért, mert lehetőséget teremtenek arra, hogy találkozzunk, beszélgessünk, meghallgassuk egymást és közösen keressük a megoldásokat. A civil világ egyik legnagyobb értéke éppen ez: nem kell mindenkinek egyformának lennie ahhoz, hogy együtt tudjunk dolgozni a társadalom építésén” – hangsúlyozta a főigazgató.

Heizler Norbert felidézte: a magyar történelemben számtalan olyan pillanat volt, amikor az összetartás jelentette a túlélést. Amikor egy település összefogott. Amikor egy család segített egy másik családnak. Amikor egy közösség megőrzött egy templomot, egy iskolát, egy hagyományt. Amikor az emberek egy nehéz időszakban nem egymást kezdték okolni, hanem azt keresték: „Mit tudunk együtt tenni?”. Meglátása szerint ez a kérdés ma is aktuális. „Nemcsak országos szinten. Itt, Miskolcon is. És minden magyar településen. A civil társadalomnak ugyanis van egy nagyon fontos feladata. Figyelni. Figyelni arra, ami a közösségben történik, az emberek problémáira. Figyelni az értékekre. Figyelni arra, hogy mi az, amit meg kell őrizni arra is, hogy mi az, amin változtatni kell. A civil ember nem közömbös, nem azt mondja: »Ez nem az én dolgom«. Hanem azt: »Ha ez a közösségünk ügye, akkor valamennyire az én ügyem is«. Ez a felelősségvállalás. És erre a felelősségvállalásra ma különösen nagy szükségünk van”.

Heizler Norbert felhívta a figyelmet: ha azt szeretnénk, hogy tíz év múlva is legyen CÖF Klub Miskolc Nap, akkor nem elég a múltat őrizni, a jövőt is építeni kell.

„A fiataloknak nem prédikációkra van szükségük. Hanem példákra. Olyan felnőttekre, akik megmutatják: lehet tisztességesen dolgozni; lehet közösségért dolgozni; lehet vitázni úgy, hogy közben nem gyűlöljük egymást; lehet büszkének lenni a magyar kultúrára; lehet szeretni a szülővárost; és lehet úgy gondolkodni a hazáról, hogy közben a másik embert is tiszteljük. Ez a generációk közötti felelősség”.

A főigazgató köszönetet mondott mindazoknak, akik ezt a tíz évet végigcsinálták, akik az első alkalommal is eljöttek, akik azóta is itt vannak, akik szerveztek, akik előadtak, akik felléptek, akik támogattak, akik időt, energiát és munkát tettek ebbe a közösségbe.

„És természetesen köszönet illeti a CÖF Klub Miskolc vezetőit, Lengyel Attilát és Holló Gyulát és minden olyan miskolci civilt, aki az elmúlt években hozzátett valamit ehhez a közösséghez. Mert egy rendezvény mögött mindig emberek vannak. Arcok. Sorsok. Munka. Kitartás. És sokszor olyan háttérmunka, amelyet a közönség nem is lát. De mi tudjuk: egy közösség nem magától működik. Valakinek mindig fel kell állnia és azt kell mondania: csináljuk meg!” – hívta fel a figyelmet.

A főigazgató arról is beszélt: az elmúlt években a CÖF-CÖKA számára is világossá vált, hogy a civil közösségek szerepe egyre fontosabb.

„Ezért szeretnénk a jövőben is erősíteni a vidéki klubok közötti kapcsolatokat. Szeretnénk több tapasztalatot megosztani. Szeretnénk, ha az egyik településen jól működő kezdeményezés eljuthatna egy másik településre is. Épüljenek és alakuljanak új közösségek. Mert a tudás akkor válik igazán értékessé, ha megosztjuk egymással. És szeretnénk olyan civil hálózatot, amelyben nemcsak rendezvények kapcsolják össze az embereket, hanem valódi együttműködések is. Mert a jövő civil társadalma nem egyszerűen nagyobb kell legyen. Erősebbnek kell lennie a kapcsolataiban, a szakmai tudásában, a közösségi felelősségvállalásában. És mindenekelőtt: erősebbnek az egymás iránti bizalomban”.

A főigazgató azt mondta, ő elsősorban reményt szeretne hozni. „Mert ha körülnézünk ebben a teremben, akkor látjuk: itt vannak azok az emberek, akik nem adták fel. Itt vannak azok, akik hisznek abban, hogy érdemes közösséget építeni. Akik szerint van értelme beszélgetni. Van értelme együtt gondolkodni. Van értelme segíteni. Van értelme tenni. És ha ez igaz, akkor van jövőnk”.

Heizler rámutatott: a tíz év nem lezárás, hanem bizonyíték.

„Bizonyíték arra, hogy egy jó kezdeményezésből hagyomány lehet. Egy találkozásból közösség lehet. Egy közösségből pedig olyan erő, amely képes hatni a környezetére. Ezért én ma nem azt szeretném mondani: »Folytassuk ugyanígy még tíz évig«. Hanem azt: Folytassuk még bátrabban. Keressük meg azokat, akik még nem találtak közösségre. Vonjuk be a fiatalokat. Hallgassuk meg az időseket. Segítsük a családokat. Támogassuk a helyi értékeket. Ismerjük meg egymás munkáját. És mindenekelőtt: ne engedjük, hogy az egymással szembeni bizalmatlanság erősebb legyen, mint az összetartozásunk”.

A főigazgató szerint van egy mondat, amelyet mindannyian magunkkal vihetünk: „Nem kell mindig nagy dolgokat tennünk. Néha elég egy telefon. Egy látogatás. Egy jó szó. Egy felajánlott segítség. Egy közös program. Egy beszélgetés. Egy fiatal megszólítása. Egy hagyomány továbbadása. Egy közösség megszervezése, mert a történelem nagy pillanatait sokszor nem nagy emberek, hanem egymás mellett kitartó hétköznapi emberek teszik lehetővé. És ezért, amikor ma azt mondjuk: ÖSSZETARTOZUNK, akkor ne csak egy rendezvény mottójaként mondjuk.

Legyen ez egy vállalás. Vállalás arra, hogy nem fordulunk el egymástól.

Vállalás arra, hogy megőrizzük, amit értéknek tartunk vagy hogy meghallgatjuk a másikat. Vállalás arra, hogy a vitáink ellenére is képesek leszünk együtt dolgozni. És vállalás arra, hogy a következő nemzedéknek nemcsak egy országot, hanem egy működő közösséget is továbbadunk”.

A CÖF Klub Miskolc tíz éve azt bizonyítja, hogy van helye a civil összefogásnak. Van helye a beszélgetésnek. Van helye a nemzeti kultúrának. Van helye a lokálpatriotizmusnak. Van helye a családoknak. Van helye a határon túli magyarokkal való kapcsolatnak. Van helye a hagyományőrzésnek. És van helye annak a gondolatnak, hogy a közösségért mindannyian tehetünk valamit.

Én pedig azt kívánom ennek a közösségnek, hogy a tizedik alkalom után ne csak újabb tíz rendezvény következzen, hanem újabb tíz évnyi barátság, együttműködés, szolgálat és közösségépítés. Legyen Miskolc továbbra is olyan város, ahol az emberek nemcsak egymás mellett élnek, hanem egymásért is képesek tenni. Legyenek olyan civil közösségeink, amelyekhez jó tartozni. Legyenek olyan fiataljaink, akik továbbviszik azt, amit értéknek tartunk. És legyen bennünk elegendő türelem, bölcsesség és erő ahhoz, hogy akkor is egymás mellett maradjunk, amikor nem mindenben értünk egyet, mert végül nem az számít, hogy minden kérdésben ugyanazt gondoljuk, hanem az, hogy amikor igazán szükség van rá, ott állunk-e egymás mellett” – mondta el Heizler Norbert, rámutatva: tíz évvel ezelőtt Lengyel Attiláék elindítottak egy kezdeményezést. Ma már hagyományról beszélhetünk.

„A hagyomány azonban csak akkor él, ha továbbadjuk. Ezért a mai nap üzenete legyen egyszerű: Őrizzük, amit kaptunk. Építsük, amit ránk bíztak. Adjuk tovább, amit fontosnak tartunk.

És amikor nehéz időszak következik – mert nehéz időszak mindig jön –, akkor ne egymást keressük hibásként, hanem egymást keressük: Segítségként. Társként. Barátként. Közösségként. Mert: együtt többre vagyunk képesek. És ha összetartunk, akkor nemcsak emlékezni tudunk arra, amit elődeink létrehoztak. Hanem lesz erőnk ahhoz is, hogy mi magunk hozzunk létre valami maradandót”.

Lengyel Attila, a CÖF Klub Miskolc tiszteletbeli elnöke Töretlenül… hittel címmel tartott előadást, amelyben arról beszélt a tizedik CÖF Klub Miskolc Nap kapcsán, hogy a számmisztikában a 10-es szám a teljesség, a lezárás és az új kezdet szimbóluma. Az 1-es (kezdet, önállóság) és a 0 (a végtelen isteni erő és potenciál) egyesüléseként a sorsfordító erőt, a vezetői képességeket és a sikeresen zárult életciklusokat jelöli. A tiszteletbeli elnök ezt követően felidézte a CÖF Klub Miskolc eddigi tevékenységének főbb állomásait.

A rendezvényen ezt követően Asztalos Júlia szavalata hangzott el, majd Rózsa György főlevéltáros Rostás Lászlóval, a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett Ybl- és Pro Architectura-díjas építésszel, a vár felelős tervezőjével beszélgetett a diósgyőri vár fejlesztéséről Nagy Lajos király születésének 700. évfordulóján.

A rendezvény a székelyek műsorával zárult.

Heizler Norbert főigazgató előadása – Fotó: Civilek.info