Egyre többször szembesülünk azzal, hogy rejtett költségeket fizetünk olyasmiért, amiről nem is gondoltuk, hogy pénzbe kerül.
Egy nyugdíjas nő az áruházi csemegepultnál szeretné ledaráltatni a sertéscombot. Két középiskolás péksüteményt vásárol egy multinál. Egy család egy étteremben ünnepli meg a nagylány 18. születésnapját, és amíg választanak az étlapról, kikérnek egy kancsó vizet. Néhány hivatali dolgozó ebédszünetben elkíséri egy barátját, munkatársát egy gyorsétterembe, aki vásárol egy új terméket, és felajánlja, hogy külön szívószállal kóstolják meg ők is.
Különálló debreceni jelenetek, ám mindannyian osztoznak abban a csalódottságban, hogy
rejtett költséget fizetnek olyasmiért, amiért egyáltalán nem kellene. És itt már nem csak a műanyag zacskókról van szó.
Kicsit később kitérünk a műanyagok kérdésére, mivel ez egy összetett témakör. Önmagában a környezet megóvása érdekében hozott rendelkezések üdvözlendőek is lennének, a tengert ellepő mikroműanyagok veszélyeiről már nap mint nap jelennek meg írások. De még mindig ott tartunk, hogy drasztikus megoldások helyett a cégek egyszerűen beárazták a csomagolóanyagot. A környezetet ezzel aligha óvják jobban, de legalább a cégek legálisan a fogyasztókra terhelhetik a plusz költségeket.
Nincs is ezzel túl nagy baj: ha pénzbe kerül a műanyag zacskó, talán takarékosabban bánnak vele az emberek.
Na de mi a helyzet azzal az idős asszonnyal, akinek egy debreceni áruházban felszámolták a csemegepultnál a húsdarálást 80 forintért? Ő maga is megcsinálná otthon, de sokkal egyszerűbb így kérni, mint két ebéd miatt felcsavarozni a vasból készült darálót az otthoni konyhaasztalra, aztán szétszerelni és megtisztítani az egészet a húscafatoktól.
Megszoktuk, hogy a Nagypiacon a hentes ingyen ledarálja, így
nem egészen világos, miért jelent ez többletköltséget máshol, ráadásul úgy, hogy nincs feltűnő helyre kiplakátolva, hogy feláras.
Való igaz, volt idő, amikor ugyanaz a kenyér többe kerül szeletelve, mint egyben. De azért sokan emlékeznek arra, amikor a közértben a pénztár elhagyása után magunknak darálhattuk le a kávét és a mákot. Ingyen.
Szintén értetlenül álltunk az előtt, hogy egy debreceni vendéglátóhely itallapján beárazták a tisztított vizet. Kétségtelen, hogy van költsége a víztisztító berendezésnek: a beszerzési ár mellett az időszakos szűrőcsere és az esetleges karbantartás is pénzbe kerül. Ennek ellenére lehetne a szolgáltatás része, hogy tisztított vizet szolgálnak fel, hiszen a végén mégis csak a csapvizet fizettetik ki a vendéggel. A Vízmű nagyjából 1 forintot számláz ki egy liter vízért, és 50 forintot elkérni decijéért, csak mert átfolyik egy szűrőrendszeren, több mint vérlázító.
Védjük együtt a természet! – így hirdette egy multinacionális vállalat néhány éve, hogy gyakorlatilag bevezették a díjköteles zacskót, egyetlen elegáns mosollyal áthárítva a vásárlókra a Magyarországon 2021-ben bevezetett környezetvédelmi termékdíjat.
Míg egyes áruházakban még mindig ingyen adják a műanyag zacskókat, így a zöldséget, a kenyeret vagy akár a néha levet eresztő vákuumfóliás húst is beletehetjük. Ezzel szemben más áruházakban 15 forintot számolnak fel egy péksüteményes tasakért is, meg egy olyan lebomló zacskóért, ami nem 500, hanem 400 év alatt hullik atomjaira. De olyan áruházlánc is található Debrecenben, amelyik a fizetős csomagolóanyagot 1 forintért adja, ha a saját telefonos alkalmazásán keresztül vásárolunk. Ez környezettudatos?
Az egyik ismert gyorséttermi láncnál egy darab szívószál ingyen jár az üdítőhöz, ha még egyet szeretnénk, az már feláras. Ugyanitt táblán hirdetik: amennyiben elvitelre szeretnénk kérni az ételt, 80 forintot számolnak fel a csomagolásért. Ez még a jobbik eset, mert egy debreceni étteremben 150 forintot kérnek el a lebomló cukornád dobozok darabjáért. Jó környezetvédőként saját dobozunkkal hiába próbálkozunk, higiéniai okok miatt nem vihetik be a konyhára.
Habár uniós szinten már 2015-ben megszületett az elgondolás, hogy a környezetvédelem nevében hadat kellene üzenni a műanyag zacskóknak, a rendelkezések szokás szerint fájdalmasan lassan csordogálnak át a bürokrácia kisze-kusza hálóján.
Ugyan 2019-től megszüntették az egyszer használatos műanyag szívószálak, fültisztító pálcikák, evőeszközök forgalmazását, mindössze 2030-ra tűzték ki azt a célt, hogy minden műanyag csomagolóanyag újrahasznosítható legyen. Ez talán segíthet a mikroműanyag-szennyezés kezelésében, de az, hogy az egyes tagországoknak 2030-ra 5 százalékkal, 2035-re 10, míg 2040-re 15 százalékkal kell csökkenteni a csomagolási hulladékot, nem nevezhető gyors beavatkozásnak.
Borítókép: Egyre több a rejtett költség a boltokban
Forrás: Pixabay.com
