Magyarországon 1944. április 16-án kezdődött meg a vidéki magyar zsidóság gettóba zárása, amit röviddel később a deportálás követett. Dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke kiemelte: Az emlékezés nemcsak a múltról szól, hiszen azért emlékezünk, hogy tanuljunk, és azért beszélünk, hogy soha többé ne hallgassunk. És azért állunk ki, hogy a „Soha többé” ne csak egy mondat legyen egy emléknapon, hanem tettek sorozata.

Több százezer ártatlan magyar állampolgárt hurcoltak haláltáborokba, és 1944 júliusára a vidéki zsidóságot szinte teljes egészében meggyilkolták. A tragédia első napjának évfordulója, április 16. – a Holokauszt Magyarországi Áldozatainak Emléknapja. Ezen a napon emlékezünk meg a mintegy félmilliónyi mártírról, akik áldozatául estek az antiszemitizmusnak, a „mindent-ami-zsidó” elpusztítani szándékozó gyűlöletnek – emelte ki az MTI-hez eljuttatott közleményében a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége.

Kifejtették, hogy a zsidóság rendszeresen megemlékezik az áldozatokról, ám fontos hangsúlyozni, hogy az emlékezés nemcsak zsidók dolga és felelőssége.

Hiszen a gettósítás és a deportálás államilag szervezett akció volt, a zsidóság elpusztítását „felülről” szervezték állami szervek és hatóságok, de a magyar állam mindehhez „alulról”, a széles néptömegektől élvezett támogatást.

„Habár voltak jóérzésű embermentők, a társadalom jelentős része mégis közönyösen vette tudomásul, sőt voltak, akik aktívan támogatták több százezer gyermek, édesanya, édesapa és idős ember szisztematikus megsemmisítését” – írták a közleményben.

Ezért el kell mondani újra és újra:

a holokauszt nem zsidó ügy volt, hanem magyar nemzeti tragédia.

Az áldozatok emléknapján tudatosítani kell azt is: a szembenézés nem kollektív bűnösség. A ma élők nem felelősek azért, amit elődeik elkövettek. A ma élők felelőssége, hogy magyar állampolgárok tömeges kirekesztése soha többé ne történjék meg, hogy örökre száműzve legyen az antiszemitizmus minden megnyilvánulási formája. A nácizmus még nyomokban se lehessen jelen a magyar társadalomban.

A holokauszt nem egy fejezet az iskolai történelemkönyvben, nem egy lezárt múlt része, hiszen a következményei ma is fájók és szívettépők. De csakis a magyar nemzet őszinte szembenézésétől és belátásától függ, hogy a jövőben ezt a történelmi terhet könnyebb lesz-e elviselni.

Dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke a Holokauszt Magyarországi Áldozatainak Emléknapja alkalmából arra hívta fel minden magyar ember figyelmét:

„az emlékezés nemcsak a múltról szól, hiszen azért emlékezünk, hogy tanuljunk, és azért beszélünk, hogy soha többé ne hallgassunk. És azért állunk ki, hogy a „Soha többé” ne csak egy mondat legyen egy emléknapon, hanem tettek sorozata.”

A Holokauszt Magyarországi Áldozatainak Emléknapján Orbán Viktor miniszterelnök is megemlékezett:

„Mondjátok el fiaitoknak”

– írta közösségi oldalán, ahol azt is hangsúlyozta: „Nem felejtünk!” A miniszterelnök a bejegyzéséhez egy képet is csatolt, amelyen látszik, hogy a „Cipők a Duna-parton” holokauszt-emlékmű szoborcipőinél helyezett el virágkoszorút.

Forrás: MTI/Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz)
Címlapkép: Cipők a Duna-parton emlékmű
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert