A foghíjas ismeretek, a fogalmazási képességek hiányosságai, a sekélyes szókincs, a nem kellő összpontosítás – vagy mindezek együttese – nyomán a szövegbe gyakorta tévednek oda nem illő kifejezések, és mulatságos mondatok állnak elő.
Arany Lajos
Viszlát, viszketés? Viszlát, csatornaszag?
Egyre gyakrabban találunk példát a „viszlát” szóösszevonás félreérthető alkalmazására.
Ki „emlékszik” a márciusi hősökre és Szent Istvánra?
Gyakori a mai nyelvhasználatban, hogy az emlékezik helyébe is az emlékszik kerül. Ez szótévesztés.
„Nem nagy dolog, amit csinál”
Az unásig használt, elcsépelt, tartalmatlan szavunk a dolog főnév és a csinál ige.
„Megmondom őszintén, hogy gyakorlatilag imádom”
Napjainkban a beszélők egyre több töltelékszóval, jelentés nélküli, elkoptatott, tartalmatlan kifejezéssel, fölösleges nyelvi elemmel terhelik szövegüket.
Babaprojekt meg bébibumm
Zavaró nyelvi jelenség az embert szinte gépnek tekintő (idegen) szavak, kifejezések tolakodó térhódítása, a hivataloskodó, bürokrata-technokrata nyelv mechanikus elharapódzása.
„Barokkos túlzás”, hogy „reneszánszát éli a barokk”?
A műveltség jele, ha a közbeszéd korstílusokat emleget, ám fejcsóválva vesszük tudomásul, ha e kifejezéseket – újabb nyelvi hóbortként – eredeti jelentésüktől messze eltérő értelemben használják.
A „sült malac árus” és az „életképtelen felállások”
Anyanyelvünk védője gyakran tapasztalja: a mindennapi nyelvhasználatban számos helyesírási, nyelvhelyességi, stilisztikai hiba forrása az, hogy a közlő nem fordít kellő gondot szövege értelmezésére.
Tartalmas szinonimák vagy ködszürke divatszavak?
„Lelkünk lelke, szívünk vére…” E metaforákkal illette Jókai Mór a magyar nyelvet. Mint kincsre kell tehát vigyáznunk rá, elemi igény éberen figyelnünk a használatára!
Egy „darab” alkotó „egy tucat” műve
Nemcsak a méltatlan agyondicsérése nyelvi baki, öreg hiba a leminősítés is! Tehát például emberek számát a darab, jelentős teljesítményeket a tucat szóval illetni.