Zavaró nyelvi jelenség az embert szinte gépnek tekintő (idegen) szavak, kifejezések tolakodó térhódítása, a hivataloskodó, bürokrata-technokrata nyelv mechanikus elharapódzása.
Arany Lajos
„Barokkos túlzás”, hogy „reneszánszát éli a barokk”?
A műveltség jele, ha a közbeszéd korstílusokat emleget, ám fejcsóválva vesszük tudomásul, ha e kifejezéseket – újabb nyelvi hóbortként – eredeti jelentésüktől messze eltérő értelemben használják.
A „sült malac árus” és az „életképtelen felállások”
Anyanyelvünk védője gyakran tapasztalja: a mindennapi nyelvhasználatban számos helyesírási, nyelvhelyességi, stilisztikai hiba forrása az, hogy a közlő nem fordít kellő gondot szövege értelmezésére.
Tartalmas szinonimák vagy ködszürke divatszavak?
„Lelkünk lelke, szívünk vére…” E metaforákkal illette Jókai Mór a magyar nyelvet. Mint kincsre kell tehát vigyáznunk rá, elemi igény éberen figyelnünk a használatára!
Egy „darab” alkotó „egy tucat” műve
Nemcsak a méltatlan agyondicsérése nyelvi baki, öreg hiba a leminősítés is! Tehát például emberek számát a darab, jelentős teljesítményeket a tucat szóval illetni.
„Iszonyúan szép” lányok és becstelen „úriemberek”
A zabolátlan szavak divatját éli a sajtó. Ezek olykor félreérthetők, és ráadásul mulatságos közlések állnak elő.
Nyelvi „gyöngédség”: „páros lábbal beleszálltak” és „kirúgták”
A nyelvi erőszak netovábbját produkálja a média: immár az évszakokból is agresszort faragott. Nemrég még ezt harsogta: „páros lábbal száll Magyarországba a tél”, most meg „páros lábbal rúgja be az ajtót a nyár”.
„Drasztikus” és „horrorisztikus” beszéd
Az erőszakos jelentésű szavak gyakran olyan közlésekben is felbukkannak, amelyekben egyébként nincs szó durvaságról, sőt ennek éppen az ellenkezőjéről beszélünk.
Bölcselő tinik és filozofáló focisták
Nyakló nélkül megy a médiában meg a mindennapi írásban és beszédben a nyelvi fennhéjázás. Példa erre a filozófia főnév parttalan jelentésbővülése, a szövegkörnyezetbe nem illő alkalmazása.
„Beelőzték”, ezért „behisztizett”
Az alapjelentésétől gyakran messze elszakadva burjánzó divatszóvá (-szóelemmé) vált az újabb nyelvhasználatban a be– igekötő.