Napjainkban a beszélők egyre több töltelékszóval, jelentés nélküli, elkoptatott, tartalmatlan kifejezéssel, fölösleges nyelvi elemmel terhelik szövegüket.
Arany Lajos
Babaprojekt meg bébibumm
Zavaró nyelvi jelenség az embert szinte gépnek tekintő (idegen) szavak, kifejezések tolakodó térhódítása, a hivataloskodó, bürokrata-technokrata nyelv mechanikus elharapódzása.
„Barokkos túlzás”, hogy „reneszánszát éli a barokk”?
A műveltség jele, ha a közbeszéd korstílusokat emleget, ám fejcsóválva vesszük tudomásul, ha e kifejezéseket – újabb nyelvi hóbortként – eredeti jelentésüktől messze eltérő értelemben használják.
A „sült malac árus” és az „életképtelen felállások”
Anyanyelvünk védője gyakran tapasztalja: a mindennapi nyelvhasználatban számos helyesírási, nyelvhelyességi, stilisztikai hiba forrása az, hogy a közlő nem fordít kellő gondot szövege értelmezésére.
Tartalmas szinonimák vagy ködszürke divatszavak?
„Lelkünk lelke, szívünk vére…” E metaforákkal illette Jókai Mór a magyar nyelvet. Mint kincsre kell tehát vigyáznunk rá, elemi igény éberen figyelnünk a használatára!
Egy „darab” alkotó „egy tucat” műve
Nemcsak a méltatlan agyondicsérése nyelvi baki, öreg hiba a leminősítés is! Tehát például emberek számát a darab, jelentős teljesítményeket a tucat szóval illetni.
„Iszonyúan szép” lányok és becstelen „úriemberek”
A zabolátlan szavak divatját éli a sajtó. Ezek olykor félreérthetők, és ráadásul mulatságos közlések állnak elő.
Nyelvi „gyöngédség”: „páros lábbal beleszálltak” és „kirúgták”
A nyelvi erőszak netovábbját produkálja a média: immár az évszakokból is agresszort faragott. Nemrég még ezt harsogta: „páros lábbal száll Magyarországba a tél”, most meg „páros lábbal rúgja be az ajtót a nyár”.
„Drasztikus” és „horrorisztikus” beszéd
Az erőszakos jelentésű szavak gyakran olyan közlésekben is felbukkannak, amelyekben egyébként nincs szó durvaságról, sőt ennek éppen az ellenkezőjéről beszélünk.
Bölcselő tinik és filozofáló focisták
Nyakló nélkül megy a médiában meg a mindennapi írásban és beszédben a nyelvi fennhéjázás. Példa erre a filozófia főnév parttalan jelentésbővülése, a szövegkörnyezetbe nem illő alkalmazása.