Színház az egész világ – jegyezte volna meg Sekszpír karnagy úr szavait idézve Wágner úr a Free SZFE toborzó ajánlatát szemlélve, és nagyon igaza lenne. Csak az nem világos, víg- vagy szomorújátékra, netán drámára gondolna. Szerintem meg groteszkre, méghozzá a Zavartak Amatőr Színházában – írja Tóth György véleménycikkében.
Ifj. Tóth György
Áram hiányában az élet szünetel
Üzletek zárva. Bankkártyák nem működnek. ATM-ek leálltak. Fizetés lehetetlen. Sorokban ténfergünk, mint a zombik, gyertyákért és zseblámpákért. Csak arra tudtam gondolni: mi lett volna, ha a digitális euró már be van vezetve? – Ifj. Tóth György véleménycikke a Civilek.infón.
Bán Mór: A Hunyadi sorozat visszaadhatja a hitet
Egyesek úgy állították és ma is úgy állítják be történelmünket, mintha az vereségek sorából állna, ami szerintem végtelenül beteges szemlélet. Mítoszrombolással helyrehozhatatlan károkat okozunk – hangsúlyozta a nagy sikerű Hunyadi-sorozat írója, Bán Mór a vele készült interjúnkban, aki azt is elárulta, hogy Hunyadi János után Mátyás királyról is szeretne egy regénysorozatot írni.
Bolsevik-keltetők, woke-neveldék
Bajban van a magyar oktatásügy. Hatalmas bajban. Annyira nagyban, hogy elképzelni sem tudom, hogyan orvosolható ez a tragikus helyzet. Vagyis a magyar oktatást folyamatosan temető ellenzéknek igaza van, azzal az apró észrevétellel kiegészítve, hogy a baj forrása éppen a végromlást vizionáló ellenzék – írja véleménycikkében Ifj. Tóth György.
Karigeri, a félreértett briliáns elme
Karácsony igenis teljesíti minden ígéretét, csak nem úgy, ahogy a korlátoltan gondolkodók várták.
Halkó Petra: Ukrajna nem alkalmas az Uniós tagságra
Az Európai Unió globalistáit nem érdeklik az emberéletek, állapította meg a XXI. Század Intézet vezető elemzője, Halkó Petra. Arról azonban még nem beszéltünk, mi történik, ha a fegyverszüneti, majd a béketárgyalások sikerrel zárulnak.
Lenvirágok a véres mezőkön – Tisztelgés a volhíniai magyar embermentők emléke előtt
Genocidium, azaz népírtás. Vannak olyan szörnyű történelmi események, amelyek ezzel a megnevezéssel illethetők, sőt kötelező is így nevezni, de akadnak olyanok is, amelyeket elfeledtek vagy elfeledtettek, nem ildomos szóba hozni. Egy különleges könyv bemutatóján jártunk március 26-án az Ötpacsirta Szalonban. A kötet a lengyel-magyar barátság egy nagyon fontos, mégis alig ismert fejezetét ismerteti – a lengyeleknek nyújtott magyar segítséget az ún. volhíniai mészárlás idején. A szerzők erkölcsi kötelességüknek érezték a magyar olvasó elé tárni, hogy milyen átfogó embermentő tevékenységet folytatott a magyar honvédség a második világháború idején, amikor az ukránok rendkívül kegyetlen népirtást követtek el Volhínia és Kelet-Kis-Lengyelország lengyel lakosságán.
Csatát nyertek az életvédők, de háborút még nem
Öröm? Nem kétséges, hogy az. Diadal? Mindenképpen. Most nyugodtan hátradőlhetünk, élvezve a győzelem mámorát? Aligha. A csatát megnyertük, de a háború még nem ért véget.
A Békemenet nem a kutyáké, hanem az oroszlánoké
Kétfarkúék azt vizionálják, hogy a magamutogató aberráltak nyilvános demonstrációjának eltűnése egyszersmind a sokszínűség halála is, ezért „szürke” felvonulást szerveznek „Békemenet” címszóval. Akkor, kedves veszett ebek, tisztázzunk néhány dolgot.
A kézcsók, mint az elnyomás eszköze
Mily szerencse, hogy van ő nekünk, mert nélküle úgy botorkálnánk az erkölcsi útvesztőkben, mint a sötét erdőben eltévedt szerencsétlen. De lám, jön ő, karon ragad és kivezet a holdfényes tisztásra. Csak ekkor látjuk meg, hogy jobb lett volna, ha nem teszi. Vas orra van a megmentőnek… A mi Ritánk nagyszerű. … Olvass tovább