Színház az egész világ – jegyezte volna meg Sekszpír karnagy úr szavait idézve Wágner úr a Free SZFE toborzó ajánlatát szemlélve, és nagyon igaza lenne. Csak az nem világos, víg- vagy szomorújátékra, netán drámára gondolna. Szerintem meg groteszkre, méghozzá a Zavartak Amatőr Színházában – írja Tóth György véleménycikkében.

Megjelent a felvételi felhívás, és nagyon előre mutatóan azt ígérik, hogy színészeket, rendezőket és forgatókönyvírókat is fognak képezni. Az ember ilyesmit nem is várna egy intézménytől, amelynek SZFE, azaz Színház- és Filmművészeti Egyetem a neve, méghozzá Free, azaz a szabad fajtából.

Szabad a gazda is. Mit gondolnak, még mit fognak tanítani? Nem tudják? Valamit, ami nélkül egy színész egyszerűen nem élhet, ami olyan ebben a szakmában, mint egy korty víz a sivatagban. Abban a szellemi sivatagban, amelyben a gonosz kormány szomjan halasztja az államilag finanszírozott szimpla SZFE-n tanulókat. Ott olyan sekélyes alapelvet érvényesítenek, hogy pusztán színházi és filmes ismereteket oktatnak.

Tehát mi a Free SZFE zseniális és pótolhatatlan új tantárgya? Kéretik a dobokat megpörgetni, ájult áhitatba esni és leborulni az innováció eme múlhatatlan csodája előtt.

Genderelméleti képzés! Ez kell a művészpalántáknak!

Genderelméleti ismeretek nélkül ma már egyetlen lépést sem tehet meg a színpadon, egyetlen hiteles mozdulatra sem képes a kamerák előtt az ifjú titán. Nem, nem és nem, enélkül még a nézőtérre sem érdemes letelepedni. Bár az én-féle képzetlen, begyöpösödött veteránoknak amúgy sincs kedvük egy olyan nézőtéren ücsörögni, ahonnan genderképzett színészekre lehet rálátni.

Micsoda távlatok nyílnak meg a képzett genderszínészek előtt! El se tudják képzelni. Csípőből eljátszanak – klasszis alakítással! – mondjuk a majdnem száz (vagy azóta már több?) nemi identitású lényből akár ötven félét is, kezdve a kutyaembertől az éticsigán át a sárkánygyíkig mindent. Utóbbi mondjuk a János vitéz színpadi változatában egyszerűen nélkülözhetetlen.

Arról, hogy milyen nagyszerű tartalommal bír majd a genderelmélet tantárgya, így ír a tájékoztató:

„…elméleti, politikai, művészeti és történeti fókuszú. Mindenfajta biopolitikai diszkriminációval szemben mélységesen kritikus; a felszabadulás meglévő stratégiáit kutatja, és igyekszik újakat kidolgozni. (Még 100 új nemi identitás? – a szerk.) Antiesszencialista, antifasiszta, antikapitalista. Foglalkozik a társadalmi nemek lélektani és történeti konstrukciójával; a „queer”-rel mint életmóddal, lelki valósággal, egyszersmind politikai és jogi kategóriával; a szexuálpolitikával és az etnikai elnyomással. Bevezetést nyújt az aktivizmusba; kiemelt figyelemmel kezeli a magyar szexuális és etnikai kisebbségek (elsősorban a cigányság) történetét, traumáit és harcait. Bemutatja a politikai akaratképzésben, a közösségiesülésben, a múlt archiválásában és az önkifejezésben is alkalmazható művészeti gyakorlatokat; színházi, filmes, irodalmi, új médiás, újságírói műhelyfeladatokon keresztül ilyen gyakorlatokban való tevékeny részvételre nyújt lehetőséget.”

Mármost komolyra fordítva a szót: én ennyi sületlenséget és értelmetlen blablát felvételi tájékoztatóban még soha nem olvastam,

pedig átfutottam már vagy kétezret. Ellenben könnyedén képes vagyok – ez nem áldás, hanem átok – a leírt hadova mögött elrejtett lényeget kiolvasni:

„Forduljon fel a kormány. Nem engeditek, hogy a pride-on riszálják magukat az aranyos provokátorok? Majd mi megmutatjuk nektek, hogy a művészet nem ismer genderhatárokat és olyan aktivista csepűrágókat fogunk tömegével (ha lesz rá jelentkező!) képezni, mint a jóságos, szeretetlovag Nagy Ervin, vagy a kiváló béketeremtő noÁR, aki valójában moÁR, lévén a neve Molnár Áron.”

Tényleg? Egy önmagát komolyan vevő tanintézmény képes áltudományos tanok hirdetésére képzést indítani? Mellőzve azt a tényt, hogy a színészképzésben a világon semmi szerepe nem lehet a genderideológiának, sőt semmiféle ideológiának se, de különösen nincs – nem csak itt, máshol sem – a tudományos tényekkel köszönő viszonyt sem tartó genderelméletnek. Ezzel az erővel taníthatnának laposföld-elméletet is, vagy azt, hogy a Föld banán alakú, a világegyetem pedig nem tágul, csak úgy látszik, mert a banán-Föld menekül az őt bekapni akaró csillag-majmok elől.

Tudom, hogy azok, akik színészi tehetséget vélnek látni magukban, de a „normál” SZFE felvételiztetői ugyanezt nem látják bennük, jobb  híján átigazolnak a Free SZFE-re, azzal is tisztában vagyok, hogy a meg nem értett zsenikre szüleik ráhatása igen csekély. De azt talán el lehet magyarázni – vagy legalábbis megkísérelni -, hogy ez a roppant fontos, mert semmire sem használható képzettség apucinak és anyucinak elég sokba fáj.

A sületlenségek tanulása legfeljebb arra jó, hogy a gyerek egy ideig még ellébecoljon az iskolában. Meg persze arra is, hogy a tanulóból ideológiailag félreképzett, de stabilan kormányellenes értelmetlenségit neveljenek bizonyos, erre hivatott „oktatók”.

Ja kérem, a liberálbolsevik utánpótlás nem nő ki magától a földből.

Címlapkép: Illusztráció / Fotó: FreeSZFE