A most megjelent nyilatkozatok gyakorlatilag ugyanazt mondják ki, amit Magyarország és a magyar energiapolitika már hosszú évek óta következetesen képvisel: Európának több saját energiára, több atomenergiára, több megújulóra és stabilabb villamosenergia-hálózatokra van szüksége.
Az elmúlt években politikai és ideológiai alapon számos támadás érte Európában az atomenergia használatát, mára viszont maga az Európai Unió is egyre nyíltabban ismeri el: az ellátásbiztonság, a versenyképesség és a klímavédelem nem biztosítható stabil nukleáris kapacitások nélkül.
Az Európai Unió klímaügyi biztosa, Wopke Hoekstra lényegében történelmi jelentőségű beismerést tett, amikor arról beszélt, hogy Európa továbbra is súlyosan energiafüggő, és az orosz gáz kiváltása nem oldotta meg a kontinens stratégiai problémáit.
Az orosz függőség helyére részben amerikai, katari és más LNG-import lépett, ami diverzifikációt jelent ugyan, de energiaszuverenitást semmiképpen – írta blogján Hárfás Zsolt mérnök, atomenergetikai szakértő, és ki is fejtette e nyilatkozat jelentőségét. Ugyanis egyszerre fontos ez szakmai és politikai szempontból.
Az energia nem pusztán gazdasági kérdés
A mostani helyzet tulajdonképpen egy újabb figyelmeztetés. Az energia nem pusztán gazdasági termék, biztosítása nemzetstratégiai és nemzetbiztonsági kérdés. Ha nincs elegendő stabil és megfizethető villamos energia, akkor sérül a versenyképesség, nő az infláció, romlik az ipar helyzete, miközben a lakosságot is egyre nagyobb rezsiköltségek sújtják.
Az energiaválságok mindig rámutatnak arra, hogy a túlzott importfüggőség valójában geopolitikai kiszolgáltatottságot jelent – érvelt Hárfás Zsolt.
Éppen ezért különösen érdekes, hogy ma már Brüsszelben is egyre gyakrabban hangzik el az a gondolat, amit Magyarország már jóval korábban felismert.
A magyar nemzeti energiastratégia ugyanis hosszú ideje arra épül, hogy a villamosenergia-rendszer stabilitását csak egy kiegyensúlyozott, egészséges energiamix biztosíthatja. Ebben helye van a megújulóenergia-forrásoknak, az energiatárolásnak, az új hálózati fejlesztéseknek és a gázerőműveknek is, de az egész rendszer gerincét az atomenergia adja.
Nem véletlen, hogy Magyarország már 2014-ben stratégiai döntést hozott a Paks II Atomerőmű orosz 3+ generációs, VVER–1200 típusú atomerőművi egységek megépítéséről.
Az azóta eltelt időszak egyértelműen igazolta ezt a döntést. Miközben Európa jelentős része az atomenergia visszaszorításában gondolkodott, addig az energiaválságok sorozata megmutatta, hogy a kizárólag időjárásfüggő termelésre épülő rendszerek rendkívül sérülékenyek.
A nap- és szélerőművek fontos szerepet játszanak ugyan a dekarbonizációban, de önmagukban nem képesek garantálni az év minden másodpercében szükséges stabil villamosenergia-ellátást.
Fordulat több országban is
Hárfás Zsolt rámutatott, az Európai Unióban ma már egyre több ország fordul ismét az atomenergia irányába. Franciaország például új blokkokat tervez, Belgiumban is jelentős fordulat történt az atomenergia megítélésében: nem állítják le az atomerőművi egységeket, sőt a korábban leállított blokkok leszerelését is felfüggesztik. Hollandia új nukleáris kapacitásokban gondolkodik, Lengyelország pedig teljes körű nukleáris programot indított.
Különösen fontos Hoekstra azon megállapítása is, hogy az energiaigény a következő években várhatóan tovább nő, részben a mesterséges intelligencia és az adatközpontok robbanásszerű fejlődése miatt
– emelte ki a szakértő. Ugyanis úgy véli, azok az országok lesznek versenyelőnyben, amelyek képesek nagy mennyiségű stabil, olcsó és karbonmentes villamos energiát biztosítani. Az atomenergia ebből a szempontból nem a múlt technológiája, hanem a jövő egyik legfontosabb energetikai pillére. Hazánk tehát pont a jó időben hozta meg a döntést a Paks II Atomerőmű megépítéséről. Ami korábban sokak szerint vitatható irány volt, az mára egyre inkább európai fő csapássá válik.
Fotó: Magyar Nemzet/Kurucz Árpád