Bánhegyi Ferenc történész sorozata eddig időrendi sorrendben követte a magyar történelem fontos eseményeit és mutatta be a történések szempontjából fontos személyeket, a 45. rész azonban eltér ettől. Azért szentel Tétény vezér történetének külön fejezetet, mert ezzel pótolja az idén elmaradt esemény, a 2014 óta minden év november 5-én megtartott Tétény Vezér Napot, amit a
nagytétényi Szelmann Ház polgári köre szervez és rendez. Az idén, 2022-ben ez elmaradt – technikai okok miatt –, ám a kerület névadójáról így sem feledkezhetünk meg.

„Amelyik nemzet a múltját nem ismeri, az a jelenét sem érti, s a jövőjét meg nem teremtheti!”
Európának szüksége van Magyarországra… amely soha nem hagyta magát legyőzni.

Tétény vezérről az eltelt nyolc év alatt számos előadás hangzott el a nagytétényi Szelmann Házban. A honfoglaló hét vezér egyikének szállásterülete Budafok déli részén, a mai Nagytétényben lehetett, ami a kerület nevében is felfedezhető. A 2022. november 5-ére (ezt a napot, illetve a naptárban szintén nem jelölt május 1-jét tartjuk Tétény Vezér névnapjának) tervezett, egész napos megemlékezés tehát technikai okok miatt elmarad.

A Nagytétényi Polgári Kör 2014-ben hagyományt teremtett, amikor felelevenítette az Árpád-kor világát, kiemelve Tétény Vezér
alakját, akiről nagyon keveset tudunk. Az évről évre egyre nagyobb létszámban megjelent résztvevők megismerkedhettek a korabeli viseletekkel, fegyverekkel, használati eszközökkel, étkezési szokásokkal, a színpadon eljátszott mondákkal, amik a névadó emlékét idézték fel.

2022-ben, november első hetében A zilahi rovásfeliratos Tuhutum emlékmű történetével tisztelegtek a kerület névadójának emléke előtt. Mielőtt rátérünk a címben megadott érdekes témára, idézzük fel röviden az eddig lezajlott emléknapokat.

Az első Tétény Napot 2014-ben rendeztéék, amikorra már elkészült Bakó Károly, képzőművész Tétény Vezért ábrázoló fej dombormű alkotása.


Az emléknapok egyik programja az aktuális évhez fűződő vetített képes előadás, aminek az első alkalommal, 2014-ben A honfoglalás. Töhötöm Tétényben volt a címe.



A második emléknapon, 2015-ben A rovásírás és a magyar képzőművészet gyökerei a honfoglalás korában címmel hangzott el vetített képes előadás. Napközben, mint minden alkalommal, jurtaállításra, a honfoglalás korát idéző eszközök bemutatására, fegyverbemutatóra, íjazásra került sor. A gyermekek pedig kézműves foglalkozásokon vehettek részt. A programot a kerület szülöttének, Mohácsi Sándornak a témához kötődő, a korabeli magyar világot bemutató képei és rovásbotjai színesítették. Az alkotásokból összeállított tárlat nagyon sikeres volt, az ország több helyén is kiállították.

A harmadik Tétény Nap témája 2016-ban Tétény Vezér szerepe, helye a mondákban és a valóságban. A mondák igazságát a 20. század háborúi, a világnézeti ellentétek, az Európára nehezedő diktatúrák évtizedekre elfedték. Hazánkban az utóbbi években egyre több történelmi bizonyíték született, amelyek sorra tárják fel a mondák valóságát. Őseink tárgyi emlékei, az eddig megtalált és megfejtett rovásírások az igazat mondják.

A negyedik, már hagyományosnak tekinthető Tétény Napot 2017-ben az Árpádok egyik legnagyobb fiának, Szent László emlékének szentelték. A honfoglaló magyarok öröksége és Szent László küldetése címmel tartott előadás nagy királyunk trónra lépésének 940. és szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából hangzott el.


Az ötödik Tétény Napot 2018-ban az 1100 éves Magyarország emlékének, államiságunk megteremtésének, fennmaradásának, a Magyar Fejedelemség és a kereszténységgel egybefonódó Magyar Királyság történetének szentelték. A Tétény Vezértől Trianonig című előadás rámutatott arra is, hogy az Árpád népe által megszerzett egységes Kárpát-medence nagy részét hogyan veszítettük el 1920-ban.

 

A hatodik Tétény Napon 2019-ben, tekintettel a nemzeti gyásznap közelgő 100. évfordulójára, A három Trianon című könyv bemutatójára került sor. Igazodva a könyv tartalmához, bemutatták a honalapítók, az Anjouk erős, fegyelmezett országát, aminek története a Hunyadiakkal ért véget. A második öt évszázad, különös tekintettel a törökök és a Habsburgok által véghez vitt pusztításokra, meggyengítette a valaha erős és egységes országot. Így jutottunk el az első világháborúig, illetve Trianonig.

A hetedik Tétény Nap 2020-ban a covid miatt elmaradt.

A nyolcadik Tétény Napon 2021-ben Magyarország történelme a szobrok történetén keresztül című előadást és könyvbemutatót tartották meg. Tisztelegtek a szobrászat jeles alkotásai előtt, amelyek látványosan mutatják be az egész Kárpát-medencében, hogy a magyarság miképpen őrzi elődjeinek, őseinek emlékét. Az elszakított területeken természetesen más arányokról és sok esetben durva beavatkozásokról számolhatunk be. Lásd a munkácsi Turul szobor ledöntését.

A 2022-ben technikai okok miatt elmaradó Tétény Nap eseményeit igyekszünk pótolni A zilahi rovásfeliratos Tuhutum emlékmű története című szöveges-képes bemutatóval, amit szeretnénk eljuttatni a kerület lakosaihoz. Felvetődik a kérdés, hogy mi köze van az erdélyi Zilahnak a délbudai Nagytétényhez? A térképen látható, hogy a Meszesi kapu, ahol Tétény vezér először megvetette lábát, a mai Szilágyság vidéke volt, aminek egyik jelentős történelmi múlttal rendelkező városa Zilah. A térképen látható a másik kiemelt pont, ami nem más, mint Nagytétény. A harmadik pedig a Fertő tó közelében, a mai Ausztria területéhez tartozó Tadtem, eredeti nevén Mosontétény. Itt volt, itt lehetett Tétény Vezér másik szállásterülete. Az osztrák falu a neve, történelmi múltja okán tulajdonképpen testvértelepülése Nagytéténynek. Tadtem vezetői azonban arra a megkeresésre, hogy rendezzenek közös megemlékezést a honfoglaló vezér tiszteletére, még csak nem is reagáltak.

Az alábbi szöveg, ami a zilahi turul talapzatán álló rovásírás leírása Friedrich Klára és Szakács Gábor rovásírás szakértők, kutatók, számos tudományos könyv szerzőinek munkája.


A zilahi Tuhutum (Tétény) emlékmű több szempontból is rendhagyó alkotás, ám jelentőségéhez képest kevésbé ismert, még a történelem iránt érdeklődők körében sem. Az alkotás, mint oly sok társa, megjárta a román impériumváltás viszontagságos, megalázó, a magyar történelmet sárba tipró útját.

Először azért tartjuk kiemelkedő történelmi emléknek, mert a szobrot Fadrusz János alkotta. Az a szobrászművész, akinek 1902-ben, amikor a zilahi turult felavatták, másik két szobra is elfoglalhatta méltó helyét Erdélyben. Az egyik a kolozsvári Mátyás szoborcsoport, amit ünnepélyes keretek között 1902. október 12-én avattak fel a Szent Mihály templom előtt, ahol ma is áll. Fadrusz János kolozsvári alkotása a Kárpát-medence egyik legismertebb és legjobban sikerült szoborműve. A művész másik alkotását, ami az ifjabb Wesselényi Miklósnak állított emléket, a Tuhutum emlékművel együtt, szintén Zilahon, ugyanazon a napon, 1902. szeptember 18-án avatták fel. A mű azt a jelenetet örökíti meg, amikor báró Wesselényi Miklós 1848-ban felszabadítja a jobbágyait. A románok, mint sok száz és ezer magyar emléket, ezt a szobrot is lerombolták. Igaz, 1942-ben, a második bécsi döntés után a magyarok újból felállították Erdély nagy fiának alakját. Ám 1945-től kezdve évtizedeken át nem lehetett látni a magyar szabadságért mindent feláldozó Wesselényi emlékművét. A történelmi jelenet azonban ma ismét látható Zilah központjában, sőt 2020-ban Fadrusz művét ismét felújították.


Másodszor azért rendhagyó a „turul”, mert a szárnyaló turulszobrokkal ellentétben, Fadrusz alkotása egy leszorított szárnyú madarat ábrázol. (Ehhez hasonló turul ábrázolás látható Várpalotán, a Trianon Múzeum előtt. A lekötözött szárnyú turul a gúzsba kötött, trianoni Magyarország jelképe.) Fadrusz azzal is kifejezte munkájában a feltűnő eltérést más turul szobrokkal összehasonlítva, hogy a madár nyakán nincs tollazat. Ezért nevezték többek között keselyűnek a zilahi turult. (Erről eszembe jut Göncz Árpád, akkori köztársasági elnök szánalmas és rosszindulatú mondata, ami akkor hangzott el, amikor 1992. november végén felavatta a világ legnagyobb madárszobrát, a tatabányai turult. Göncz a magyarok szent totemállatának avatásakor egy interjúban keselyűnek nevezte a Kárpát-medence legismertebb, a magyarok számára mitikus turulmadár alkotást. Amire ebben az esetben a keselyű megnevezés nem csak téves, de sértő is volt.)

Harmadszor, s ez a zilahi szobormű talán legértékesebb része, hogy a talapzatra kőbe vésett rovásírásos szöveg került. A zilahi rovásfeliratos Tuhutum emlékmű történetét, illetve a rovásírás tartalmának leírását Friedrich Klára kutatta eredményesen, aki férjével, Szakács Gáborral együtt úttörő munkát végzett és végez ma is ősi írásunk megismertetése, terjesztése érdekében. Tanulmányában leírja, hogy a közel négy méter magas obeliszk tetején egy bronzból készült madárszobor foglalt helyet. A talapzat felső szélén keskeny fríz futott körbe, ami a magyar sereg Kárpát-medencébe történő megérkezését ábrázolta. A jelenet – amit a korabeli szerencsés honfitársaink még láthattak – azzal kezdődött, hogy Tuhutum lováról leszállva, lándzsáját a földbe szúrta, a honfoglalás jeleként. Az obeliszk jobb- és baloldalán magyar harcosok láthatók, míg a fríz hátsó részén tulipánokat, gránátalmákat, magyaros díszítéseket ábrázolt a művész.

A fríz alatt volt látható a rovásírásos felirat, aminek tatalmát az alábbiakban bővebben ismertetjük. Az emlékmű alsó részén dárdák, melyeken a szobrászművész által kifaragott lókoponyák, továbbá a hadistennek szóló áldozati maradványok voltak elhelyezve.

Fadrusz János – aki művét „pogány oltárnak” nevezte – behatóan foglalkozott a rovásírás eredetével, a rovások megfejtésével. Egyik írása nyíltan vall őseink írásáról és kultúrájáról, amelyben ez olvasható: „Kitudódott, hogy a rovásírás nem csak emlék, de való eleven kincse a nemzetnek, s még máig is él a magyar nép között és hibátlanul fönntartja eleink ősi kultúráját.” Fadrusz ellátogatott Olaszországba, ahol az etruszk-magyar kulturális és nyelvi kapcsolatokat kutatta. Meggyőződése volt, hogy az ősi egyiptomi kultúrával is van kapcsolatunk, amikor Mut istennőt az egyiptomiak keselyűnek ábrázolták. Ne menjünk azonban ennyire vissza az időben. Maradjunk annál a könnyen igazolható ténynél, hogy a magyarok a turulmadarat a kerecsensólyommal azonosítják. Felmerül a kérdés, hogy akkor miért választotta Fadrusz a turul alakjának a keselyűt? Mint már korábban utaltunk rá, az egyiptomi Mut istennő a „Nap anyjaként” is szerepel, s eredeti alakját a keselyű személyesíti meg, ami nevének (anya) a jelentése volt. Ez a felfedezés vezérelte Fadruszt, amikor a keselyűt – tegyük hozzá, tévesen, bár jó szándékkal – választotta a Meszesi hágót elfoglaló Tuhutum Vezér turulmadarának. Összefoglalva, Fadrusz a közös őst (magyar-etruszk-egyiptomi) az egyiptomi hieroglif írásban vélte megtalálni.

Éppen százhúsz évvel ezelőtt készültek el a felvidéki (pozsonyi) születésű Fadrusz János szobrai, amiket Erdélyben a közönség lelkesen fogadott. A kolozsvári és zilahi magyarokon túl mindenki, aki látta a szobrokat, a tetszését, nemzeti érzéseit fejezte ki, aki nem látta a hír hallatán látni akarta. Nem úgy a budapesti akadémia finnugorista tudósai. Különösen a zilahi Tuhutum Vezér talapzatán álló rovásírásos szöveg váltotta ki heves nemtetszésüket. Idézzük fel Fadrusz János szobrászművész néhány gondolatát az események kapcsán: „Írhat itt Magyarországon akárki holtig bántalom nélkül akármit, akármilyen betűvel, vagy akármilyen betűről, legyen az görög, latin, örmény, orosz; de merjen csak magyar betűről írni, okvetlenül meghurcolják, kigúnyolják és pedig vizsgálás nélkül, a fő dolog az: hogy rögtön le! … mert nem a világpolgárság a nemzet ereje, hanem a nemzeti erők fejlesztése… Hát mondjanak, amit akarnak, lásson ki-ki a maga útjára, de ha itt mindenki tehet, amit akar, bántalom nélkül, akkor én is megkövetelem magamnak a jogot, hogy mint magyar ember a magyar őskort kutathassam, és amíg lélek lesz bennem kutatom is, de nem szócsatákban, hanem az életben.” (Szinte hihetetlen, hogy már 1902-ben egy olyan nagy művészt, mint Fadrusz Jánost, méltatlan támadások érték. Az idézett cikk a Budapesti Hírlapban, 1902. december 31-én jelent meg. A rovásírás üldözésének már az 1848/1849. évi szabadságharc után is voltak előzményei, s a magyar őskort, a rovásírást érintő kultúrharc a mai napig sem tért nyugvópontra.)


Szakács Gábor és Friedrich Klára tényfeltáró elemzése azonban itt még nem ért véget. Fadrusz János olyan szöveget keresett a pogány oltárra, ami Tuhutum Vezérnek a Meszesi kapuhoz fűződő történetét örökítette meg. Kezdetben Anonymus Gestájának azt a részét akarta a szoborra vésetni, ami azt írja le, amikor Tuhutm (Tétény) átkelt a Meszesi hágón. Kutatásai során azonban megismerte a Karacsay Kódexet, ami kortársa, Király Pál (1841-1902) gyűjteményében volt elérhető. A szobrászművész felkereste a budapesti Paedagogium tanárképző főiskola igazgatóját, a tudós könyvtárost, s a kódexből kiválasztott hat éneket. Fadrusz így ír a kódex énekeiről. „Kerestem tehát olyan ódon betűformákat, amelyek legjobban illenének e régi történethez. Kerestemben akadtam rá Király Pál ősmagyar gyűjteményére, és a Karacsay Kódex gyönyörűséges, régi hegedűs énekeire…”

A hat vers, ami a Tuhutum obeliszk oldalaira került, sorrendben a következő címet viselte: Istenről, Tűzről, Földről, Vízről, Lebegőről (Levegőről), majd a végén az Erdélyről. Ez utóbbi vers néhány részlete:

„Hallgass fiam, öreg hegedüstül régi éneket, kit Erdélrül éneklek. Magyarok nagy régen Szcitiábúl közül akaratúl eleredének mint hogy Turul intire Álmos a fejedelem mondotta: nem ez helenk, ott van Átila örökében nagy legelet bőviben havas hegyeken tulnan…
Lelik ott szép rokonaikat maradttanak egyembe;
Nevezik Tuhutumot fő-vajdának mendenek nagy örültire;
Mend szereti vala (mint-) hogy erős vitéz vala Mend is védheti vala hada ig sok nagy népe vala;
Ezen-képen lén Tuhutum erdéli vajda.”

A kódex 1888-ban került elő a Karacsay család örökségéből. Tudni kell róla, hogy az úgynevezett Ciceró Kódex után az 1600-as évek elején készült kézirat a második leghosszabb ismert rovásírásos munka. A kódex 68 rovásírásos oldalból áll, s a kézirat 54 hegedűs éneket tartalmaz. Ezek közül választotta ki Fadrusz János a jelzett hat éneket. (A hegedűs énekek a 16-17. századi vándorkrónikások zenei kísérettel előadott énekeikre vonatkoznak.)

Fadrusz amilyen hévvel és akarattal készítette el Zilah városának az ingyen felajánlott Tuhutum Vezér szobrát, olyan heves ellenállást váltott ki az akadémiai körökben. Különösen akkor mérgesedett el a vita, amikor a rovásírás ellenségei a Karacsay Kódexről kijelentették, hogy az hamisítvány.

A szobrászművésznek az 1902-es évvel sem volt szerencséje, mert az ország Kossuth Lajos születésének 100. évfordulója megünneplésének lázában égett. Ráadásul ekkor volt Ferenc József születésének 70. évfordulója, ami a Kossuth Lajosé mellett szinte elfelejtődött. A császár ezért megsértődött és nem is ment el Kolozsvárra, ahol óriási készülődés folyt a Mátyás szoborcsoport felavatására is. A szobrot a tervek szerint a királynak kellett volna felavatnia. Eközben Fadruszt sajtótámadások tucatja érte. A Pesti Hírlap a rovásírásról többek között ezt írta: „Le kell vakarni, ha nem holnap, hát holnapután, de akkor már okvetlenül!” A szoboravatón verekedés tört ki a kolozsvári diákok és a moráviai huszárok között, sérülések is történtek. A felhevült tömeget Jókai Mór nyugtatta meg, aki részt vett a Mátyás-szobor avatásán.

A szoboravató ceremónián sok embert kitüntettek. Közöttük Fadrusz János a legkisebb értékű elismerést, a vaskeresztet kapta. Ki tudná ma megmondani, hogy kik kaptak magas elismeréseket, de ha a Mátyás szobrot látjuk, akkor csak egy név jut eszünkbe, Fadrusz Jánosé. Az ünnepségek után a Tuhutum szobor rovásírása, illetve Fadrusz személye ellen tovább folytatódott a rágalomhadjárat, amibe a 45 éves művész belebetegedett. Néhány hónap elteltével, 1903. október 25-én a hivatalos orvosi jelentés szerint tüdőbajban meghalt. Az Akadémia még ebben az évben hivatalos döntést hozott, mi szerint a rovásírás a magyar nép körében soha nem élt, s maga ez a Karacsay Kódex is hamisítvány.

Térjünk vissza azonban a zilahi Tuhutum szoborhoz. Az alkotás mind a rajta olvasható, nagy vitát kiváltó rovásírás, mind a honfoglaló Tuhutum vezér alakja, mind Fadrusz János személye miatt jóval túlmutatott egy átlagos, bár jegyzett szobor jelentőségén. Nem volt meglepő, hogy 1927-ben döntés született a szobor eltávolítására. A román szándék sajnos találkozott a magyar rovásírás ellen türelmetlen budapesti tudósok szándékával. (Nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy ezen ne csodálkozzunk. Gondoljunk arra, hogy 2022-ben, egy évszázaddal később, a munkácsi turul szobor gyalázatos eltávolításával számos „magyar” értelmiségi, noha nyilvánosan nem ujjong, de egyetért. Trianon átka, tragédiája ebben a történetben is tetten érhető.) Ám 1927-ben nem sikerült a szobor elleni merénylet, mert a zilahi magyarokban még volt annyi erő és nemzeti akarat, hogy megakadályozták a Tuhutum-szobor eltávolítását. A két világháborút, forradalmakat átélt Tuhutum szobornak azonban 1968-ban, a „Kárpátok géniuszának” diktatúrája alatt megpecsételődött a sorsa. Egy éjszaka alatt eltüntették a turult. Úgy, hogy a rovásírásos talapzatot kalapáccsal szétverték, s szétszórták, hogy azokat még össze se tudják gyűjteni. Az obeliszk egyik darabját – amelyen szöveg is volt – Zilahtól tíz kilométerre találta meg egy helyi lakos, s bevitte a múzeumba. Bajusz István régész megállapította, hogy a töredéken olvasható szöveg a Tűzről szóló vers egy részlete. Négy évtizednek kellett eltelni – ami nem lett volna elég, ha nincs rendszerváltás, ha nincs román forradalom, s ha nem küldik a halálba Ceausescut –, hogy a turul Zilahon újjászülethessen. A 21. század elején megszületett a gondolat, hogy a zilahi Turult újra felállítsák. Bár a szobrot 2008. november 9-én a Wesselényi parkba kívánták elhelyezni, de végül a zilahi református templom kertjében talált végső helyére. Az újraöntött turul szobor egy két méter magas tölgyfa oszlopon foglal helyet. Az oszlopra azt a három évszámot faragták bele, ami a Tuhutum szobor történetének kiemelkedő eseményit foglalja össze: 1902-1968-2008.

Anonymus krónikája Tétényt érintve is sok vitára adott okot az utókor tudósainak. „Tétény fia lett Horka, Horkáé meg Gyula és Zombor. Gyulának volt két lánya: egyiket Karoldnak, másikat Saroltnak hívták. Sarolt Szent István király anyja volt. Zombornak pedig a fia kisebbik Gyula, aki Bolya és Bonyha apja, kinek idejében Szent István uralma alá vetette az erdőntúli földet. Magát Gyulát ekkor megkötözve Magyarországra hozta, s egész életén át börtönben tartotta … noha az anyja rokonságához tartozott.” Abban nincs vita, hogy Szent István királyunk Gyula (helyesen az erdélyi gyula) unokája, azaz Tétény Vezér dédunokája volt.

Szerző: Bánhegyi Ferenc történész

(Címkép: köztérkép.hu)

A sorozat eddig megjelent részei itt olvashatók: 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12., 13., 14., 15., 16., 17., 18., 19., 20., 21., 22., 23., 24,, 25., 26., 27., 28., 29/1.,29/2., 30., 31., 32., 33., 34., 35., 36., 37., 38., 39., 40., 41., 42., 43., 44.