Mint kiderült, nem számolták ki előre, hogy Németországnak van-e pénze Ukrajnára. Spoiler: nincsen.

Mit sem sejtett még az Orbán-Szijjártó tandem, mikor – először májusban – az OTP ukrán szankcionálása miatt belengették: nem engedik meg az Európai Békekeret következő, félmilliárd eurós részletének kifizetését. (Remélem, nem unják még, nekem ezredszerre is vicces: erre a névre egy Ukrajnának hadisegélyt finanszírozó uniós program hallgat, amely bizonyára megüti az összes magas morális mércét, de hogy békét nem csinál, az egészen biztos. Olyan elcsépelt dolog mindenre 1984-ezni, de mi az Igazságminisztérium, ha nem ez?)

Talán az elmúlt hónapok jogállamisági iszapbirkózásának következtében még az is megfordulhatott az uniós ügyeinket intéző szaknindzsák fejében, hogy az Európai Békekeretet a Bizottság akár még alkualapnak is tekintheti befagyasztott pénzeink 13 milliárd eurós, az igazságügyi reformhoz kötött részével cserébe.

Számíthattak tehát egy kis megszokott magyarnyomasztásra, néhány fagyos pillanatra az Europa épület melegen kivilágított központi tárgyalótojásában,

meg arra, hogy majd idén decemberben is kijön egy megadeal, engedünk is, kapunk is, Ukrajna támogatását mindenáron áttolják a nagy tagállamok.

Azt már talán álmukban sem gondolták, hogy a nagy tagállamok úgy ugrottak fejest a háborúba, hogy nem számolták ki előre, van-e pénzük Ukrajnát támogatni. Aztán kiderült: nincsen. Kabaré, matiné, szeparé. Így most – legalábbis ha a POLITICO-nak hinni lehet – az Európai Békekeretnek nem attól kell tartania, hogy Orbán Viktor késlelteti a kifizetéseket egy kicsit, hanem attól, hogy Olaf Scholz szőröstül-bőrőstül lelövi a fenébe.

Miután az alkotmánybíróság tájékoztatta Scholzékat, hogy az idei német büdzsé tervezésénél elkövettek egy potom kis 22,6 ezer milliárd forintos alkotmánysértést, Németország pénzügyi mozgástere drasztikusan beszűkült. Ott spórolnak, ahol csak tudnak; a német választók számára pedig a legkevésbé fájdalmas Európán spórolni.

Berlin megüzente tehát Brüsszelnek: erszény zu, nadrágszíj festziehen.

S egy diplomatakörökben terjengő non-paperben felvetették: mi lenne, ha az Európai Békekeret gazdasági erővel arányos befizetéseiből le lehetne vonni azon fegyverek értékét, melyeket az egyes tagállamok természetben küldenek Kijevnek?

A berlini számvevők osztottak-szoroztak, s rájöttek: azért így adósságválság, recesszió és totális költségvetési vészújratervezés közepette mégiscsak sok lesz egy kicsit, hogy a Baltikum az Ukrajnának leadott szovjet ócskavasért cserébe uniós pénzből vesz vadonásúj amerikai és francia fegyvereket,

miközben Németország ingyen szállítja a haditechnikát, s ezen felül a balti fegyverbeszerzéseket negyedrészt még ő is fizeti.

Majd türelemmel hallgatja a baltiak beszólásait arról, hogy nem ad Ukrajnának eleget, és amit ad, azt is milyen lassan adja.

Ha a németek komolyan gondolják a tervet, az nem több és nem kevesebb, mint az Európai Békekeret halála.

Németország elfelejtett könyvelni, így források híján kénytelen beszüntetni azt a világot, amelyben a németek egyszerre szállítanak milliárdos értékben fegyvereket, és még fizetnek is másoknak milliárdokat, hogy ők is ezt tegyék. Innentől vagy-vagy. Ami azt jelenti, hogy a Békekeret mögül egyszerűen elfogy majd a pénz.

Más ugyanis nem elég balek fizetni. Orbán Viktor – hogy arcán kaján vigyorral-e, arról nem szólnak a híradások – felvetette, hogy semmi vész, alapulhatna az Európai Békekeret önkéntes befizetéseken. A POLITICO diplomata forrásai szerint ez annyit jelentene, hogy a keret „aligha működhetne tovább”. Elfogyott az önkénteskedési kedv. Vagy a nagy német pénztárca hajtja maga előtt az összeurópai svungot, vagy nem lesz pénz. Ilyen egyszerű.

A Bizottság nem számolt azzal, hogy a németek nem számolnak.

S ezzel egy klisészerűen evidens végkövetkeztetéshez érkezünk. Dam- und Herrschaften, aki háborúzni akar, tudjon könyvelni is! Ebbe a helyzetbe – mármint abba, hogy az nyilvánvalóan kiválóan átgondolt és igazán nemes célt szolgáló, ezért sikeres európai Ukrajna-stratégia zászlóshajója, az Európai Békekeret a halál völgyébe tévedt – azért kerültünk, mert Németország Olaf Scholz alatt az Úr 2022. évében elfelejtette a számvitelt. Úgy akart végtelen pénzt, hogy közben prudensen adósságellenes sváb háziasszonynak tűnjön. Meglepő módon a közpénzügyi számvitel szabályai ezt nem engedik:

vagy eladósodsz, vagy nincs több pénzed, mint amennyid van. Ukrajnára sem. Az észtek csillogó fegyvereire és a Békekeretre sem.

Magyarország megmondta, hogy nem ez a jó stratégia; hogy akkor, amikor nem a háború az egyetlen út, érdemes próbálkozni mással is. De a németek rongyoltak nyitott erszénnyel és teljes gőzzel előre, nem hallgattak ránk. Most sem biztos, hogy fognak.

Szerencsére azonban épp jókor jött a Semmelweis-film, hogy eszünkbe idézze: a meg nem értett magyar ötletek igazát néha a legváratlanabb egybeesések bizonyítják. Ahhoz, hogy az osztrák doktorok hajlandók legyenek klórmészoldatba tenni becses kacsóikat, Jacob Kolletschkának meg kellett halnia. Talán a német könyveléstudomány halála is életre segít most decemberben valami értelmeset.

Mandiner

Kiemelt kép: Olaf Scholz német kancellár felszólal a szövetségi parlament, a Bundestag ülésén Berlinben 2023. november 28-án. Fotó: MTI/AP/Markus Schreiber