Nem helyes az, amikor a páciens maga szeretné meghatározni mit vizsgáljanak a laborban, és végképp nem javasolt az eredményekkel a kézben elkezdeni a böngészést az interneten. Dr. Temesszentandrási György írása.

Előző cikkeimben bemutattam az autoimmun kórképeket, foglalkoztam az allergiákkal, összefoglalást készítettem a refluxbetegségről és felhívtam a figyelmet a szűrővizsgálatként alkalmazandó kolonoszkópiára.

Mivel az utóbbi időszakban kifejezetten megnövekedett azon páciensek száma, akik laborvizsgálattal kapcsolatos kérdésekkel fordulnak hozzánk, úgy éreztem, itt az ideje annak, hogy pár mondatban ecseteljem ennek a rendkívül fontos diagnosztikus vizsgálatnak a jelentőségét. Előre bocsájtjuk ugyanakkor azt a tényt, hogy

az orvostanhallgatók minimum fél éven át tanulják csak a különféle laborvizsgálatok elvégzésének módját és az eredmények értékelésének tudományát,

nem beszélve arról, hogy a laboratóriumi medicina az orvostudomány külön ága, ahol egy rendkívül bonyolult és összetett rendszer ismerete szükséges ahhoz, hogy az orvos sikeres szakvizsgát tehessen ebből a tudományterületből.

Emiatt jelenthetjük ki, hogy bár felnőttkorára lényegében mindenki járt már vérvételen, s lehet, hogy nagyjából tudjuk is mit vizsgálnak a vérből, a laborvizsgálat kiírását és kiértékelését szakemberre kell bízni. Magyarán,

nem helyes az, amikor a páciens maga szeretné meghatározni mit vizsgáljanak a laborban (persze értelmes javaslatra egy kellőképpen nyitott orvos vevő lesz), és végképp nem javasolt az eredményekkel a kézben elkezdeni a böngészést az interneten.

Mert mint fent is írtam, a laboreredményekből következtetést levonni nagy szaktudást, tapasztalatot kívánó orvosi feladat. Anélkül helytelen következtetések születhetnek, ami csak szükségtelen idegeskedést, kapkodást, álmatlan éjszakákat, további felesleges vizsgálatokat szül. Azt is fontos leszögezni, hogy tudnunk kell mi a célunk a vizsgálattal. És ezt a célt bizony szintén a jó szakember látja előre.

Ugyanakkor a laborvizsgálat az egyik legalkalmasabb és legkönnyebben hozzáférhető – de nem olcsó – módszer az egészség felmérésére.

Alkalmazható szűrővizsgálatként ugyanúgy, mint célzott diagnosztikára vagy a kezelés sikerének bizonyítására, esetleg a terápia során jelentkező potenciális mellékhatások kiszűrésére és ezzel megelőzésére. Ebből is látszik, hogy jelentősége óriási, haszna hatalmas, értő kezekben igazi ékköve az orvosi diagnosztikának.

Adódik a kérdés, hogy milyen gyakran érdemes tünet és panaszmentes állapotban szűrővizsgálatként alkalmazni?

Azt javasoljuk, hogy átlagosan évente végeztessünk laborvizsgálatot, de úgy, hogy azt megelőzze egy orvossal folytatott beszélgetés, konzultáció.

S hogy egy tévhitet most is eloszlassunk: a vérvétel során észlelt eltérés, a „megcsillagozott eredmény” nem biztos, hogy rögvest nagy bajt jelent, még az is lehet, hogy ártalmatlan eltérésről van szó.

Ennek tipikus példája a kissé emelkedett bilirubin szint. Önmagában ez nem számít kórosnak, egyéb májeltérés híján itt csupán egy enzim – egyébként a populáció 5 százalékában – csökkent működése áll a háttérben. A pácienst meg kell nyugtatni, s további vizsgálatra általában nincs is szükség. Vagy példaként hozhatjuk az emelkedett káliumszintet. Ennek oka olyan súlyos betegség is lehet, mint a veseelégtelenség vagy a mellékvese-elégtelenség, okozhatja gyógyszerhatás vagy mellékhatás is, de az is lehet, hogy csak azért magas az érték, mert a levett vér a vizsgálat előtt túl sokáig várt a feldolgozásra, s valójában a páciens káliumszintjével semmi probléma nincs.

Ezek a példák is mutatják, milyen összetett kérdéskört jelent akár egyetlen laborparaméter elemzése, a levonható következtetések tárháza igen széles, így be kell látni, hogy szakembert kíván.

De azt is tudni kell, hogy akár egyetlen eltérés is komoly bajt jelenthet, s még negatív labor esetén sem dőlhetünk nyugodtan hátra. Erről lesz szó a következő részben.

Kiemelt kép: Pixabay

 

 

 

.