„Thália rakoncátlan tündére” személyes hagyatékát tárják fel kolozsvári diákok.
Az Erdélyben született ikonikus színésznő, Kiss Manyi személyes levelezését, fényképeit, iratokat tartalmazó, Kolozsváron található hagyatékát kutatják és népszerűsítik a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Alkalmazott Médiatudományok Mesteri Programjának keretében egyetemi hallgatók. Az elsőéves mesterképzős Szabó-Kádár Henrietta a Krónika megkeresésére a hagyaték feldolgozásáról, a híres színésznőnek az iratokból kirajzolódó arcéléről, Erdélyhez való kötődéséről is beszélt.
A „Thália legrakoncátlanabb tündérének” is titulált Kiss Manyi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznőnek, érdemes és kiváló művésznek (1911. Magyarlóna – 1971. Budapest) a kincses városbeli Szabédi Emlékházban található a személyes hagyatéka.
Magánjellegű dokumentumok, amelyek közt levelek, iratok, fényképek lelhetőek fel. Ezeket kutatják, dolgozzák fel a a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Alkalmazott Médiatudományok Mesteri Programjának keretében egyetemi hallgatók.
A Kiss Manyi-hagyatékot 2008-ban a korábbi kolozsvári és zágoni kiállítás nyomán Szebeni Zsuzsa színháztörténész fedezte fel Hatvanban, ahová egy padlásra a színésznő élettársa, „Nyúl Úr” halála miatt került és évtizedekig ott lappangott. Mivel Kiss Manyi szorosan kötődött Erdélyhez, Kötő Józseffel konzultálva, az ő segítségével az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) vásárolta meg az anyagot. Az elsődleges feldolgozás már akkor megtörtént és „Thália rakoncátlan tündére címmel” kötet és kiállítás is született.
Az egyetemi hallgatók mintegy fél éve kezdték el a Kiss Manyi-hagyaték feldolgozását, azóta már jócskán bepillantást nyertek abba is, hogy miként kell szakszerűen feldolgozni egy hagyatékot – mondta el a sepsiszentgyörgyi egyetemi hallgató.
Kiss Manyi, aki a háromszéki Zágonban töltötte gyermekkorát, Magyarországra költözése után is sokat és szívesen járt vissza a Székelyföldre. Henrietta elmondta, évfolyamtársaival közösen kapcsolódtak be a hagyatékfeldolgozó munkába. „A projekt célja, hogy személyesebb képet tudjunk mutatni Kiss Manyiról az embereknek, hogy többet is megtudjanak róla, mint ha csak filmen látnák. Azt mindenki tudja róla, hogy nagy színésznő volt, Erdélyből indult, aztán Magyarországon is ismertté vált, de arról, hogy milyen ember volt, hová járt nyaralni, merre utazott, kikkel barátkozott, már kevesebbet lehet tudni. Úgyhogy nem annyira a színészi pályáját, mint a személyes arcélét szeretnénk megmutatni a hagyaték feltárásával” – állapította meg a mesteris hallgató.
Mint mondta, a Szabédi Emlékház berkeiben kutatják, dolgozzák fel a hagyatékot.
Az intézmény az 1918 utáni erdélyi, romániai magyar irodalom kutatását segíti elő, olyan gyűjtemény kialakítását célozza, ahol megőrizhetők és hozzáférhetővé tehetők a különböző írói hagyatékok, amelyre támaszkodva kialakítható egy saját koncepcióval rendelkező kutatóműhely.
Szabó-Kádár Henrietta elmondta, a hagyaték gyakorlatilag nagyon sok papír alapú dokumentumot sorakoztat fel: magánlevelezéseket, a színésznő személyes archívumából számos fényképet, színlapokat a különböző előadásokról, amelyekben játszott.
Kiss Manyi színésznő pályájáról egyébként többször, több helyszínen is nyílt kiállítás Erdélyben: centenáriumi tárlatot tekinthetett meg a közönség a színésznő születésének 100. évfordulóján a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban, valamint Zágonban, a gyermekévek helyszínén – ennek anyaga is a Szabédi Emlékházban található.
Zágon és a család nagyon fontos volt Kiss Manyi számára: nyaranként vissza-visszatért a székelyföldi faluba, művészete is ebben a talajban gyökerezett.
„Bár a tárgyak, képek csak halvány lenyomatai lehetnek egy ember életének, egy művész pályája szempontjából mégis konkrét fogódzót jelentenek az emlékek megőrzéséhez. Segíthetnek abban, hogy mind a falu, mind az ide látogató emlékezetében a színésznő, a 20. századi magyar színjátszás egyik legnagyobb tehetsége, méltó módon fennmaradjon” – ismertették a szervezők a centenáriumi tárlatot, amely Kolozsváron is megtekinthető volt. 2021-ben, Kiss Manyi születésének 110. évfordulója alkalmából a Magyar Kulturális Intézet Sepsiszentgyörgy a budapesti Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézettel, valamint a Vadon Egyesülettel közösen mutatott be kültéri tárlatot Sepsiszentgyörgyön.
Szabó-Kádár Henrietta arról is beszélt, hogy a hagyatékban többek közt a színésznő halálakor a férjnek, Bakonyi Jánosnak címzett részvétnyilvánító táviratok is megtalálhatóak, Kiss Manyi halotti bizonyítványa, valamint nagyon sok más dokumentum.
A hagyatékot feltáró egyetemi hallgatók Facebook– és Instagram-oldalt hoztak létre, ott különböző érdekességeket osztottak és osztanak meg, ezen kívül szeretnének honlapot is szentelni Kiss Manyi hagyatékának.
„A dokumentumok vizsgálata alapján az derült ki számunkra, hogy nagyon életvidám, társasági ember volt, sokat utazott a barátaival, szeretett élni. Rengeteg olyan fotó van a hagyatékban, amiken az látszik, hogy jókedvűen nevet, mosolyog, és az is kiderült számunkra, hogy nagyon szerette az állatokat” – ecsetelte az egyetemi hallgató. Arról is beszélt, hogy a hagyaték tanulmányozása nyomán az is körvonalazódott, hogy a színésznő, bár utolsó éveiben beteg volt, titkolta ezt a környezete előtt. Nem mondta el senkinek, csak a férje, Bakonyi János tudta, akivel a halálos ágyán esküdött össze: annyira szerette ezt az embert, hogy a halálos ágyához hívatta a papot, adja őket össze, hogy úgy haljon meg, férj és feleség voltak.
Szabó-Kádár Henrietta azt is elmondta, hogy a hagyatékban Kiss Manyi titkos erdélyi hódolójától is találhatóak levelek,
amelyekben a nevét elhallgató férfi arról tájékoztatja a művésznőt, hogy Budapesten jártában egy kávéházban kihallgatta egy ott ülő színésztársaság beszélgetését, amelynek egyik tagja, Szondi Biri színésznő nyomdafestéket nem tűrő szavakat mondott Kiss Manyiról.
De a hagyatékból az is kiderül, mennyire szívesen járt vissza nyaralni a Székelyföldre, Zágonba baráti társasággal, ez a táj érzelmileg is fontos volt számára, őrizte a székelyföldi énjét.
Szabó-Kádár Henrietta azt is elmondta, hogy mik a legfontosabb irányelvei a hagyatékokat kutató szakmai munkának. „Ebben a feltáró munkában az első és legfontosabb követelmény a precizitás. Tehát nagyon oda kell figyelni, hogy mit hova tesz az ember, hiszen sok feldolgozásra váró hagyaték van egy helyen, és a dokumentumokat könnyedén össze lehet keverni. Pontosan kell rendszerezni kategóriánként: magánlevél, hivatalos dokumentum, magánfotók, stb., hogy az anyag tisztán átlátható legyen” – fejtette ki a mesteris hallgató.
Borítókép: Kiss Manyi
Forrás: Fortepan/Szalay Zoltán
