Mi lesz veled, Erdély? Mi lesz a romániai magyarok jövőjével? Az országgyűlési választások azt sugallják, hogy a kisebbségben élő magyarság, ha kell, képes összefogni. Az államfőválasztás viszont azt, hogy veszélyben vannak.

Péntek László, Kőrösfő volt alpolgármestere, a Vasvári Pál Polgári Egyesület tiszteletbeli elnöke nem szívesen politizál, ezt  rögtön beszélgetésünk elején értésemre is adta. Csakhogy a körülmények, történések mégis rákényszerítik.

– Végső soron Vasvári sem akart politizálni, inkább tanított volna, de őt is belekényszerítette a történelem a cselekvésbe, mert nem akarta veszni hagyni hazáját.

– Azért az nagyon más helyzet volt, mi, kisebbségben élő magyarok csak azzal harcolhatunk, hogy ragaszkodunk hagyományainkhoz és ápoljuk elődeink szellemi örökségét. Én most sem azért vagyok a Vasvári díjátadón, hogy a romániai helyzetet elemezzem, hanem azért, hogy Vasvári emlékét ápoljam.

– Rendben, maradjunk még a díjnál. Hogyan és kik döntik el, hogy az adott évben kik méltóak az elismerésre?

–  Én tiszteletbeli elnök vagyok, nem tőlem függ, kiket javasol az Egyesület vezetése. Bauer Ferenc, Tóth Kálmán és a többiek döntenek róla, kiket találnak méltónak a díjra, de amikor megszületik a javaslat, azért kikérik a véleményemet. Még nem volt olyan, hogy kifogásom lett volna, hiszen a vezetőség kiváló emberekből áll, ők ismerik igazán a jelölteket. Ezek után kerül a kérdés a közgyűlés elé, ott meg vagy elfogadják, vagy elvetik a személyi javaslatokat. A mostani két díjazott esetében sem volt vita, ráadásul Rákay Philipet mindenki ismeri akár a tévéből, akár azért, mert a nevéhez fűződik a Most vagy soha című film, abban pedig Vasvári központi alakja az eseményeknek.

– A személyes véleményét kérem, úgyis, mint Vasvári nagy tisztelőét: zavarta, hogy a film nem ragaszkodott a valós történésekhez? Mert a fanyalgók leginkább ezzel támadnak.

– A baloldali sajtó és sok történész is azzal érvelt, hogy nem éppen úgy történtek a dolgok, ahogy a filmen láttuk. De ne is várjunk el tökéletes történeti hűséget. Az Egri csillagokban sem úgy történtek a dolgok, ahogy Gárdonyi megírta, vagy ahogy a film megmutatta, de a fővonal az volt. A cselekményt ki kell bővíteni, színezni, hogy a fiataloknak is szóljon. Ha ők nem érzik magukénak a filmet, ha nem találnak benne egy kis akciót, izgalmat, szerelmet, nem nézik meg. Szerintem ez egy nagyon jó film, szórakoztat és ugyanakkor tanít is. Sajnos sok fiatal történelmi ismeretei enyhén szólva hiányosak. Találkoztam olyanokkal, akik a bécsi forradalomról nem is tudtak és csodálkoztak, mi köze Bécsnek Budapesthez. Mondom nekik, hát gyerekek, a forradalom Franciaországból Bécsen át érte el Budapestet! A magyar nép a talpára állt és ezek a fiatalok voltak az úttörők. Köztük pedig az egyik legműveltebb népvezér éppen a nem egészen 23 éves Vasvári Pál volt. Ha valamit kifogásolni lehet a filmben, csak az, hogy Vasvári nem barna, hanem szőke, kékszemű legény volt…

– Rossz nyelvek szerint rajongtak érte a nők, a tanítványai is, hiszen egy lányiskola tanára volt.

– Valóban imádta a nőket, imádta a lányokat, amit lehet, hogy a filmben kicsit eltúloztak, de a fiatalok azt szeretik, amikor van egy kis pajkosság is egy filmben. Mindenesetre Rákay Philip és az egész stáb olyasmit tettek le az asztalra, amit, ha 10 év múlva nézik az akkori fiatalok, biztosan nem azt nézik majd, hogy mennyire rgaszkodik a történet a valósághoz. Viszont megérzik majd, mennyire lelkesítő, mennyire hazafias.

– Tíz év múlva, az még soká lesz. De mi lesz holnap? Tudom, hogy nem szívesen politizál, de ha nem akarja, akkor is érinti a napi politika, például a román elnökválasztás ügye is. Kelemen Hunor azt mondta, a két talpon maradt jelölt közül a kisebbik rosszat kell támogatni. Persze kérdés, hogy a román jogi bolhacirkusz hogyan alakul, mert ami ott történik, az kabarénak is rossz.

– Tényleg csak rossz és rosszabb között dönthetünk és ez nem túl bíztató. Az egyik múltját ismerjük, tudjuk, hogy Călin Georgescu dicsőítette Corneliu Zelea Codreanut, a két világháború közötti román légiós mozgalom vezetőjét és Ion Antonescunak is a rajongója, aki mintegy 280-380 ezer romániai és ukrajnai zsidó és 11 ezer roma meggyilkolásáért felelős. Annyira szélsőséges és antiszemita, hogy még az ultranacionalista AUR-t is ott kellett hagynia. Azt a szervezetet, amelynek aktivistái feldúlták az Úz-völgyi magyar katonai temetőt.  A kisebbségben élő magyarokról meg egy interjúban azt nyilatkozta, hogy „adtunk nekik földet és vizet, úgyhogy fogják be a szájukat”.

– Ez mintha kicsit másként történt volna. Nem az erdélyi magyarság szakított ki Románia „testéből” egy darabot, sokkal inkább mi adtuk – ha nem is önként – azt a földet a románoknak.

– Én is így tudom. A másik jelölt, a liberális Mentsétek meg Romániát Szövetség politikusa, Elena Lasconi. Az ő pártja akarja úgy átformálni Székelyföld választási körzeteit, hogy a magyarság mindenütt kisebbségbe kerüljön. A parlamenti választások előtt Kelemen Hunor támogatásunkról biztosította, de csak azzal a feltétellel, ha visszavonják ezt a javaslatot. Színleg vissza is vonták, de most, a kormányalakítási tárgyalásokon újra elővették, azzal a kikötéssel, hogy csak ennek elfogadása esetén hajlandók belépni a kormányba. Milyen emberek ezek? De azért vannak bíztató jelek is, például az, hogy az erdélyi magyarság a sok román támadás hatására – mert érezték, hogy baj van – képes volt összefogni a parlamenti választáskor és az RMDSZ ernyője alatt összezárt. Ez pedig nagyon jó dolog.

Szerző: Ifj. Tóth György

Címlapkép: Péntek László, a Vasvári Pál Polgári Egyesület tiszteletbeli elnöke / Fotó: Bauer Ferenc Facebook