Alakul (vagy újjáalakul?) az SZDSZ. Ennek jele többek között az, hogy a Tisza titkos programja tökéletesen azonos a méltán megbukott, liberálisnak nevezett globalista, kozmopolita alakulatéval. Azzal, amelyik kicsi híján – az ex-komcsi párttal karöltve – felszámolta Magyarországot. Most megint számolni akarnak.

Előkerülnek azok a „szakértők”, akik jól bele szakértették a csődhelyzetbe az országot és ugyanazokat a bölcs tanácsokat veszik elő, amelyek kicsi híján nyomorba döntöttek minket. Ugyanaz a Kovács László-i „merjünk kicsik lenni” mentalitás, csak most ez a minden európai globalistának aláfekvés még hangsúlyosabb, elvégre a mentelmi jog sokat ér. Ugyanaz az adópolitika, amely megakadályozta, hogy komolyabb középosztály alakuljon ki, lévén annyira magas adókulcsokkal dolgoztak, hogy ahhoz képest a Mount Everest kicsiny dombocskának tűnhetett. Ugyanaz a családtámogatásokat leépítő szándék, amelynek eredményeképpen drámaian alacsony szintre csökkent a gyermekvállalási kedv. 13. havi nyugdíjaknak annyi, nyugdíjprémium felejtős.

Kell még valamit mondanom, Ildikó?

Ja igen, nem lesz gázáremelés, mert az orosz energiaforrásoktól való „megszabadulás” nem csak a gáz, de a benzin, a dízel üzemanyag és az elektromos áram árát is az egekbe lövi, miközben a rezsitámogatás felejtős. Majd Petschnig Mária Zita és hatalmas szakértelemmel bíró kollégái elintézik nekünk.

Meg persze aki mostanság ismét kilépett a fényre, Horn Gábor is. Posztolgat a lelkem, posztolgat, abban a reményben, hogy valaki csak beveszi majd a buliba, csak az a baj, hogy le is írja a badarságait. Nagy hiba.

Nem ismerem Horn Gábort, életemben ha kétszer találkoztam vele, mégis többet tudok róla, mint általában a követői. Sokat hallottam gimnáziumi éveiről, méghozzá csupa jót. Mint minden teenager, ő is lázadt és mint akkoriban szinte minden gimnazista, enyhén fogalmazva nem rajongott a kommunista rezsimért. Ő is kívánta, hogy a szovjet megszállók takarodjanak ki az országból és ha nem is hitte igazán – mint ahogy valójában akkor egyikünk sem hitte, még csak remélni sem remélte -, azt kívánta, egypártrendszer helyett legyen valódi demokrácia.

Vajon hová lett az a lelkes, értelmes ifjú?

Vajon a rendszerváltás utáni esély a hatalomhoz jutásra feledtette vele a gimnazista énjét? Vajon ezért nem volt egyetlen szava sem akkor, amikor bőszen antikommunistának hirdetett pártja összebútorozott a pufajkás Horn Gyula MSZP-jével? Mert az azonos vezetéknevet leszámítva benne és Gyulában nem volt semmi közös, nem álltak rokonságban egymással. Vajon elhitte-e a hazugságot, amelyet éppen pártja terjesztett a magyarok antiszemitizmusáról? És ha igen, megváltozott-e a véleménye mostanra, amikor az Unióban már főszabály a zsidóellenesség, nálunk meg a zsidóság védelme?

Vajon látta-e, hogy az MSZP-SZDSZ kormány a szakadék felé irányította az országot és belátta-e, hogy a lezuhanástól csak a kormányváltás mentett meg minket?

Akár így, akár úgy, az biztos, hogy 2008-ban még élt benne valami a fiatalság szókimondó bátorságából, mert a vizitdíjról szóló népszavazás elvesztése után – amikor Gyurcsány a vereséget azzal magyarázta, hogy az emberek azt mondták, miért akarnának 300 Ft-ot fizetni alkalmanként, ha lehetséges, hogy ne fizessenek – Horn Gábor tiszta vizet öntött a pohárba és máig emlékezetes módon közölte: „Nem azt mondták, Feri, hanem azt, hogy menj a…”
Hogy hová, azt nem ismétlem meg, szokásom tartózkodni a vulgáris kifejezésektől, az interneten viszont még ma is látható az a videó.

Mi lett Horn Gáborból, miután pártja felszámolta önmagát?

Na, félteni persze nem kellett, a balliberális oldal mindig ügyesen megmentette kegyeltjeit. Kapott egy nagyszerű kamu állást egy olyan intézet élén, amely, ha nem lenne, nem éreznénk égető hiányát. Nem sajnálom tőle, bárki, akinek ilyen kényelmes és jól fizető munkahelyet ajánlanának fel, két kézzel kapna a lehetőségen. Ezt tenném magam is, de nekem nem adatott meg, hogy ilyenhez jussak. Ha megadatott volna, én bizony a kisujjamat se mozdítanám azért, hogy megint belemásszak a politika zűrzavarába.

Ő szeretne belemászni. Novemberben lesz 70 éves, de belemászik. Lassan naponta posztol kormányellenes, TISZA pártot ajnározó írásokat Facebook oldalán, talán azért, hogy magára vonja a magyarnak hazudott Péter figyelmét és ismét kapjon valami jó kis pozíciót az esetleges kormányában.

Egyszerűen nem fér a fejembe, mit ugrál egy hozzám hasonlóan vén pasas, amikor élhetne nyugodtan és háborítatlanul, olyan körülmények között, amilyenekről sokan csak álmodnak és elbazsalyoghatna bármeddig a Republikon élén. Vagy legalábbis addig, amíg apósa, Niedermüller Péter is elvan Erzsébetváros vezetőjeként.

Talán azért nem nyugszik, mert élete egyik nagy kudarca, az SZDSZ bukása nem hagyja nyugodni.

Látja viszont, hogy egykori pártjának szellemisége visszaköszön az új ellenzéki csoportosulás minden tettében és megszólalásában, vagyis talán van még visszaút. Más megfejtésem nincs.

Figyelem! Figyelem! Itt az újjáébredő erő, hamvaiból főnixmadárként kezd feltámadni az SZDSZ, bár ebből egyenlőre csak az égés látható. És annyi a különbség, hogy most már TISZÁ-nak nevezik az SZDSZ-t.

Csak az a baj, hogy eddig a liberálisok névválasztása szerencsétlennek bizonyult. A Szabaddemokratáktól megSZABADultunk, a Momentum csak rövidke momentum erejéig volt tényező, most meg a TISZA…

Gondoljunk csak a TISZAvirágra…

Szerző: Ifj. Tóth György

Címlapkép: Horn Gábor – Forrás: Facebook / Horn Gábor