Ami letagadhatatlan, és ezt a Fonográf zenekar meg is énekelte: „Kár, hogy a magyar nyelvet rajtunk kívül nem érti senki. Nem érti senki, nem érti senki és nem is akarja megtanulni.” Pedig ez a nyelv a világon a legszebb. Szerintünk.

Egyedülálló szépségű és kifejezésekben gazdag nyelvünk csodálatos irodalmi alkotások születését hozta, ugyanakkor el is szigetel minket a világtól, mert ugye rajtunk kívül nem érti senki… Ami ebben a formában igaz ugyan, de amióta létezik műfordítás, ha nehezen is, de áthidalható ez a gond. A kérdés, ki és hogyan építi meg ezt a hidat?

Egy magyar újságíró, Molnár Pál úgy gondolta, civil kezdeményezéssel változtatni lehet a helyzeten, ki lehet lépni a viszonylagos elszigeteltségből. Csak az a kérdés, miért éppen Balassi Bálint munkásságát választotta ehhez, amikor megalapította a Balassi-kard elismerést.

Erről így beszél:

– A kilencvenes években kezdett elharapózni hazánkban a Valentin-hisztéria. Én ezt a nép becsapásának, agymosásnak éreztem. Semmi közünk a Valentin-naphoz, miközben sok magyar értékünk van, amelyeket teljes lélekkel lehet ünnepelni. Úgy gondoltam, kiváló Bálintjaink vannak, csak a XVI. században Balassi mellett például Bakfark, emeljük őket a fénybe. Emellett úgy láttam, hogy hiába vagyunk túl már hat-hét évvel a rendszerváltozatás kezdetén – az első kardot 1997-ben adtuk át -, még mindig az előző rendszer ízlésvilága szerint adja a kitüntetéseket az állam. Kell egy szuverén díj.

A magyar poétának járó kardot a legjobb magyar költők kaphatják. A díjazottra költők tesznek javaslatot és a kuratórium dönt a javasoltak közül választva.

A költők nyakig benne vannak az irodalmi életben, tehát ésszerű, hogy ők javasoljanak. Dönteni viszont a kardtestület dönt. A külföldi műfordítókat Molnár Pál választja ki úgy, hogy felkéri őket, fordítsanak Balassi-verseket is, hiszen bíztatás nélkül ma már senki nem fordítana Balassit. Így viszont

Balassi ezekben az években válik világhírűvé a Balassi-kardnak köszönhetően.

A törekvés önmagában is tiszteletre méltó, de főképpen az, ha hozzátesz-szük, hogy nagyon sikeres is. A díjalapító ezt számtalan példával bizonyíthatja.

– 430 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Balassi-költeményeket arab nyelvre fordítsanak. A kairói mester, Abdallah Al Naggar sok kétnyelvű – magyar-arab – könyvet vitt ki magával, Szavak ösvényein a magyar címe, és ott, Kairóban egyetemeknek, szerkesztőségeknek átadta ezeket. Balassi tehát belépett az arab irodalmi életbe. Ross Gillett ausztrál műfordító soha nem hallott Balassiról, boldogan fordította le négy költeményét egy ausztráliai magyarunk segítségével. Megbirkózott a feladattal a Sao Pauló-i Nelson Ascher és a Montreal-i Farkas Endre György is – mindketten kivándorolt magyarok gyermekei. Huszonöt külföldi műfordító utazott a magyarok fővárosába, hogy kinyújthassa kezét Balassi szablyájáért.

Az egyetlen magyar díj a Balassi-kard, amely mind az öt kontinensre eljutott.

Ami újabb különlegesség, hogy a díjazottak bemutatását és valamennyi,

a Balassi-karddal kapcsolatos tudnivalót lexikon formában is közzé tette Molnár Pál.

A Kairos kiadó gondozásában formát öltött kiadvány a Lib-ri könyvkereskedő hálózatába került, ám ez a kötet jobbára csak formáját tekintve szócikkek gyűjteménye. Ugyanakkor olvasmányos összeállítás is, azaz nem száraz tényfelsorolások összessége. Képet nyújt az úgynevezett Balassi-folyamatról, amelyet a lexikon így magyaráz meg:

„Európai Balassi-folyamat: Fedezd föl saját kultúrád jelmondattal Molnár Pál által indított művelődési kurzus. Földrészünk társadalmai mind jobban felismerik, hogy évezredes művelődésük, művészetük óriási érték. Élményeket ad, erőt közvetít a mai kihívások megválaszolásához, megerősít bennünket napi fáradozásaink közepette. Nem kell távolban keresgélnünk, itt előttünk fekszenek a kincsek, szinte le sem kell hajolnunk értünk: kéznyújtásnyira vannak. Az európai kultúra örök értékei teszik európaivá a mai társadalmakat szerte a kontinensen. Mind többen ismerik fel az ibér félszigettől a Baltikumig, Ciprustól Izlandig, hogy

Európának önmagából kell ihletet merítenie jövőjének alakításához.

Egyre számosabb művész, tudós, impresszárió keresi a kultúra fényes kincseit, az ezekben rejlő eleven erőt azért, hogy felmutassa Európa önazonosságát. Ez az értékfeltárás, mindennapi erőfeszítés, kapcsolatszövés maga az európai Balassi-folyamat. Balassi Bálint a XVI. század második felében élt Európa kellős közepén. Kortársa volt Shakespeare-nek és Cervantesnek – ez utóbbi spanyol íróhoz hasonlóan ő is harcolt az oszmán-hódítás ellen, és ebben a háborúban halt hősi halált. Balassi a nyugat-európai újlatin költészetet tanulmányozta, fordított verset magyarra latinból, lengyelből, sőt: a katonai ellenség nyelvét mesterien ismerve: a török irodalomból is. Igazi európai ember volt a XVI. században. Az ő költészetét és az ő magatartását, mély európaiságát idézi fel a Balassi Bálint-emlékkard Budapesten immár harminc éve.

A magyar költők mellett immár – huszonegy országból, öt földrészről – huszonegy külföldi műfordító vette át a kardot,

amelyet az egykori végvári szablyák mintájára kovácsol egy mai mester, tisztelegve Balassi költészete előtt, egyben kifejezve azt is, hogy ma is azt ez európai gondolkodásmódot eleveníti, amelyet négy és fél évszázaddal ezelőtt a magyar Balassi Bálint jelenített meg a közép-európai térségben. Az európai Balassi-folyamat, azaz a társadalmak belső értékkeresése, a saját kultúra örömteli és bátor vállalása napról napra gazdagodik a földrészen. És e folyamat előrevivői mind szélesebb körben megtalálják egymást, s nemcsak örülnek egymás sikereinek, hanem kölcsönösen büszkék is azokra.”

Szerző: Ifj. Tóth György
.