Minden a Magyar Hírlappal kezdődött. Pontosabban azzal, hogy a lap munkatársai és tulajdonosa is felismerték, meg kell védeni a demokratikusan, kétharmados többséggel megválasztott keresztény-konzervatív kormányt a brüsszeliták felől érkező alattomos támadásoktól.

Az újság akkori főszerkesztője, Stefka István kérésünkre felidézte a rendszerváltás napjait és az első Békemenet megszületésének körülményeit.

– Ma már tudni lehet, ami akkor még nem volt látható, hogy a kommunista rendszer haszonélvezőiés azok utódai egyetlen pillanatra sem mondtak le arról, hogy visszaszerezzék hatalmi pozícióikat. Vagy már akkor érezhető volt a szándék?

– Nem mondanék igazat, ha azt állítanám, hogy ezt azonnal láttam, de tény, hogy nagyon hamar rá kellett jönnöm. 1989-ben boldog voltam, hogy újra többpárt rendszerben élhetünk, hogy ismét érvényesül a parlamentáris demokrácia, hogy hamarosan kivonulhatnak a szovjet csapatok. A lelkemben éreztem, hogy ezt támogatni kell. De ezt te is tudod, hiszen akkoriban együtt dolgoztunk a Napközben szerkesztőségében. Sok vitám volt az akkori rádiós vezetéssel és kollégákkal, mert úgy gondoltam, hogy már a műsorokban is szabad politizálni. Büszke vagyok rá, hogy a rendszerváltás jelentős szereplőit, például Csurka Istvánt, Deutsch Tamást, Horváth Balázst, Torgyán Józsefet6 is meg tudtuk szólaltatni, azt viszont nem gondoltam, hogy emiatt keményen nekem ugranak bizonyos elvtárs-urak. Viszont én hosszútávfutó vagyok, nem hagyom abba, amit elkezdtem és helyesnek tartok. Tudtam, hogy jó úton haladok, mert azok a balosok, akikkel addig nem volt rossz a viszonyunk, a pagodában elfordultak, nem fogadták a köszönésemet.

– Aztán jöttek a televíziós évek, gondolom,újabb támadások kíséretében.

– Amikor 1990-ben átigazoltam A Hét műsorához, Gyárfás Tamás azt mondta nekem, még nagy bajba fogok kerülni, ha ezt folytatom. Ugyanis készítettem néhány riportot a Napkeltének, mert még nem látszott, ki hová tartozik. Ám hamar figyelmeztettek, hogy ennek a „nemzeti beállítódásnak” következményei lesznek. Lettek is. Hamar kiderült, hogy a régi nomenklatúrát szolgáló emberek a kezdetektől gyűlöltek mindent, ami magyar és kíméletlenül támadtak például az általuk vezetett hírműsorokban, a 168 órában, a 16 órában, a Gondolatjelben.

– Ugorjunk nagyot az időben, egészen 2012-ig, az első Békemenetig.

– Az ötlet Bayer Zsolttól és és Bencsik Andrástól származott. Én akkor a Magyar Hírlap főszerkesztője voltam. Felhívott Bencsik, hogy nagy a baj. Olaszországban Berlusconit nemzetközi nyomásra félreállították és volt egyfajta félelem, hogy Orbánt is le akarják váltani. Bencsik megkérdezte, hogy támogatom-e az utcára vonulást, amire persze igent mondtam, és a laptulajdonos, Széles Gábor is így gondolkodott. A Hírlap volt a Békemenet szócsöve. Két hetünk volt a szervezésre, mi naponta új szalagcímmel buzdítottunk: Nem leszünk gyarmat, Nem adjuk fel a függetlenségünket és hasonlók. Később kiderült, hogy valóban az utolsó pillanatban mozdultunk meg, mert az európai liberálisok nyomására a német kereszténydemokraták is elfogadták, hogy leváltsák Orbánt. Sorosék megtámadták és be akarták dönteni a forintot, amit végül sikerült ugyan kivédeni, de a céljuk egyértelmű volt.

– A kormány melletti tüntetést úgy hirdették meg, hogy közben még megbecsülni sem lehetett, lesz-e komoly támogatottsága.

– Kétségtelen, hogy a bizonytalanba ugrottunk fejest. A demonstrációt négyre hirdettük meg, ám fél négykor még kevesen voltak. Aztán egyre csak özönleni kezdett a tömeg. Buszok érkeztek vidékről, buszok a határokon túlról, aztán már látszott, hogy óriási a kormány mellett tüntetők tábora.

– Ez persze igen kínosnak bizonyult a brüsszeliták számára, a sajtójuk próbált is hazudozni a megmozdulásról, úgy tüntetve fel az eseményeket, mintha a Békemenet Orbán Viktor és kormánya ellen szerveződött volna.

– Megpróbálták – és megbuktak vele. Mint ahogy a kormány elleni brüsszeli támadás is megbukott. Akkor.

– De azóta sem tettek le arról, hogy az újra és újra győztes nemzeti kormányt globalista szolgakabinettel cseréljék fel.

– Ezért is nagyon fontos a mostani Békemenet. Ráadásul az 1956-os forradalom 65. és a gyurcsányi terror 15. évfordulójának dátuma is a mostani október 23.-a. A tét hármas: függetlenségünk védelme, gyermekeink megrontásának megakadályozása, és az illegális migráció megállítása. Meg kell védenünk a gyökereinket és azért fontosa a 2022-es választás is. Az, hogy az elért eredményeket meg tudjuk tartani, és ezek a labancok, hazaárulók, akik most ellenzéknek mondják magukat, ne kerülhessenek ismét hatalomra.

(Címkép: PestiSrácok/Horváth Péter Gyula)