Az idén 26. alkalommal nyújtották át a magyar alapítású nemzetközi irodalmi díjat, a Balassi Bálint-emlékkardot. A hagyományos Bálint napi kardceremónia helyszíne ez alkalommal a pesti Belvárosban a Központi Papnevelő Intézet díszterme volt. Az idén a muravidéki Bence Lajos és a román Elena Lavinia Dumitru volt a kitüntetett. A díj alapítóját, szervezőjét, Molnár Pált, a Balassi Kard Művészeti Alapítvány elnökét kérdeztük.
– Bizonyára sokan ismerik, hiszen minden esztendőben Bálint napján vehetik át a díjazottak a Balassiról elnevezett kulturális elismerést. A kezdetek óta nemzetközi díjjá nemesedett kezdeményezésről azt már sokkal kevesebben tudják, hogy alapítója egy magánszemély, Molnár Pál újságíró. Mi késztet egy magyar tollforgatót arra, hogy minden háttér nélkül ilyen merész lépésre szánja el magát?
– Két dolog adta a késztetést. Az első, a fontosabb a Valentin-nap körüli fortyogás. A kilencvenes évek közepén már jómagam elviselhetetlennek éreztem, hogy olyan „ünnepnap” alakul ki, amelyhez semmi közünk. Azóta már elfogadóbb vagyok a Valentin-nap ügyében: valaki visszaküldte elvesztett éves naptáramat, és azt írta, azért küldi vissza, mert Valentin-nap van. A másik ok az volt, hogy érzékeltem: az állami művészeti díjakat ugyanazok ítélik oda, akik a rendszerváltoztatás előtt is eldöntötték, mi a szép, vagy őhozzájuk nagyon hasonló gondolkodású személyek. Kellett egy szuverén díj. Amelyet az kaphat meg, akinek költői életműve összemérhető a XVI. századi európai költőóriáséval. Balassi egyik legfontosabb értéke a hazaszeretet volt. Egyik tanítómestere, Bornemisza Péter áldott Magyarországról írt, maga Balassi az édes hazám kifejezést vezette be, amelyet később Rákóczi, Széchenyi, József Attila is átvett – többek között. A kitüntetendő költőnek természetesen a legjobb poéták közé kell tartoznia, legalább két évtizedes költői múlttal, több verseskötettel. A külföldi műfordítóknak a neves irodalmárok közé kell tartoznia, s néhány Balassi-verset is át kell ültetniük anyanyelvükre.
Balról jobbra: Bence Lajos költő, Molnár Pál díjalapító és Elena Lavinia Dumitru műfordító (kép: Szlovén Állami Televízió)
– Balassi neve – tanulmányainknak hála – összeforrt a vitézség fogalmával, így az sem csodálható, hogy a díjazottak egy-egy kardot vehetnek át az elismerés szimbólumaként. Márpedig ma kardot szerezni szinte lehetetlen. Honnan lesz mégis?
– Kezdettől fogva a kiváló Fazekas József kardkovács alkotja a szablyákat, eddig 49 Balassi-kardot adtunk át, mindet ő kovácsolta, fente, fényezte bonyhádi műhelyében. A Nemzeti Múzeumban található Balassa Menyhért szablyája, ennek maradványa, amely a férfiú sírjából került elő. Fazekas Jóska ennek mintájára alakította ki a Balassi-kardot, amely a XVI. századi magyar végvári kardok mai mesterremek példánya.
– Úgy gondolom, hogy a Balassi-kard, pontosabban az, amit képvisel a díj, nem mindenki tetszését nyerte el. Érték-e balliberális támadások, vagy ez az egyetlen olyan értékalapú elismerés, amely elkerülte a támadásokat?
– Még a történet legelején a Népszabadság jött nekünk, erre nem reagáltunk, nem sokkal később a szerző – nem tudjuk, minek a hatására – finoman visszavonta kirohanását. Sőt évekkel később hosszú időn át maga a Népszabadság közölte elsőként a kardtestület döntését: az adott év kitüntetettjeinek nevét. Ez úgy történt, hogy a kuratórium egyik tagja – pont én voltam az – átadta az információt a napilap akkori főszerkesztő-helyettesének. Balliberális oldalról nem érik támadások a szablyát, ezzel szemben az agyonhallgatást alkalmazzák profi módon.
– Ön nem csak díjról, hanem Balassi-folyamatról szokott beszélni, azonban nem világos, mit értsünk ez alatt?
– Az európai Balassi-folyamat jelmondata: fedezd föl saját kultúrád. A magyar kultúra nagy óceán. Csak öblöket, legföljebb tengereket ismerünk meg belőle életpályánkon. Minél több értékét kellene fölfedeznünk: hatalmas erőt ad, különösen a mai világban. Erre bátorítom más európai kultúrák képviselőit. A Bálint nap jó alkalom lenne nekik is saját kultúrkincseik felfényezésére. Maga Balassi valamennyire a német, az olasz, a lengyel, a horvát, a román, sőt a török irodalom kincse is. A Szent László-országok – hazánk, Lengyelország és Horvátország – közös ősi értékeket is felragyogtathatnak. Természetesen nekünk a magyar művelődés drágaköveit kell feltárnunk és ünnepelnünk a Lajtától a Berecki-havasokig, a Dunajectől a Tengermellékig elterülő térségben.
Bence Lajos a Balassi-karddal (kép: Molnár Csenge-Hajna)
– Tudom, hiszen sok éven át voltunk munkatársak, hogy Ön keresztény-nemzeti elkötelezettségű, mostanában születő írásai is ezt bizonyítják. Mit remél vagy mitől tart a következő 4 esztendőben?
– Jómagam Szent László híve vagyok. Szent István törvényekkel, Szent László lélekkel keresztelte meg a magyarságot. Gyönyörű keresztény ív húzódik át a magyar történelmen: Szent László, Szent Erzsébet, III. Béla, Mátyás király, Balassi, Pázmány, Rákóczi, Széchenyi, Mindszenty – hogy minden évszázadból csak egy-egy nagyságot emeljek ki. Ezt a különleges, a kontinensen talán egyedülálló értéket kell fiataljainknak megmutatni vonzó, korszerű változatban. Érezzék meg a hatalmas erőt, és ami kiemelkedően fontos: legyenek büszkék rá. Vállalják ezt a büszkeséget. Lényeges, hogy a magyarok fővárosában is adjunk módot fiataljainknak a magyar kultúra fölfedezésére. Nyissuk ki a lehetőséget, hogy maguk a fiatalok is új magyar kulturális, művészeti értékeket hozzanak létre, alkossanak, akár a képzőművészetben, a filmművészetben, a világhálós új műfajokban. Ezekkel próbáljanak meg hatást gyakorolni, érvényesülni a Lajtán túl is, és a Berecki-havasokon túl is. Ez védheti meg a társadalmat a ránk ömlő értéktelenségtől. S ez lehet ellenszer az invazív hazugságpolitikával szemben is, amely most választási vereséget szenvedett, de szélsőségesei már fenekednek. Megvédhetjük édes hazánkat, ha emberségről példát, vitézségről formát adunk a következő nemzedékeknek.
Szerző: ifj. Tóth György
(Címkép: MTI/Mohai Balázs)
