Lehet, hogy kicsit tájékozatlan vagyok törvényalkotási ügyekben, de mégis fel kell tennem a kérdést, vajon ez az ellenzéki előválasztósdi nem igényel valamilyen hathatósabb törvényi szabályozást?
Mert ugye a verseny az verseny! A gazdasági versenyt szabályozzák a törvények, a dereguláció mértéke nem mehet bizonyos szint fölé, legalábbis ahol a nemzeti kormányok ezt stratégiai célnak tekintik. Többek között a versenyhivatal is felügyeli a gazdasági folyamatokat, a sport terén is működnek sportáganként hivatalok, szövetségek, például az MLSZ, amely megfelelően kézben tartja a csapatokat és a viadalokat. A médiumok a médiahatóság alá tartoznak és sorolhatnám.
Az országos, önkormányzati és népszavazási választások jól szabályozottak, a választási törvény alapján az Nemzeti Választási Bizottság, illetve Iroda és helyi szervezetei felügyelik a törvényes rendet.
Az előválasztásokon azonban az ellenzék szándékai és a jelen helyzet szerint teljes a dereguláció. Voltaképp azt és úgy csinálják, amit és ahogy akarnak. Online, vagy jelenléti szavazással, felügyeleti szerv nélkül, egymás közti megállapodással vagy meg nem állapodással.
Egyre-másra jelennek meg a neten és valószínűleg hamarosan a települések hirdetőfelületein is a politikai marketing különféle formái (honnan van pénz rá?), hogy egy adott választókerületben kire szavazhatnak a választók. A postaládákat hamarosan elöntik a szórólapok, jönnek a sugalmazó telefonok hat miniszterelnök jelölt részéről, majd a veszekedések, hogy ki csalt és ki nem. Szegény Torgyánra hajazva: ki lesz a mérleg nyelve?
Mindenki a hatalmat akarja. Már a lebonyolítás módjában sem tudnak megegyezni, egymást zsarolják, hogy például, ha nem lesz online szavazás, akkor kilépnek az ellenzéki gittegyletből (Ezt jól gondolja meg Andriska, mondja az Ágica), különféle – egyébként normál keretek között szabályos – taktikai cselvetések folynak, a szavazatszámlálás nem megoldott. Mégis, hogyan képzelik ezt? Mi biztosítja a transzparenciát?
Előválasztási-jelöltek, Jobbik
Mikor indulhat a kampány? Normál esetben 50 nappal a választások előtt. Az ellenzéki pártok már ma tolakodnak, és egyetlen szabály nincs arra nézve, mikortól lehet zaklatni az embereket. Jakab miniszterelnök-jelölt már elővezeti a piros sarokból a versenyzőit. Gyurcsányék a kék sarokban még várnak Karácsonyra.
Vajon mennyire tudatosul majd az emberekben, hogy kérem, ez még nem az a választás, ne keressék a Fideszt, vagy Orbán Viktort a szavazócédulákon, mert ezen a választáson nem indul?
Aztán meg is hekkelhető könnyedén az egész. Beindulhat egy olyan obstrukció, mely során teljesen hiteltelenné válnak a jelöltek. Például: elindul az önjelöltek hada? Mi tiltja? Egy árva kopogtatócédula sincs! Nem kell nekik! Normál választások esetén ilyenkor rendet tesz a Választási Bizottság. Most ki tesz majd rendet?
Mindez persze nem csupán az ellenzéki pártok problémája. A deregulált akciójukkal a demokrácia alapjait, a szabad, titkos, általános választások hitelét ássák alá. Mire eljönnek a tényleges választások, akkorra pont tele lesz mindenkinek a hócipője az előválasztások összes sarával. És ajánlom Mikszáth örökbecsű sorait is a leendő egyesült képviselőjelölteknek (akik most még csak képviselőjelölt-jelöltek), imigyen:
„Hiszen az egész választásnak ez a sok tanácskozás, taktika, ravaszkodás a charme-ja a közönségre nézve, nem maga a győzelem. A megválasztott nagy férfiú többé nem olyan érdekes, mint volt, félig már el van használva; mert a tömegek mindössze kétszer örülnek egy kedvelt embernek: először, amikor fölemelhetik, és másodszor, amikor letaszíthatják.”
Ugyanis Magyarországon csak 2022 tavaszán lesznek az országgyűlési képviselő választások! Persze nekik akkor lesz másodszor…
Fotó: MTI/Máthé Zoltán
Idézet: Mikszáth Kálmán Két választás Magyarországon című írásból
