Amikor azon gondolkodtam, hogy vajon melyek azok az emberi tulajdonságok, amelyek alapján Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter úr kiérdemelte a Civil Összefogás Fórum Szellemi Honvédő Díját, akkor legelsőként a bátorság szó jutott az eszembe. Azután persze sorakoztak utána a további fogalmak miniszter úrral kapcsolatban, mint például a fáradhatatlanság, a pontosság, a kitartás, az erő, a kiváló kifejezőkészség, a közérthető és világos fogalmazás, s az a szinte felülmúlhatatlan munkabírás, amivel kapcsolatban Orbán Viktor miniszterelnök úr fogalmazott talán a legpontosabban, amikor azt mondta, hogy ő az a miniszter, aki egyszerre két helyen is jelen tud lenni.

Folytatni is lehetne Szijjártó Péter úr erényeinek felsorolását, amelyeket immáron 2014 óta, nyolc éve felmutat miniszteri munkája során, én mégis maradnék az elsőként említettnél: a bátorságnál.

Ahhoz ugyanis, hogy valaki a 21. század elején, magyar külügyminiszterként eredményes tudjon lenni úgy, hogy mindvégig és következetesen a magyar nemzeti érdekeket képviseli, megalkuvások és rossz kompromisszumok nélkül, mindenekelőtt és elsődlegesen bátornak, sőt hozzátenném a nyomaték kedvéért, nagyon bátornak kell lennie.

Ahhoz ugyanis, hogy egy területileg viszonylag kis méretű ország, mint Magyarország, amelyik itt Közép-Európában beszorult a Nyugat és a Kelet Szküllái és Kharübdiszei közé, a nemzeti szuverenitása, önállósága megőrzéséhez elsősorban és meghatározóan bátorságra van szüksége. Annál is inkább, mert bár a Kárpát-medencét honfoglaló őseink éppen csodás térségi egysége, vizei, hegyei, időjárási védettsége, kedvező mezőgazdasági adottságai miatt választották jövendőbeli és végleges hazájuknak, erről a területről, s általában Közép-Európáról más nagyhatalmak is hasonlóan gondolkodnak. Ők is kiváló adottságú területnek vélik e vidéket, ezért újra és újra múlhatatlan késztetést éreznek aziránt, hogy birtokba vegyék vagy legalábbis hatalmat gyakoroljanak az itt élő népek és nemzetek felett.

Már száz évvel ezelőtt megírta egy skót származású brit földrajztudós, bizonyos Halford J. Mackinder, hogy aki uralja Kelet-Európát – és ebbe ő beleértette természetesen a mi térségünket is –, az lényegében uralja az egész világot. Az orosz–ukrán háború kapcsán mintha éppen ennek a vágynak az újraéledését láthatnánk viszont a nagyhatalmak és a globális erők játszmáiban.

Nos, hogy József Attilát parafrazáljam, forgószélben kell állni helyünket a geopolitikai küzdelmek kellős közepén, amelynek részese, és sajnos nem eléggé erős és nem eléggé szuverén részese az Európai Unió is, amelynek 2004 óta a tagjai vagyunk. Meg kellett tanulnunk azt is az elmúlt tizenkét évben, hogy az a nyugati politikai szövetségi rend, amelyhez tartozunk, sokszor nem barátként, hanem akadályként tekint ránk, akik az útjukban állunk önálló értékrendünkkel és szuverenitásunk iránti elkötelezettségünkkel, mely mögött ezer év küzdelme és kitartása áll.

Szijjártó Péter mindezt pontosan látja, saját bőrén megtapasztalta a brüsszeli elit velünk szemben alkalmazott kettős mércéjét, amellyel meg kell küzdenie az uniós tárgyalásai során, szinte hétről hétre és napról napra. Jól láthatóan megtanulta fegyelmezni magát, nem megy fejjel a falnak, de a diplomácia keretei között a leghatározottabban fejti ki hazánk érveit s áll ki a magyar érdekekért.

Ilyen geopolitikai viharban, a nagyhatalmak közötti utat keresve mindig könnyebb megoldás lenne engedni, feladni a függetlenség iránit vágyunkat, beadni a derekunkat, és tenni azt, amit évszázadok óta a nagyhatalmak elvárnak tőlünk – hogy álljunk be a sorba, s akkor majd védelmet kapunk tőlük. Nos, megtanultuk a leckét: ez a védelem a végén számunkra valahogy mindig rosszul sül el.

Az Orbán-kormány, követve hazánk kurucos hagyományát, nem akar sem a Nyugat, sem a Kelet gyarmatává válni – ehelyett következetesen védi hazánk nemzeti érdekeit, legyen szó gazdasági, energetikai vagy éppen szellemi és kulturális értékekről. És ebben a gigászi küzdelemben Szijjártó Péter külügyminiszter úr kiemelkedően fontos és eredményes szerepet játszik. Fáradhatatlanul és következetesen képviseli hazánkat úgy az Európai Unióban, a Bizottsággal folytatott vitáinkban, a háború és a szankciók ügyében, mint az Egyesült Államok jelenlegi, hozzánk nem éppen barátságosan viszonyuló kormányával és annak nagykövetével szemben, illetve a keleti nagyhatalmakkal, Oroszországgal, Kínával való tárgyalások során.

Külön kiemelném azt, hogy mindig tisztán és pontosan fejti ki a magyar kormány álláspontját és pozícióját, egyenes és kiszámítható partner, és ahogy látom, nagyon nem szereti a sunyi, hátsó szobákban zajló játékokat, alkukat, távol áll tőle, hogy a szavai és a cselekedetei között lényegi eltérések mutatkozzanak.

Nem kis erénye az sem, hogy remekül szerepel a nemzetközi médiumokban, számtalan alkalommal – bocsánat a profán kifejezésért – verte le a provokatív kérdéseket és kérdezőket, kedvencem ezek közül a nagy tekintélyű Christiane Amanpourral folytatott sikeres és hatásos beszélgetése a CNN-en, de számos más példát is tudnék mondani, s mivel a média kitüntetett szerepét, hatását nem kell itt ecsetelnem, e sikeres interjúk jelentőségét nem lehet eléggé felbecsülni a magyar szempontoknak a világ közvéleménye előtti megismertetése szempontjából.

Nem szeretném eltitkolni azt sem, hogy a miniszter úrral személyesen régóta ismerjük egymást, még az ellenzékben töltött időkből, és csak azt mondhatom, hogy Szijjártó Péter a magánéletben is ugyanolyan egyenes és karakán ember, miként a nagypolitikában, a tárgyalásai során.

Szeretném, ha tudná a miniszter úr, hogy önt az ország nemzeti oldala nagyon tiszteli és becsüli, önt mindig az elsők között említik a mi táborunkban, egyszóval nagyon sokan állnak-állunk ön mögött, szurkolunk önnek sokszor sziszifuszinak tűnő, de végül mégis eredményes munkája során. Ha egy focihasonlattal élhetek – hiszen éppen most megy a vb –, akkor azt mondanám, mi biztosak vagyunk abban, hogy ön olyan csatár a kormánycsapatban, aki, ha helyzetbe kerül, biztos nem hagyja ki azt és gólt lő a nemzet javára.

Azt hiszem, bátran mondhatom, ha van valaki, aki igazán megérdemli a CÖF Szellemi Honvédő Díját, akkor az nem más, mint Szijjártó Péter miniszter úr.

Miniszter úr, azt hiszem, nagyon sokak nevében kívánjuk önnek, hogy még nagyon sokáig maradjon legalább annyi ereje és kitartása a szellemi honvédő munkájához, ami eddig is megvolt, mert akkor jó kezekben marad a magyar érdekek védelme és a nemzeti szuverenitás ügye.

Szívből gratulálok Önnek a Szellemi Honvédő Díjhoz!

Forrás: Cöf-Cöka

Kiemelt kép: Csizmadia László a CÖF-CÖKA elnöke, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, Fricz Tamás laudátor, politológus. Forrás: MTI