Az ukrán kormány arra törekszik, hogy jövő év február végéig csúcstalálkozót rendezzenek a békéről, lehetőleg az ENSZ által, António Guterres főtitkár közvetítésével – mondta Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter az AP amerikai hírügynökségnek hétfőn adott interjúban.
Kuleba úgy fogalmazott, Ukrajna mindent megtesz azért, hogy megnyerje az Oroszország ellen vívott háborút 2023-ban. Hozzátette, hogy a diplomácia mindig fontos szerepet játszik.
„Minden háború diplomáciai úton ér véget. Minden háború annak eredményeként ér véget, hogy mi történt a csatamezőn, és mit értek el a tárgyalóasztalnál” – mondta, hozzátéve, hogy Ukrajna szeretné, ha február végén, a háború kezdetének évfordulója környékén létrejöhetne egy csúcstalálkozó.
„Az ENSZ lenne a legjobb lebonyolító erre, mert ez nem arról szól, hogy valamelyik országnak kedvezzünk. Ez arról szól, hogy tényleg mindenkit bevonjunk” – mondta. Arra a kérdésre, hogy Moszkva meghívást kapna-e erre a csúcstalálkozóra, azt felelte, hogy ehhez először Oroszországot nemzetközi bíróság elé kellene állítani háborús bűncselekmények miatt. „Csak ezen a módon kaphatna meghívást” – szögezte le az ukrán külügyminiszter.
Kuleba kiemelte, hogy António Guterres már bizonyította, hogy hatékony közvetítő, hatékony tárgyaló és legfőképp az elveihez és az integritásához ragaszkodó ember, ezért szívesen látnák az ő részvételét.
Az interjúban az ukrán külügyminiszter kitért arra is, hogy „tökéletesen elégedett” Volodimir Zelenszkij ukrán elnök múlt heti washingtoni látogatásának eredményeivel. Elárulta, hogy az Egyesült Államok azt ígérte, különleges eljárás keretében kevesebb mint hat hónapon belül üzembe helyezhetik Ukrajnában a Patriot légvédelmi rakétarendszert, amelynek a működtetéséhez szükséges kiképzés egyébként nagyjából egy évet vesz igénybe.
2022plusz:
„Si vis pacem, para bellum!” Azaz „Ha békét akarsz, készülj a háborúra!” szól a Publius Flavius Vegetiusnak tulajdonított bölcsesség. Ám ebből valahogy nem következik, hogy „Ha békét akarsz, ne tárgyalj az ellenségeddel”. Vagy az sem, hogy „Ha békét akarsz, akkor háborúzz”. Márpedig Kuleba nyilatkozatából nagyjából erre következtethetünk. Békekonferenciát szeretne, de Oroszország nélkül. Mi van?!
Az ukrán külügyminiszter azt is szeretné, ha ez a tanácskozás az ENSZ égisze alatt, Guterres főtitkár vezényletével zajlana le. De miről tanácskoznának, ha Oroszország nem vehetne részt? Talán arról, hogyan semmisítsék meg az oroszokat?
Mielőtt bárki elkezdené rázni az öklét, azt gajdolva, hogy mi „oroszbarátok, Putyin propagandistái” vagyunk, szeretnénk szíves figyelmébe ajánlani, hogy mi is Oroszországot tartjuk agresszornak. Nem állunk a pártjukon, ez azonban nem jelenti azt, hogy feltétel nélkül elfogadjuk, támogatjuk az ukrán ötleteket. Egyetlen dolgot támogatunk: a békét. Olyan béke azonban nem létezik (ezt az I. világháború utáni békediktátum is bizonyítja, volt szerencsétlenségünk tapasztalni egy Trianon nevezetű katasztrófa után), amelyik a harcoló felek bármelyikét is képtelen helyzetbe taszítja. Annak csak rossz vége lehet (lásd II. Világháború).
Nem mellesleg kétséges, hogy az ENSZ nevű gittegylet fennhatósága alatt folytatandó bármiféle döntés változtatna a háború menetén. Az egykor szép reményekkel alakított „világszervezet” mára az illegális migrációt emberi jogként elfogadó, az abortuszt feltétel nélkül támogató, az LMBTQ jogokat a gyermekek normális fejlődésének joga elé helyező gyülekezetté züllött, s ebben a főtitkár, Guterres szerepe cseppet sem lebecsülhető. Ő lenne a megfelelő ember? Kuleba szerint igen, mert „elveihez ragaszkodó” ember. Csak az a baj, hogy olyan elvekhez ragaszkodik, amelyek a normálisan gondolkodók számára elfogadhatatlanok.
S ha mindez nem lenne elegendő, az ukrán külügyminiszter – igaz, csak burkoltan – a háború folytatásában reménykedik. Hiszen hat hónapon belül jön a megváltó Patriot légvédelmi rakétarendszer, majd újabb egy esztendő, mire használatába beletanulhatnak az ukrán katonák. Ez magyarra fordítva annyit tesz: még legalább másfél évig háborúzni akarnak…
Az orosz agresszióra nincs mentség, magyarázat ellenben létezik. Az okozót pedig így nevezik: NATO. Az a katonai szervezet, amely írásos és szóbeli ígéretei ellenére egyre terjeszkedett Oroszország felé, amely szó nélkül hagyta a minszki megállapodásban rögzítettek mellőzését, s amelynek vezérlő ereje nem vitathatóan az USA. Még egyszer: ez nem menti az orosz agressziót, de megmagyarázza azt.
Ezek után marad a kérdés: milyen békére készül Ukrajna? Hogyan lehetne (ha az oroszokat is bevonnák) megállapodni, amikor a NATO sem tartotta be azt, amiben megállapodtak? Most miért hinné el bárki, hogy a jövőben betartja?
Mindezek ismeretében még fontosabb, a civil társadalom elemi érdeke kimaradni az egészből. Imádkozzunk azért, hogy ez sikerüljön is.
Forrás: Magyar Hírlap online
(Címkép: MTI)