Amikor – némi mazochizmussal – a DK közleményeit olvasom, egyre gyakrabban jut eszembe Julius Caesar. Nem az igazi, hanem az, aki a Folytassa Kleó! című filmben látható, és aki zavaros beszédeit mindig így kezdi: Barátaim, rómaiak, földijeim.

Legújabb közleményüket Rónai Sándor árnyék-külügyminiszter jegyzi, melyben többek között ez olvasható:

„A 24.hu írta meg, hogy a Magyarországra látogató Erdogan török diktátor emberei bántalmazhattak egy magyar férfit Budapesten…”

Nos, akkor: Barátaim, Rónaiak, földijeim. Szívesen megtudnám, hogy osztogattak vagy fosztogattak, azaz bántalmaztak vagy csak bántalmazhattak. Nagyon nem mindegy. Előbbi kifejezés tényközlés, utóbbi feltételezés. Talán. Esetleg. Nem lehetetlen.

Ez a legaljasabb formája a rémhírterjesztésnek, mert elméletileg nem állít semmit, gyakorlatilag mégis azt teszi.

És ahogy az a szélső-balosoknál, helyesebben a neolibsiknél szokás, a továbbiakban már úgy tesznek, mintha biztosan megtörtént volna az affér. Jelzem, a törénet a 24.hu oldalán is ezzel a címmel jelent meg: „Erdogan emberei bántalmazhatták a török elnöknek beintő magyar férfit Budapesten, a TEK-nek kellett kimenteni”. Ellenben az írás első szava már nem használ feltételes módot, egyértelműen fogalmaz: Bántalmaztak…

Így kell ezt libernyákul csinálni! Előbb talán, aztán biztosan. Szép munka, fiúk, nem tagadtátok meg magatokat!

A történet egyébként zavaros és kevéssé hihető. Állítólag Erdogan civil ruhás testőrei támadták volna meg a nagyon kulturáltan, középső ujját mutatva tiltakozó férfit, de honnan tudja, hogy az elnök emberei voltak? Talán a civil ruhára ki volt írva valahová, hogy Erdogan biztonsági emberei? Vajon egy profi biztonsági szolgálatot miért érdekelné, hogy ki mit mutogat? Sokkal valószínűbb, hogy a támadók Erdogan magyarországi hívei közül kerültek ki, itt élő törökök lehettek. De nem, ez a lehetőség sem a 24.hu, sem a HVG, sem a Mérce tollnokai fejében nem fordult meg, mert ők nagyon objektíven eldöntötték, hogy az általuk lediktátorozott török elnök emberei támadtak és punktum.

Azt az apróságot leszámítva, hogy miért kell bunkó módon mutogatni egy bármilyen elnök felé, amihez persze joga van az illetőnek, gyerekszobája ellenben biztosan nem volt, szóval ezt leszámítva mire gondolhatott a költő? Hiszen diktátor a szentem, egy diktátornak meg mutogatni nem éppen életbiztosítás. De ismétlem, az adott helyzetben az erdogani biztonsági emberek támadását inkább az esti mese kategóriába sorolhatjuk.

Rónai elvtárs nem oda, hanem a cáfolhatatlan tények közé sorolja. A közlemény a továbbiakban már úgy szól az esetről, mintha bebizonyosodott volna az állítás. És számon kér, követel emígyen:

„hogyan lehetséges az, hogy a török diktátor emberei megvernek egy magyar embert Magyarországon, a magyar kormány pedig síri csöndben nézi végig mindezt? Hogyan lehetséges az, hogy a hazánk európai szövetségeseivel szemben rendszeresen kirohanó Szijjártó Péter külügyminiszter még nem hívatta be a török nagykövetet? Az Orbán-kormány „barátainak” mindent szabad, magyarokat verni is?”

Hát barátaim, Rónaiak, ez is szép csokor, kérdésekbe öltöztetett galádság. Bebizonyosodott, hogy a „török diktátor” (Erdogant demokratikus választás tartotta meg posztján, csakúgy, mint Orbán Viktort. Ja, bocsi, ez nem érv a ti szemetekben, hiszen a magyar miniszterelnököt is diktátorozzátok) emberei vertek bárkit is? Nem. És mi az, hogy a magyar kormány „síri csöndben nézi végig”?

Feltéve, de meg nem engedve, hogy a török biztonságiak voltak a támadók, nagyobb baj nem történt, mert a TEK-esek megvédték a megtámadottat.

Vajon az-e a nagyobb bűn, ha néhány begőzölt alak lökdös egy mutogatót, akit a magyar rendvédelmisek megvédenek, vagy az, hogy magyar rendőrök vernek véresre magyar embereket, lövik ki a szemüket, tartóztatnak le tömegével ártatlanokat, akiket ugyan ki védett meg?

Az akkori rendfenntartók biztosan nem, de a hatalmon lévő politikusok sem. Ők nem szemlélték síri csöndben az eseményeket, ellenkezőleg, az akkori kormány házi terrorista vezetőit még ki is tüntették. Akkor nem az Orbán-kormány barátai verték a magyarokat, hanem az Önök kormányának erészakszervezetei. Ezt már elfeledte, Rónai elvtárs? Pedig az Ön diktátora volt akkor a miniszterelnök.

Mondja csak, Rónai úr, miért kellett volna Szijjártó Péter külügyminiszternek bekéretnie a török nagykövetet? Mit mondott volna neki? Talán azt, hogy kérem, itt van ez a nagyon hiteles néhány orgánum, a 24.hu, a HVG, a Mérce és még néhány, szerintük Erdogan elnök emberei megpofoztak egy mutogatós magyar polgárt. Ez csúnya dolog. A nagykövet meg csak áll szégyenkezve, bocsi, ilyet többet nem csinálunk, a támadók két órát fognak kukoricán térdepelni?

Igen, be lehetne rendelni a török nagykövetet és hülyét csinálni magunkból. Önök biztosan megtették volna, bár esetükben nem kellett volna csinálni.

Közleményének végén nem átallja kijelenteni, hogy az Árnyékkormány a gyógyszer bajainkra, hogy „van kormányzóképes alternatíva, amely visszavezetheti hazánkat az európai demokráciák közé”.

Tudja, Rónai elvtárs, a mai európai „demokráciákat” ismerve valahogy nem vágyik rá az ember, hogy visszavezessék beléjük. Ha azt csúfolják demokráciának, amit a „magállamok” vagy Brüsszel bemutat, akkor jobb szeretnék tovább szenvedni ebben az „orbáni diktatúrában”.

Szerző: Ifj. Tóth György

Címlapkép: A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor kormányfõ (j) fogadja Recep Tayyip Erdogan török elnököt a Karmelita kolostornál 2023. augusztus 20-án. MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher