Legalábbis az iszlám szerint.

Maróth Miklós orientalista, az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézetének igazgatója volt a Mandiner Világrend című műsorának vendége, aki szerint a Közel-Keleten is a politika felelőssége, hogy mit hoz ki az emberekből.

A professzor beszélt az arab-izraeli háborúról, szunnita és síita államokról, nagyhatalmi érdekekről, és az arab országok közötti érdekellentétek is szóba kerültek.

„Ez egy megoldhatatlan probléma, mégpedig azért, mert két olyan fél áll egymással szemben, amelynek megvan a maga igazsága a saját gondolati rendszerében

– magyarázta a professzor.

A zsidóságba az angol titkosszolgálatok táplálták bele a gondolatot, hogy a bibliai múlt alapján nekik ehhez a területhez joguk van. A judaizmusban az egyik legfontosabb könyv a Kuzári, amelyet Júda Halévi írt, ebben az is áll, hogy a zsidók nem lehetnek boldogok, csak a Szentföldön, és azon belül is elsősorban Jeruzsálem területén.

Másrészről ott van velük szemben az iszlám hagyományos gondolkodásmódja, amivel többször is szembesülünk, csak éppen senki sem gondol rá. Néhány évvel ezelőtt egy marokkói küldöttség utazott Spanyolországba hivatalos állami látogatásra és a marokkói küldöttség vezetőjét meginterjúvolta az Al Jazeera. Megkérdezték tőle, hogy ő, akinek az ősei Andalúzia területéről menekültek el Marokkóba, mit érez, amikor most őseinek megszállott földjére megy vissza?

Azaz az arabok szerint nincs Spanyolország, ez csak a spanyolok gondolják.

Elfoglalta az iszlám és ezért örökre az iszlám területe marad, legfeljebb most megszállás alatt áll.

De ezzel szembesülhetünk mi is, egyfajta kulturális restaurációval, amikor Törökország több országot is megkért, hogy hadd építsen mecsetet. Mi Magyarországon kiváltottuk ezt Gül baba türbéjével, de ez ugyanaz a mentalitás. Ami egyszer iszlám terület volt, az már az iszlámé marad.”

A palesztin kérdés vallási kérdés és ekként is kell kezelni

Zéró összegű játék alakult ki az ideológiák szintjén. Magyarán a kompromisszumnak a vallásos emberek szintjén helye nincsen.

Maróth Miklós részletesen elemezte a vallási és politikai iszlám különbségeit, az arab országok érdekellentéteinek okait, többek között azt is kifejtette, hogy az ellentétek nem az átlagemberek szintjén mutatkoznak meg.

„Az élet élni akar. Az embereknek megvan a maguk vallási meggyőződésük, a kulturális hátterük, de ettől függetlenül megvan mind a zsidókban, mind a palesztinokban például a vendégszeretet. A nehézség az, hogy az életben az ellentétes irányzatok egyszerre érvényesülnek. Tehát itt is megvan a hajlam a békességre, de az ellenségeskedésre is.

A politika felelőssége, hogy mit hoz ki az emberekből.

Most a Hamász elkövetett valamit, ami az iszlám mércéjével mérve is elítélendő, mert az iszlám törvényei tiltják a fegyvertelen polgári lakosság elleni atrocitást. Izrael a történtek miatt bosszút áll.

Íme, egy tipikus történet még a Mohamed előtti időkből, amikor törzsi társadalom létezett és az iszlám ezt még nem írta fölül: az egyik törzs megsebzett egy tevét, amelyik a területére tévedt, erre a másik törzs bosszút áll azon az emberen, aki megsebezte a tevét. A teve megsebzése 40 évig tartó háborúhoz vezetett, mert a bosszú ellenbosszút szült. Ez a mentalitás tovább bonyolítja az amúgy sem egyszerű helyzetet.

Nem hagyható figyelmen kívül egy másik, vallásból következő tézis sem, nevezetten, hogy muszlim nem muszlimmal muszlim ellen nem szövetkezhet. Erre példával is élhetek. Éppen Marokkóban voltam az első Öbölháború idején, és nekem egy marokkói azt mondta, ő azért utálja az amerikaiakat, mert most rákényszerítették, hogy Szaddámot szeresse. Szaddám politikáját nem szerette, de mivel mártírt csináltak belőle, vallási parancs, hogy szeretnie kell, mint muszlim a muszlimot.”

Maróth Miklós a beszélgetésben annak is magyarázatát adta, miért ódzkodnak egyes muszlim országok attól, hogy a Hamász mellé álljanak, végül arra a kérdésre válaszolt, hogy ha létrejönne Izrael mellett egy palesztin állam is, ez elvezethetne-e a két nép megbékéléséhez?

„Ehhez az első lépés az kellene legyen, hogy maradéktalanul végrehajtsák azt az ENSZ határozatot, amelynek alapján létrejött az izraeli állam. Mert ugyanez az ENSZ határozat a palesztin állam felállításáról is rendelkezett. Ha a palesztin államot mérsékeltebb muszlim vezetés alatt lehetne létrehozni,  nem pedig egy ilyen rigorózus mozgalomnak a vezetése alatt, akkor talán lehetséges lenne a kiegyezés.

A megoldás kulcsa az USA kezében van, mert az izraeli állam az USA pénzétől függ, anélkül az évi nem is tudom hány milliárd dollár nélkül nem életképes.

A másik kulcs a nemzetközi közösség kezében van;

a palesztin állam felállítása az, amivel ki lehetne húzni az elégedetlenség méregfogát, de jelen pillanatban senki sem mozdul, hanem állást foglal, meg elítél, meg deklarál. Ez olcsóbb.

Trumppal annak idején megszülethetett volna egyfajta megoldás, az oroszok is meg tudtak volna egyezni, ezért azt gondolom, hogy egy Trump-féle amerikai vezető – legyen bárki is, aki felelősséggel gondolkodik és nem a fegyverlobbinak az érdekeit szolgálná vagy a világ csendőrének szerepét tartaná fontosabbnak – megszerezhetné a többi nagyhatalom támogatását a helyzet rendezéséhez.”

A Maróth Miklóssal folytatott teljes beszélgetést itt nézhetik végig.

Kiemelt kép: Képernyőfotó/YouTube