Van nekünk egy szociálisan hiperérzékeny pártunk. A bibi csak annyi velük, hogy korábban – bár más név alatt – közel sem voltak ennyire érzékenyek, mint most ellenzékben. No meg az is szépséghiba, hogy elfelejtették, azt a helyzetet, ami ellen most küzdenek, éppen ők maguk állították elő – írja publicisztikájában ifj. Tóth György.

Olyan a DK mostani emberkedése, mintha a rabló veszettül követelné az általa kifosztottak kártalanítását. Persze nem ők vállalnák ezt a nemes cselekedetet, arról szó sem lehet, hiszen szerintük ez annak a kormánynak a kötelessége, amelyiknek semmi része a történtekben. Mert ez így helyes.

Hogyan is kezdődött az úgynevezett devizahiteles történet?

Ugorjunk vissza az időben 2002-ig, a Medgyessy-kormány hatalomátvételéig. Erre az időre valahogy nem akar emlékezni az az Arató Gergely, aki most DK-s köntösben ágál, akkoriban azonban az MSZP csapatában focizott. Pontosabban emlékszik ő, csak másként. Méghozzá így: „a devizahitelek a Fidesz-kormány idején kezdődtek 2001 körül, és 2010 után vált súlyossá a helyzet, amikor a Fidesz tudatosan rontotta a forint árfolyamát”.

A szelektív és torzított emlékezet iskolapéldája ez a kijelentés. Én is emlékszem ám, csak másként. Úgy, hogy a Fidesz kormány olyan lakástámogatási rendszert vezetett be, amely – idézet az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzéséből – „2001-ben kormányrendelet született annak érdekében, hogy alacsony kamatozású, forint alapú lakáshiteleket az új ingatlanok építéséhez is igénybe tudja venni a lakosság. A kezdeti sikereket látván a feléledő lakásberuházásokban az első Orbán-kormány rövidesen kiterjesztette a támogatást a használt lakásokra is. 2002-ben a lakástámogatás mértéke jelentősen emelkedett, amely javította a magyar háztartások otthonhoz jutási esélyeit.”

Ugye milyen másként hangzik? Arató úr lyukas emlékei nem terjednek ki a 2002-ben történt sajnálatos kormányváltásra és kiesett kis kobakjából a 2010-ig tartó MSZP-SZDSZ országrombolási ámokfutása is. Na ja, abban már Gergő is nyakig benne volt.

Jött Medgyessy, majd az őt megpuccsoló Gyurcsány és romba döntötték a lakástámogatási rendszert, megszüntették a kedvezményes kamatozású, forint alapú hitelezést, viszont lelkesen támogatták a deviza alapú hitelezést.

Mert a devizás megoldásnál úgyis alacsonyak a kamatok, tessék magyarok, vegyetek fel olyat!

A magyarok pedig felvették, mert elhitték, hogy a kamatterhek a világ végezetéig sem fognak nőni. A hitelintézetek és a politikusok is ezt a hitet erősítették, ezt pedig személyesen is megtapasztaltam. Amikor hitelt akartunk felvenni, a banki ügyintéző ezerrel próbálta ránk tukmálni a svájci frank alapú hitelt. Már akkor sem voltam pénzügyi zseni, de amikor megkérdeztem, változhat-e a kamat, megnyugtattak, nem kell ettől tartani. Szerencsére a magasabb kamatú, de forint-alapú változat mellett döntöttünk, mert ugye mi forintban kapjuk a fizetésünket. És milyen igazunk lett! (Persze ehhez semmi köze, hogy nem frankot, hanem forintot keresünk, ebből is látszik, mennyire nem értettem a helyzetet, csak véletlenül döntöttünk jól.)

Arról az apróságról már ne is beszéljünk, hogy Arató úr azt állítja, 2010 után a Fidesz-kormány tudatosan rontotta a forintot. Vagy ha nem, hát kisnyúl, ahogy az igazi butaságot értelmezte egykori tanárnőm. Gergőke,

nem rémlik, hogy egy pénzügyi világválság után még az IMF-et is a nyakunkban „felejtettétek”? Meg a csőd szélére sodort országot, a 80 százalék feletti államadósságot?

Ez Arató szerint mind nem volt, csak a gonosz nemzeti kormány, amelyik „szándékosan rontotta” a forintot.

Amit most le kell írnom, azért a devizakárosultak nagyon fognak utálni. Minden együttérzésem az övék, sokaknak élete munkáját tette semmissé a válság, elveszítették munkahelyüket, a megemelt törlesztő részleteket nem tudták fizetni, elvették tőlük a hitelre vásárolt autójukat, rosszabb esetben az otthonukat. Mélységesen együttérzek velük, szörnyű  a veszteség. De a nemzeti kormány megtette, amit megtehetett, biztosította a lehetőséget a deviza alapú jelzáloghitelek forintra váltására, ami persze az addig már elveszített ingatlanokat nem juttatta vissza, de sokaknak segítséget jelentett.

Az is világos, hogy az elkeseredett hitelesek ezt keveselték, ők teljes kártérítésben reménykedtek, ami persze lehetetlen és – ezért nem fognak szeretni – nem is lett volna igazságos. Azokkal szemben, akik semmiféle segítséget sem kaptak forinthiteleik kezdetben magasabb kamataiért.

Arató úr most a szegények istápjának, az elesettek védelmezőjének szerepében tetszeleg, hiszen mibe van az neki?

Meg aztán most van mit meglovagolnia, ugyanis az Európai Bíróság döntött egy egyedi esetben: az adósok csak a kapott összeggel tartoznak, az árfolyamkülönbözet összes terhét a pénzintézetnek kell viselnie.

Rendben, de mi köze ehhez a kormánynak? Arató ugyanis – összemosva mindent mindennel – így értékel: „A DK a kiszolgáltatott emberek, az adósok oldalára áll, és szembeszáll a bankokkal és a kormánnyal”. 

Tényleg? Szemben a kormánnyal? Aztán miben? Ismétlem a kérdést: mi köze az ítéletnek a kormányhoz? Vagy a DK-sok (volt MSZP-sek) tudnak valamit, amit mi nem? A kormány esetleg maga is egy bank?

Ej, MSZP-DK-s Gergő, valami nem stimmel a logikájával. Az emlékezetével pedig semmi sem.

Tetszett volna akkor harcosan kiállni a devizahitelesek mellett, amikor a pártja volt kormányon. De akkor nem tetszett.

Én az ön helyében szép csendben lapítanék és nem merném a számra venni a „devizahitel” kifejezést.

Ellenben sűrűn használnék egy másikat: mea culpa, bocsánat, bocsánat!

Címlapkép: Facebook / Arató Gergely