Utasította Baross Gábor közlekedési minisztert a miniszterelnök, hogy az Esztergom és Párkány közé tervezett híd ötletét azonnal vesse el. A Tisztítótűz elnevezésű leszámolási hadműveletbe ugyanis nem fér bele, hogy Orbán Viktor már első kormányfői ciklusa idején a hídépítő szerepében tetszelegjen.
A holdfogyatkozás és a napfelkelte közé időzített posztjában a kormány mai feje támogató lájkokat kér mindazoktól, akiknek a Tisza mellett még a Duna is fontos. A paksi vízjárása óta feltűrt nadrágszárú politikus Európa leghosszabb folyójának 1790. folyamkilométer-szelvényében éppen ott állt, ahol egykoron a római császár légiósai átmasíroztak a túlpartra. Arról beszélt, hogy bár „Európa alapjait a hidak képezik”, mégsem szeretné, ha a szentistváni közigazgatás értelmében újra Esztergom vármegyébe kerülne mindkét település és majd neki kellene átfestegetni a táblákat a súlyos örökségű, kifosztott költségvetési keretből. Ezért is kénytelen a magyar cégektől kéregetni vagy éppen a vállalkozók tömöttnek látszó zsebében turkálni, mert valahogyan csak helyre kell billenteni a gazdasági egyensúlyt. Szóval nem kell az a híd, Baross úr, mert úgy sem fog sokáig szolgálni. Nem kímélik majd a háborúk sem. Sőt! A második világégés vége felé fel is robbantják majd a menekülő német csapatok. Az emberséges Magyarország építőinek pedig igazán nincs szükségük arra, hogy az 50 évig háborús sebként éktelenkedő Csonka hidat majd Orbán Viktor kormányzásának idején építsék újjá. Inkább hozzá kellene látni a Nemzeti Színház, a Puskás Stadion, a Duna Aréna vagy éppen a Zsivótzky Gyula Atlétikai Központ lebontásának. Amúgy is mindent meg kell semmisíteni a Kárpát-medencében, ami abban a 20 évben jött létre, készült el, nyílt meg vagy alapították, amikor Magyarország miniszterelnökét Orbán Viktornak hívták. Közben le kell váltani a köztársaság éléről az elnököt, de ezt kell tenni az alapítványokkal és a sportegyesületekkel is. El kell távolítani az igazgatókat a kórházakból, iskolákból, talán még a méntelepekről is. Le kell váltani az összes vezetőt. A villamosokon meg a buszokon sem maradhatnak a régiek. Meg kell szüntetni a Magyar Művészeti Akadémiát, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet, de talán még a rendszerváltoztatás után újjá alakult Pázmány Péter Katolikus Egyetemet is. Ha az FBI élére nem kell jogász, a miniszterelnöknek sem szükséges a diploma. Megfelelt ennek az országnak középfokú végzettséggel Dobi István, Kádár János vagy éppen Lázár György is. Ez utóbbi ráadásul több mint 8 évig volt első a miniszterei között. Nyolcnál többre pedig már az sem számíthat, akinek pázmányos diplomája van.
De ha már a neveknél tartunk, bizony jobb, ha újakat tanulunk. No, nem Lammert Juditét. Erre az egyetlen tanévre nem érdemes. Klebelsberg Kunó, Magyary Zoltán, Széchenyi István, Széll Kálmán, Hauszmann Alajos, Jedlik Ányos, Neumann János és az e nevekhez csatolt programok egy tollvonással kerülnek a süllyesztőbe az elmúlt 16 évvel együtt. Jön aztán Wekerle Sándor, Ganz Ábrahám is, és szépen sorban a többiek. Steindl Imrének, miután a nevével fémjelzett program befejeződött, szerencséje van, de éppen ez a szerencséje a DJ-ként rángatózó miniszterelnöknek és discós népének is. Mert próbáltak volna bulizni az Országház előtt azon a poros, gödrös hepehupán, amelyen a rendszerváltoztatás országgyűlési képviselőinek autói parkoltak. Mert ezt is az oly sokszor elátkozott Nemzeti Együttműködési Rendszer éveiben újították fel és alakították az ország főterévé.
Miért is emlékeznének erre azok, akik a volt kormányfőről csak, mint maffiavezérről, vagyis olyan valakiről hallanak, aki tönkre tette ezt a „csodálatos országot”, a „nekünk oly’ kedves, szeretett hazánkat”. Nem működtette, kiüresítette és kifosztotta az államot. Magánzsebekbe tömködte az adófizetők verejtékes munkával megtermelt forintjait. No, pláne nem szereltetett az összes kórterembe légkondicionáló berendezést, a külügyminisztere pedig abban az időben, amikor még senki sem tudta, hogy a Covid ’19 járvány milyen eszközökkel lassítható, főleg nem tudtuk, hogy miképpen állítható meg, olyan lélegeztető gépeket vásárolt, amelyek egy részéről később kiderült, hogy nem is lesz rájuk szükség. Börtönbe hát, mindkettejükkel! És ha a történelmi felhatalmazására éjjel-nappal hivatkozó miniszterelnöktől ezt még nem hallotta volna valaki az Országgyűlés szónoki emelvényéről vagy a közösségi média valamelyik felületén, akkor most itt van papíralapon is a postaládában. A Tiszta Hang elnevezésű frakciókiadvány nem kevesebbet állít a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalról, mint hogy a legszigorúbb vizsgálati jogokkal fölruházva, független intézményként fog működni. És, hogy senkinek se legyenek kétségei, a lap belső vezércikkében a néptől eredeztetett, korlátok nélküli felhatalmazást Magyar Péter a következőképpen fogalmazza meg: „Számunkra a vasárnap az új hétfő…” Tehát ami eddig volt, abból mostantól már semmi sem érvényes.
„Magyarország a béke és a fejlődés útjára lépett” – zárja a fentebb már idézett írását a miniszterelnök, akinek a szavazói és szimpatizánsai mindezt egyértelműbben fogalmazzák a közösségi médiában: „Bilincs, bilincs, rács, rács”.
Címlapkép: depositphotos.com