Kalapáccsal rongálta meg az Ukrán Felkelő Hadsereg egyik lengyelországi emlékművét Grzegorz Braun EP-képviselő, a szélsőjobboldali Lengyel Korona Konföderációja vezetője. Kijev felháborodottan reagált és jogi fellépést követel, az incidens mögött azonban egy jóval régebbi és egyre élesebb lengyel–ukrán konfliktus húzódik: Lengyelországban máig rendkívül érzékeny kérdés az UPA szerepe és a volhíniai lengyelek lemészárlása, miközben az ukrán nacionalista mozgalom egyes alakjait Ukrajnában továbbra is nemzeti hősként tisztelik.

Grzegorz Braun videót tett közzé arról, amint kalapáccsal rongálja az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) katonáinak emléket állító obeliszket a lengyelországi Lublini vajdaságban, az ukrán határ közelében fekvő Białystoknál, Dołhobyczów község területén. A sírhelyen olyan ukrán felkelők nyugszanak, akik 1946-ban a szovjet NKVD elleni harcokban estek el.

Braun szerint az emlékmű sérti az ukrán nacionalisták lengyel áldozatainak emlékét, és azt el kellene távolítani. A lengyel ügyészség vizsgálatot indított, amely többek között az ukrán nemzetiségűek megsértésére, a sírhely meggyalázására és a rongálásra terjed ki. Amennyiben az eljárás során Braunnal szemben vádemelés válna indokolttá, EP-képviselői mentelmi jogának felfüggesztését is kezdeményezhetik.

Pomnik UPA w gminie Dołhobyczów w powiecie hrubieszowskim do likwidacji❗️

Obelisk obrażający pamięć ofiar ukraińskiego Ludobójstwa na Polakach powinien zostać usunięty profesjonalnymi narzędziami natychmiast po udokumentowaniu przestępstwa banderyzmu!#StopBanderyzacjiPolski… pic.twitter.com/8Q4QZ2z5vJ

— Grzegorz Braun (@GrzegorzBraun_) September 10, 2026

Kijev szerint a szélsőségesek „sírokkal háborúznak”

Az ukrán külügyminisztérium élesen elítélte az incidenst, és felszólította a lengyel hatóságokat, hogy megfelelő jogi értékelést adjanak a történteknek, valamint állítsák helyre a megrongált sírhelyet – írta az MTI.

„A lengyelországi politikai szélsőségesek nem találtak jobb elfoglaltságot maguknak, mint hogy sírokkal háborúzzanak (…), miközben valódi háború zajlik, amely egzisztenciális fenyegetést jelent mind Ukrajna, mind Lengyelország számára. Ez szégyenteljes és erkölcstelen magatartás, amely nem válthat ki mást, csak szégyenkezést és elítélést minden normális emberből”

– fogalmazott az ukrán külügyminisztérium.

Kijev hangsúlyozta, hogy ugyanazt az elvet szeretné érvényesíteni a határ mindkét oldalán: a lengyelországi ukrán és az ukrajnai lengyel emlékhelyeket egyaránt védeni kell.

„Senkinek sincs joga ahhoz, hogy a politikai céljai elérése érdekében cirkuszi mutatvánnyá változtassa a történelmi emlékezetet és az elhunytak iránti tiszteletet”

– tették hozzá.

A sírhelyet egyébként már korábban is többször megrongálták. Nyáron festékkel fújták le az emlékművet és megrongálták annak egyik díszítőelemét, szeptember elején pedig ismét ismeretlenek tettek kárt benne.

Miért ilyen feszült a lengyel–ukrán viszony?

A mostani ügy megértéséhez vissza kell nyúlni a második világháborúig. A lengyel–ukrán viszony egyik legmélyebb történelmi sebe a volhíniai mészárlás, amelynek során 1943–1944-ben az Ukrán Felkelő Hadsereg és más ukrán nacionalista alakulatok lengyel civilek tízezreit gyilkolták meg Volhíniában és Kelet-Galíciában. Lengyelország hivatalosan népirtásként tekint a történtekre, és a kérdés ma sem pusztán történészi vita.

Különösen érzékeny pont Sztyepan Bandera és az UPA ukrajnai kultusza. Míg Ukrajnában az UPA-t sokan elsősorban a szovjet uralom ellen küzdő függetlenségi mozgalomként értékelik, Lengyelországban a szervezet neve elválaszthatatlan a lengyel civilek lemészárlásától. A konfliktust idén tovább élezte, hogy Volodimir Zelenszkij egy ukrán katonai egységnek az „UPA hősei” tiszteletbeli elnevezést adta. Ez Lengyelországban nemcsak a szélsőjobboldalon váltott ki tiltakozást.

A radikális jobboldal azonban ennél lényegesen tovább megy. Braun Lengyel Korona Konföderációja idén úgynevezett „Bandera-ellenes nyilatkozatot” is szorgalmazott, valamint jóvátétást követelt Ukrajnától a volhíniai mészárlásokért. A párthoz kötődő rendezvényeken az Ukrajnának nyújtott katonai és pénzügyi támogatás, illetve az ukrán menekültek támogatásának megszüntetését is követelték. Braun visszatérő érve, hogy az orosz–ukrán háború nem Lengyelország háborúja, Varsónak pedig nem szabad olyan politikát folytatnia, amely szerinte belesodorhatja az országot a konfliktusba.

Az ukránkérdés ugyanakkor már nem kizárólag a történelmi sérelmekről szól. A 2022-ben tapasztalt rendkívüli lengyel társadalmi összefogás után fokozatosan nőtt a háború és a menekültek támogatásával kapcsolatos fáradtság. Ehhez gazdasági konfliktusok – mindenekelőtt az ukrán mezőgazdasági import körüli viták –, valamint az állami támogatások és közszolgáltatások elosztása körüli feszültségek társultak. Ezeket a kérdéseket a lengyel radikális jobboldal egyre erősebben használja politikai mobilizációra.

A történelmi vita ráadásul már a lengyel fősodor politikájára is hatással van. Krzysztof Bosak, a Konföderáció egyik vezetője idén már azt követelte, hogy Lengyelország akadályozza meg Ukrajna uniós csatlakozását mindaddig, amíg Kijev nem szakít az általa „bűnösök kultuszának” nevezett hagyománnyal, és nem teszi teljesen lehetővé a volhíniai lengyel áldozatok exhumálását.

Címlapkép: A Grzegorz Braun által megrongált UPA-emlékművet ábrázoló AI-generált illusztráció