„Amelyik nemzet a múltját nem ismeri, az a jelenét sem érti, s a jövőjét meg nem teremtheti!”
Európának szüksége van Magyarországra… amely soha nem hagyta magát legyőzni

Zrínyi Péter a bécsújhelyi mártír

Zrínyi Péter, a család utolsó jelentős férfitagja, Zrínyi Miklós öccse, 1621-ben, Verbovecen született. Testvérével együtt járták az iskoláikat, így ő is Grazban nevelkedett. A török elleni harcokból Péter is kivette részét, aminek eredményeként az udvar 1647-ben kinevezte a horvát végek főkapitányának. Őseihez és Miklós bátyjához hasonlóan rendszeresen támadta, űzte a törököt. A Porta ezért többször is bepanaszolta a bécsi udvarnál azon a címen, hogy Zrínyi Péter megszegi a Habsburg-török egyezményt. A Haditanács ezért számos alkalommal megintette Zrínyi Pétert, mint a béke megbontóját. Ennek ellenére, ősi jogainál fogva Miklós halála után,
1665-ben ő lett a horvát bán. Az udvar nem tudta megakadályozni, hogy ne Zrínyi Péter legyen a déli végek ura.

Akarva, akaratlanul Péter belecsöppent a Zrínyi Miklós által kezdeményezett, de csak később testet öltő főúri összeesküvésbe. 1666-tól lett részese a Wesselényi Ferenc nádor vezetésével induló főúri szervezkedésnek. A cél most már nem csak a török kiűzése, hanem I. Lipót császár zsarnok uralmának megdöntése volt. Bécs kiválóan működő kémhálózata jó ideje figyelte a magyar főurak tanácskozásait. Wesselényi nádor és Lippay György érsek korai halála után Zrínyi Péter került az összeesküvők élére. Bécs urai most már nem sokáig haboztak. Zrínyi Pétert Bécsbe csalták, s azonnal lefogták. A bécsi udvarból kiábrándult, korábban udvarhű főurak
összefogtak I. Lipót király ellen. A király (császár) nem halogatta a válaszlépést. Szó szerint vérbe fojtotta a magyar főnemesek Wesselényi nádor vezette összeesküvését. (A horvátok ezt a történelmi eseményt ma is Zrínyi-Frangepán-összeesküvés néven
emlegetik.) Az összeesküvést sajnos, maguk a főurak hiúsították meg, amikor megijedve Lipót haragjától, maguk tárták fel a szervezkedés szálait. A résztvevő nemesek egyik találkozási helye Sárospatak volt. A vár Sub Rosa (a „rózsa alatti”) terme történelmünk nevezetes helyisége lett, hiszen itt találkoztak a szervezkedő főurak.

Maga Nádasdy Ferenc az Udvari Haditanács előtt adott először hírt egy felső-magyarországi szervezkedésről. Ugyanebben az évben, 1668-ban a Porta is érdeklődött a szervezkedés után, különös tekintettel arra, hogy az Erdélyt mennyiben érinti. Ezzel egy időben Bory Mihály, a köznemesség soraiból szerepet vállaló vezető vallomást tett a bécsi titkos tanács előtt. Erre Széchy Mária, Wesselényi özvegye vette rá Boryt, mentve a főnemesi család jó hírét, vagyonát, birtokait. Egy bővebb, ugyanakkor érdekes történettel mutathatnánk rá arra, hogy Széchy Mária – férje halála után – miként vált a szervezkedés kulcsfigurájává. Nádasdy Ferenc és Zrínyi
Péter között nem volt felhőtlen a viszony, ami oda vezetett, hogy 1669-ben mind a két főúr vallomást tett Lipótnak a szervezkedésről. Zrínyi Pétert Széchy Mária vette rá a beismerésre, amit a főúr Bécs kegyelmi ígérete fejében meg is tett. Zrínyit 1670-ben Bécsben – mint korábban volt róla szó – börtönbe vetették.

Annyit érdemes megjegyezni, hogy 1663-1664-ben még maga Zrínyi Miklós tárgyalt Wesselényivel Murány várában, ami a szervezkedés előkészítését jelentette. Erre utal az elbeszélő költemény szereplője Mars (aki a történetben nem más, mint Zrínyi
Miklós). A Magyar Mars névvel a török elleni sikeres hadjáratokat követően tisztelték meg Európa-szerte Zrínyi Miklóst. A murányi eseményeket a fül- és szemtanú – a Wesselényi szolgálatában álló – Gyöngyössi István jegyezte le.

Zrínyi Pétert és sógorát, Frangepán Ferenc Kristófot – aki szintén aktív részese volt a szervezkedésnek – egy évi fogva tartás után 1671 áprilisában Bécsújhelyen kivégezték. Tették mindezt a királyi ígéret ellenére, hiszen Lipót bántatlanságot ígért a főuraknak. A Habsburg szószegés nem az első és nem is az utolsó volt, amit a magyarok ellen elkövettek.

Széchy Mária sem kerülte el a Habsburgok haragját. Az óriási vagyonnal és birtokokkal rendelkező özvegy Kőszegen élte utolsó éveit. Amikor 1679 nyarán meghalt, még a temetése is csak egyszerű szertartással történhetett. Sírja a kőszegi Szent Jakab templomban tekinthető meg. Vagyonát, birtokait a bécsi udvar, mint oly sok más magyar főúrét, beolvasztotta a kincstár tulajdonába.

Az eddig említett néhány példából is látható, hogy a 17. században a magyargyűlölő Lipót császár miképpen tett tönkre, semmizett ki magyar főnemesi családokat. A bécsi udvar célja egyrészt az volt, hogy letörjön mindenféle magyar ellenállást, másrészt, hogy megszerezze a birtokaikat, vagyonukat.

Nádasdy Ferencet a bécsi városháza udvarán végezték ki, s ezzel a kegyetlen ítélettel a nagymúltú család egy fényes, hősi korszaka lezárult. A meggyalázott holttestet gyermekei könyörgése ellenére több órán át közszemlére tették ki a városháza udvarán. Temetésére Lékán, az általa alapított templomban került sor. Vagyonát, birtokait a Habsburgok elkobozták. A vagyon és hírnév alá szállt, még gyermekei nevét is megváltoztatták. A család és a Nádasdy név azonban fiú utódaiban tovább élt, s ma is jeles magyar őseink között tarthatjuk őket számon. (Nem kell mást tennünk, csak elmenni Sárvárra, vagy Nádasdladányba.)

Lipót császár a magyarok sírásója

Lipótnak kiváló lehetőséget adott a főúri összeesküvés arra, hogy szó szerint lefejezze a magyar nemesség kiválóságait. A három főúr látványos kivégzése csak a jéghegy csúcsa volt. Több száz nemest tartóztattak le, ítéltek sok évi börtönre, s ami a lényeg volt, a mohó bécsi kincstár gyarapítása a magyarok rovására. Egymást érték az úgynevezett „felségárulási perek”, ami a maradék Magyarország végső igába hajtását szolgálta.

Lipót Magyarország felszámolására, illetve a vele szembe helyezkedő nemességgel történő leszámolásra indított átfogó hadjáratot. Ez kiváló lehetőséget adott Bécsnek arra is, hogy lecsapjon a protestánsokra, különösen azok vezető lelkészeire. Európa-szerte nagy felháborodást váltott ki, amikor prédikátorok tucatjait hurcolták el és adták el őket gályarabnak. Magyarországon ezekben az években, vallási hovatartozásuktól függetlenül számtalanul sokan kényszerültek saját hazájukon belül bujdosásra. Erdőkben, hegyekben, nádasokban kerestek menedéket, hogy mentsék puszta életüket. (Ezekből a bujdosókból lettek aztán a kuruc harcosok.)

Zrínyi Ilona élete (1643-1703)

Az 1643 márciusában a muraközi Drávaszilason (ma Podbrast) született kislány édesapja Zrínyi Péter, édesanyja Frangepán Katalin volt. Ilona 28 éves, amikor 1671-ben a főúri összeesküvésben való részvétel miatt kivégezték édesapját, Zrínyi Pétert és édesanyja testvérét, Frangepán Ferencet. Ilona a család vagyoni helyzetének, főúri rangjának megfelelő nevelést kapott, de 1664-ben, Zrínyi Miklós halála után a család példásan felépített karrierje megszakadt. Igaz, Zrínyi Péter megtarthatta rangját és birtokait, sőt felesége, Frangepán Katalin is aktívan és eredményesen politizált.

Zrínyi Péter és felesége mindent elkövetett azért, hogy az eladósorba került lányuknak megfelelő férjet találjanak. Ennek köszönhető, hogy 1665 nyarán a trencsénteplici fürdőhelyen a huszonkét éves Zrínyi Ilona és a húszesztendős I. Rákóczi Ferenc főúri külsőségek között jegyet váltottak. A következő évben, 1666. március 1-jén a Rákócziak felvidéki birtokán, Zboróban megtartották a pompás
menyegzőt. A lakodalom egyben jelentős politikusok találkozójára is alkalmat adott. Ott voltak Erdély vezetői, Bécs és Krakkó küldöttjei, legyenek katolikusok, vagy protestánsok. Nagy volt a nyugtalanság országszerte. A török ismét hadjáratra készült, továbbá kiújultak az országon belüli vallási ellentétek. Zrínyi Péter, hogy mentse rangját, birtokait, folyamatosan diplomáciai úton volt Sárospatak, Bécs és Velence között.

Zrínyi Ilonát és az egész családot tragédiák sora kísérte. 1667-ben született György fiuk, aki azonban röviddel születése után meghalt. 1671-ben végezték ki Zrínyi Pétert, Ilona édesapját, illetve édesanyja testvérét, Frangepán Ferencet. Frangepán Katalin a veszteségekbe beleőrült, akit az udvar emberei egy grazi apácakolostorba zártak. Ilona kishúgait, Juditot és Veronikát elhurcolták, s életük hátralevő részét ők is kolostorban töltötték. Öccse, Zrínyi János Zrínyi Miklós özvegyével és annak kisgyermekeivel Bécsben húzta meg magát. Férjére, Rákóczi Ferencre szintén a halálos ítélet várt, hiszen ő is részt vett a főúri összeesküvésben. A Zrínyi-birtokokat a császári kamara vette kezelésbe. A valaha jobb napokat látott Csáktornyától a várkastélyokon át a gazdag tengeri kikötőig, Buccariig (Szádrév) az ősi családi birtok a császári hivatalnokok prédája lett.

Az ország magyarok lakta részén egyre több menekült gyülekezett az erdőkben, hegyekben. Ők voltak a bujdosók, akik a következő években főszerepet játszanak majd a magyar történelemben. A bujdosó kizárólag magyar történelmi fogalom, ami azokra a katonákra vonatkozik, akik vagy az udvar zsarnoksága, vagy a vesztett csaták után kerestek menedéket. Egyre többen voltak, csoportokba verődtek az erdőkben, s bosszút forraltak Bécs ellen. Sokáig azonban nem volt olyan vezetőjük, aki meg tudta volna szervezni az ellenállást, a nyílt harcot. 1672-ben Erdély felől bujdosók törtek be Felső-Magyarországra. Abban reménykedtek, hogy a birtokán tartózkodó I. Rákóczi Ferenc az élükre áll. A Regécen tartózkodó főúr azonban nemet mondott. Döntésében meghatározó szerepet játszott édesanyja, a római katolikus hitéhez és a Habsburgokhoz erősen ragaszkodó Báthori Zsófia.

Vallásváltások

(A „bibliás őrtálló” protestáns fejedelem I. Rákóczi György Bethlen Gábor méltó utóda és Lorántffy Zsuzsanna fia, II. Rákóczi György a katolikus Báthori Zsófiát választotta feleségül. Az 1643-ban, Gyulafehérvárott tartott esküvő nem volt zavartalan. A hithű katolikus Zsófia csupán az esketés előtt tudta meg, hogy át kell térnie a református hitre. Erre a szertartás közben, a lengyel származású édesanyja, Anna Zakreszka vette rá. A magyar és lengyel katolikusok diplomatikusan „elfordultak”, mert ennek a házasságnak meg kellett történnie. Zsófia fejedelemasszony azonban lelkében, hitében római katolikus maradt.

Rákóczi Ferenc még csak tizenöt éves, amikor apja, II. Rákóczi György a szerencsétlenül végződött lengyelországi hadjárat után 1660-ban, a szászfenesi csatában szerzett sérülésébe belehalt. A kis Ferencet (apja korán meghalt Ferenc nevű testvére után kapta ezt a nevet) hétéves korában, Gyulafehérvárott 1652-ben fejedelemmé választották. Ezt a tisztséget azonban soha nem tudta gyakorolni. Báthori Zsófia önmagában is vívja a katolikus-protestáns harcot, hiszen férje halála után vissza akart térni a római katolikus hitre. Kérését azonban Lipót, a legbuzgóbb katolikus uralkodó meglepő módon elutasítja. Teszi ezt abból a politikai
megfontolásból, hogy egy kálvinista fejedelem fejére nem tehetik a magyar Szent Koronát. Báthori Zsófia, a 32 éves özvegy azonban a 16 éves fiával, 1661-ben újra felveszi a katolikus vallást. Igaz, ezzel megszűnt a kapcsolat a protestáns Erdéllyel, elveszett a fejedelmi trón. Tegyük hozzá, ebben Mehmed szultán is szerepet játszott. Báthori Zsófia nagyobb hatalmat akar, hiszen fiát, majd unokáját – a dicső Báthori István lengyel király után – a krakkói trónon szeretné látni. Lengyel király pedig nem lehet más, csak az, aki a római katolikus hitet követi.

A hitváltás később, I. Rákóczi Ferenc életét menti meg, amikor ő is belekeveredett a főúri összeesküvésbe. Báthori Zsófia erre hivatkozva kér kegyelmet fiának. Ez azonban nem lett volna elegendő. Az udvari kincstárba 400.000 forint befizetését és a jezsuita rend közbenjárását is igénybe kellett venni, hogy I. Rákóczi Ferenc ne jusson apósa sorsára.

Zrínyi Ilonát mély gyászából az 1672 szeptemberében megszületett Julianna lánya vidította fel. A szörnyűségek, amik körülvették a családot, azonban nem szűntek meg. Tetézte a bajt, hogy Lipót 1673-ban felfüggesztette a magyar alkotmányt, s kormányzóságot nevezett ki az ország élére. A császár és király vésztörvényszéket állíttatott fel, amelynek működésére Szelepcsényi György és Kollonich Lipót esztergomi érsekek felügyelt. Ez utóbbi főpaptól származik az elhíresült mondás, mely szerint „Magyarországot előbb rabbá, aztán koldussá, végre katolikussá fogom tenni.” Kevesebbszer idézik egy másik, ám az előzővel megegyező tartalmú
kijelentését, amit 1689-ben vetett papírra: „Magyarország, vagy annak nagy része germanizáltassék, s a forradalmakra és nyugtalanságra hajló magyar vér a némettel szelídíttessék természetes ura és örökös királya hűségére és szeretetére”.

Magyarországon az 1670-es években újból erőszakos cselekedetek vették kezdetüket mind a katolikusok, mind a protestánsok oldaláról. 1675-ben a protestánsok betörtek Báthori Zsófia, majd 1676-ban I. Rákóczi Ferenc birtokaira, s falvak sorát rabolták ki, égették fel. Feltehető, hogy I. Rákóczi Ferenc és felesége, Zrínyi Ilona éppen egy ilyen támadás elől menekült Sárospatakról a biztonságosabb Munkácsra. Közben megálltak Borsiban, s itt, a falu öreg kastélyában 1676. március 27-én látta meg a napvilágot fiuk, a kis Rákóczi Ferenc. Kis idővel később, 1676. július 8-án az édesapát, I. Rákóczi Ferencet Makovicán (Zboró) ragadta el a halál. Az egy évtizedig tartó házasság ideje alatt is küzdelmes időket élt a család, de a 31 éves korában – merénylet, vagy szervi rendellenesség miatt? – elhunyt fejedelem nagy űrt hagyott a két kisgyermekével egyedül maradt Zrínyi Ilona életében.

Báthori Zsófia és Zrínyi Ilona a kis Rákóczi nevelői

A kis Ferkót születésétől kezdve a 33 éves „szép özvegyasszony” és 47 éves „öreg fejedelemasszony” nevelte a Rákóczi birtokokon. Még a dajka nevét is ismerjük: Csitári Jánosné, Pap Marina, aki sokat segített a gyermek fejlődésében. Nagy becsben állt az „ifjú fejedelem”, vagy „fejedelem úrficska”, ahogy becézték, hiszen a férfiak mind kihaltak a családból. Nagyanyja Ferkónak, édesanyja „édes kincsem, drága gyöngyömnek” szólította. A 17. század végén magas volt a csecsemőhalandóság Magyarországon is, ezért vigyáztak nagyon a kis gyermekre.

A család a legtöbb időt a biztonságos Munkácson töltötte, az erdélyi, a lengyel és a királyi Magyarország főútvonalainak találkozásánál. A kiváló földrajzi hely értékét, előnyeit növelte a bevehetetlennek tűnő, vastag falakkal megépített munkácsi vár.
Természetesen Lipót is szemet vetett a keleti végek jeles erődjére. Követelte Munkácsot, amit jogosnak gondolt, hiszen magát nevezte ki a Rákóczi-árvák – Julianna és Ferenc – gyámjává. Báthori Zsófia és Zrínyi Ilona azonban gyorsan és jogszerűen cselekedett, s a gyermekek anyjuk mellett maradhattak, továbbá a gyámságot is az édesanya gyakorolhatta. Ez azzal párosult, hogy a Rákóczi birtokok a család kezén maradtak. A bujdosók támadásai, a császári csapatok felvonulása egyre jobban elfajuló ellentéteket idézett elő a térségben. Zrínyi Ilona 1677 telén váratlanul összepakolt, s a véres összecsapások helyszínéről gyermekeivel a
távolabbi és biztonságosabb Regéc várába költözött.

1678 márciusában Zrínyi Ilona gyermekeivel Sárospatak várába tette át a székhelyét, ahol önálló udvart állított fel. Erre szüksége volt, mert Munkácson az anyósával nem volt felhőtlen a kapcsolata. Báthori Zsófia ragaszkodott a régi szokásokhoz, életvitelét a jezsuita kötöttségek határozták meg, ami kiterjedt az étkezési szokásokra is. Ezzel szemben a menye nem mondott le a horvátországi könnyedebb életről. Nem vetette meg az itáliai és francia ételeket, italokat, szerette a zenét, a játékokat, a vidámságot. (Feljegyezték azonban azt is, hogy Ilona gyermekkorában gyakran járt nagybátyja, Zrínyi Miklós csáktornyai udvarában, ahol látta az udvaron a karóba tűzött török fejeket.)

A kis Rákóczi első nagy élménye a pataki életmód volt, a sokféle vendég, az ide érkező hasonló korú gyermekekkel való barátkozás. Még élt Patakon Comenius tanítása, az Orbis Pictus, ami tartalmazta a kor gyermekjátékait is. A futás, nyilazás, hintázás, fakarddal vívás, gólyalábon járás, kuglizás, labdázás, lovaglás, várostrom. Az idősebbek pedig a sakkot, a kártyajátékokat, a török eredetű tavolát kedvelték. A pataki gyermekévek meghatározó jelentőséggel bírtak II. Rákóczi Ferenc életére, fejlődésére.

A játék mellett a tanulás, a színes kulturális és nyelvi környezet mindenképpen emberformáló tényező volt. A kis Rákóczit körülvevő emberek a lengyel, ruszin, tót, olasz, német, cseh, horvát, német nyelvet beszélték, s ezek a nyelvek ragadtak a gyermekre. Rákóczi később feleségével németül és franciául, az emigrációban törökül értett szót. Elmondhatjuk, hogy Rákóczi Európa legtöbb nyelvét értette, beszélte. Igazi nyelve, kultúrája azonban a magyar maradt. Magyarul gondolkodott, álmodott, levelezett. Magyarsága kikezdhetetlen volt, amit bizonyít, hogy tanulóévei alatt sem tudták átnevelni az ifjú főnemest németté. Hatott rá a zenei és vallási
sokszínűség, a mesék, históriák, történelmi események sokasága.

Thököly Imre felbukkanása

A Felvidéken dúló véres harcok és a még több áldozatot követelő pestisjárvány 1679-ben ezrek életét követelte. Zrínyi Ilona gyermekeivel a rideg, kényelmetlen, de biztonságos makovicai várába húzódott vissza. Közben, a császárt szolgáló Zrínyi János – Ilona bátyja – Erdélyben a kurucok fogságába esett. Thököly Imre, aki ekkor már a kurucok elismert vezére volt, együtt múlatta az időt rangos foglyával. Nem tudni, hogy ez a kapcsolat, vagy a hatalmas Rákóczi-birtokok vonzása volt-e az oka, de 1679-ben Thököly Imre jegyet váltott az özvegy Zrínyi Ilonával. Bonyolult volt a helyzet, mert a Thököly és a Rákóczi birtokok összekuszálódtak, s a birtokpereket csak egy házasság oldhatta fel.

A házasságot azonban Bécsben ellenezték, hiszen egy katolikus, császárhű család sarja a kurucok vezérével, az evangélikus Thökölyvel kötné össze a sorsát. Ilona azonban nem tudta feledni apja és nagybátyja halálát, anyja szerencsétlen sorsát, délvidéki birtokainak elvesztését. A házasságot Báthori Zsófia is ellenezte, hiszen fia özvegyéről volt szó. Ellenkezését növelték a vallási ellentétek, s nagy terve, unokájának lengyel királlyá választása is füstbe ment ezzel a friggyel. Az öreg fejedelemasszony 1680 nyarán meghalt, ami újabb bonyodalmakat idézett elő. Olyan végrendeletet hagyott hátra, ami szinte kisemmizte unokáját a vagyonból. Mindent a császári kincstárra, valamint a jezsuitákra hagyott. Zrínyi Ilona hevesen tiltakozott a végrendelet ellen, ami tovább mélyítette a szakadékot közte és Bécs között.

Zrínyi Ilona, Európa legbátrabb asszonya

Ahogy a francia király nevezte Zrínyi Ilonát. Az eseményektől terhes 1682-es esztendő nyarán, Munkács várában tartották meg az esküvőt. Sokan érdekházasságra gondoltak, hiszen a 25 esztendős Thököly Imre a 39 éves Zrínyi Ilonát vette feleségül. A gyermekéveit boldogságban töltő Rákóczi Ferenc azonban évtizedek múlva így emlékszik vissza édesanyjára „Nagy lelkeken is erőt vesz szerelem hatalma, mint a közönségeseken”.

A házasságkötés után eltel három esztendő alatt a császári haderők végig pusztították Magyarországot, harcoltak a török és a kurucok ellen egyaránt. Zrínyi Ilona Patakról elmenekült Munkács várába, ahol megszervezték az ostrom elleni védekezést. Thököly szabadságharca is bukásra volt ítélve. A váradi pasa a hozzá vendégségbe érkező Thökölyt lefogatta, ezzel véget ért Felső-Magyarország fejedelmének (1682-1685) és Erdély fejedelmének (1690. szeptember 22 – 1690. október 25.) uralma. Életének utolsó éveit Törökországban élte le.

A kuruc szabadságharc elbukott, a császáriak elfoglaltak szinte minden várat az ország területén. Amikor 1686-ban Budát is visszafoglalták a töröktől, már csak Munkács vára maradt magyar kézen. Még így is közel két év telt el, míg a császáriak bevették Munkács várát. Ekkor azonban már egész Európa Zrínyi Ilona nevétől volt hangos, hogy egy hős asszony képes a Habsburg önkénynek és ostromnak ellenállni. A szigetvári hős Zrínyi Miklós, valamint a dédunoka Zrínyi Miklós 1663-1664-es győzelmei után egy újabb Zrínyi, aki a család nevét, jó hírét hőstettével emelte európai rangra. 1688. január 17-én azonban kénytelen volt a várat feladni. Azt azonban sikerült Zrínyi Ilonának elérnie, hogy a vár védői amnesztiát kaptak, a Rákóczi-vagyon pedig gyermekei nevén maradhatott.

Zrínyi Ilonától gyermekeit elválasztották, fiát soha nem látta viszont. Bécsben őrizték egy zárdában. 1692-ben Thököly kiváltotta feleségét az osztrák fogságból. Majd elkísérte férjét, Thököly Imrét a törökországi száműzetésbe. Nikomédiában halt meg 1703-ban. Néhány héttel azt megelőzően, amikor a II. Rákóczi Ferenc vezette kuruc szabadságharc kirobbant. Két évszázadnak kellett eltelnie, míg földi maradványait 1906-ban hazahozták és fia mellé, a kassai Szent Erzsébet Székesegyház kriptájában helyezték örök nyugalomra.

Szerző: Bánhegyi Ferenc

(Címkép: YouTube képernyőkép)

A sorozat eddig megjelent részei itt olvashatók: 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12., 13., 14., 15., 16., 17., 18., 19., 20., 21., 22., 23., 24,, 25., 26., 27., 28., 29/1.,29/2., 30., 31., 32., 33., 34., 35., 36., 37., 38., 39., 40., 41., 42., 43., 44., 45., 46., 47., 48.