Alaposan kilógott a lóláb és nyilvánvalóvá vált, hogy itt szó sincs önálló európai pénzről, az amerikai magánpénz-birodalom diktál – állítja Boros Imre közgazdász az euró szerepét értékelve.

– A magyar embereknek minden oka megvan a kétségbeesésre, ha az Európai Unió elmúlt 10 esztendejének ellenséges lépéseit értékeli, de még inkább akkor, ha ismeri a régi-új globalista vezetés terveit. Röviden: az orosz-ukrán háború elnyújtása a végtelenségig, ragaszkodás a csak Európa számára káros szankciós politikához, az illegális migráció ösztönzése, a mezőgazdaság tönkretétele, a túlhajtott zöld elmebaj erőltetése, az LMBTQ-aberráció értékké erőltetése, a központosított diktatúra (Európai Egyesült Államok) erőszakos megteremtése és még hosszan sorolhatnánk. A szuverenista Magyarország akár úgy is érezheti, hogy tehetetlen ezzel a sok elmebajjal szemben.

– Ahhoz, hogy világosan értsük, mi miért és hogyan történik, ismernünk kell az Európai Unió történetét. Eredetileg hat ország döntött úgy, hogy egymás közt lebontják a kereskedelmet akadályozó korlátokat, kialakítanak egy közös piacot. Ez is lett a nevük: Közös Piac (Európai Gazdasági Közösség). Volt egy másik csoportosulás is EFTA néven, de mert a Közös Piac jól működött, az EFTA megszűnt és az ottani hatok beolvadtak a Közös Piacba,

Amellett, hogy a vámok eltörlése, a termelési kooperáció és más előnyök eleve hasznossá tették a szövetkezést, volt egy másik terület, amit igen fontosnak tartottak, ez pedig a mezőgazdaság. A II. világháború után kialakult helyzet, az éhezés megmutatta, hogy az élelmiszertermelés kulcskérdés. Így rájöttek, hogy ezt a területet nem elhanyagolni, hanem segíteni kell.

– Ezért született meg a támogatási rendszer?

– Szó sincs támogatásról, ezt a kifejezést a progresszívek találták ki, mert abban, hogy hamis kifejezéseket adjanak igaz dolgoknak, ők nagyon jók. Egy keretrendszerről kell beszélnünk, amely pénzt ad a mezőgazdászoknak, akik nem csupán élelmiszert állítanak elő, de a környezetet is kímélik. Mindig is kímélte a földművelő, vigyázott arra, amiből élt. Na erre a pénzügyi háttérre találták ki a „támogatási rendszert”, amely mellesleg a mai napig jól működik.

– Csakhogy a támogatásokhoz valamire nagy szükség van, nevezetten pénzre.

– Méghozzá közös pénzre és ennek ötlete már akkor megszületett, amikor még csak 6 állam közösségéről volt szó. Viszont nem azzal a céllal, amivel késóbb létrejött az euró. A helyzet az volt, hogy lassanként rengeteg dollár került Európába és a közös pénzzel akarták ellensúlyozni a dollár, azaz a magánpénz uralkodóvá válását. Ez persze nem tetszett az amerikaiaknak és ekkor ment el Kissinger Szaud-Arábiába. Elérte, hogy attól kezdve olajat csak dollárért lehessen vásárolni és aki megpróbálta ezt a helyzetet megváltoztatni, azt szépen kiiktatták. Így járt Szaddam Husszein és Kadhafi is. Kissinger elérte azt is, hogy az arabok nyolc-tízszeresére emeljék az árakat. Emlékszünk még, ugye, az olajválságra? Ez jócskán megcsapolta az európai dollárkészletet, úgyhogy a közös pénz ötlete le is került a napirendről.

– Mégis megszületett az euró…

– De ez az euró már nem az az euró. Eltelt 10-12 év és ismét előkerült a közös pénz ötlete. Csakhogy az eredeti euró úgy jött volna létre, hogy a 6 tagállam rendbe hozza a mérleget, költségvetést, az inflációt lenyomja, a külkereskedelmi fizetési mérlegét egyensúlyba hozza és ezek után teremti meg a közös pénzt. Mi történt 12 évvel később? Tudjuk, hogy a déli országcsoport enyhén szólva pénzügyileg nem olyan fegyelmezett, mint mondjuk, a germánok, deficit deficit hátán az olaszoknál, görögöknél, spanyoloknál, portugáloknál, de ez most nem számított.

Ez az euró tehát nem más, mint a dollár kisöccse. Létrehoztak egy Európai Központi Bankot, amely egyáltalán nem tartozik egyetlen szuverén tagország alá sem, az Európai Unió maga nem jogi személyiség, nem is állam, oda se tartozhat, sem a parlamentnek nem felel, se a bizottságnak, akkor kinek? Hát a magánpénz urainak, New York urainak és ezt nem nehéz bizonyítani a 2008-as válság ismeretében.

– Soha nem értettem, hogy az USA pénzügyi válsága miatt miért került válságba Európa?

– Az történt, hogy Amerikából áttoltak egy csomó olyan hitelt, amelyet ugyan kitűnőnek minősítettek, de kiderült, hogy nincs mögötte behajtható követelés. Óriási lyukak keletkeztek az európai bankokban, ezért a nagybankok jelentkeztek az Európai Központi Banknál segítségért. Az akkori elnök, Jean-Claude Trichet feltette a kezét, mondván, ő nem tud semmit csinálni. Tudott ellenben a „bátyó”, az amerikai Federal Reserve – egyszerűbben a Fed –, belenyúlt a jó mély zsebébe és egy-két ezermilliárddal megtámogatta az európai nagybankokat. Alaposan kilógott a lóláb és nyilvánvalóvá vált, hogy itt szó sincs önálló európai pénzről, az amerikai magánpénz-birodalom diktál. Az, hogy ez miképpen alakult ki, hosszú történet.

A lényeg, hogy a Nyugat és a kapitalizmus 350 év óta nem egyéb, mint egy magánpénzuralmi rendszer, ráadásul a magánpénz urait 350 év óta se ismerjük, elfelejtettek bemutatkozni.

– Ugorjunk napjainkig és az Európai Unióig…

– Azt gondolom, az eddigiek alapján kijelenthető, hogy a nyugati világot nem a kormányok, még csak nem is az Unió irányítja, hanem a magánpénz-birodalom. A látszat persze az, hogy az Európai Parlament befolyásolja a történteket, de ott igazából csak szájhősök vannak, esetleg arra jók, hogy hivatkozási alapokat teremtsenek egyes döntésekhez.

Ez nem egy valódi parlament, csupán egy vitafórum, bár úgy tesznek, mintha igazi parlament lenne.

Az Unió vezérkara, az Európai Bizottság ellenben nem választott emberekből, hanem kiválasztottakból áll, ez pedig komoly demokráciadeficitet jelent. Viszont azé a hatalom, aki a pénzt osztja, azt pedig ők osztják. Fütyülnek arra, hogy mi az európai nemzetállamok érdeke, azoknak egyetlen feladatot szánnak, hogy befizessék a pénzt, amit majd ők szétosztanak kedvük és érdekeik szerint. Ezért történik az is, hogy a hivatalosan meghirdetett támogatási célok köszönőviszonyban sincsenek a valósággal.

– Ide idézhetjük a legnyilvánvalóbb, egyben a legabszurdabb alapállást, a nem uniós tagállam Ukrajna feltétel nélküli támogazását is?

– De még mennyire! Hol van az lefektetve, amit most már alapelvként hangoztatnak, hogy mindent Ukrajnáért? Mi nekünk Ukrajna? Persze sajnálom őket, mert öldöklő háborút indítottak ellenük az oroszok, de nem testvérünk, nem családtagunk. Ennek ellenére mindent, amit kérnek, megkapnak,

a támogatásukra szánt milliárdokat meg szemrebbenés nélkül kiveszik a közös kasszából.

Miközben erre nincs felhatalmazásuk, nincs az ügyben konszenzus, az állam- és kormányfők nem állapodtak meg abban, hogy az Unió éves, körülbelül 150-160 milliárdos költségvetéséből évente 15 milliárdot kapjon Ukrajna. Nem tagja az EU-nak, tehát nincs is jogcíme arra, hogy uniós támogatást kapjon. Mégis kap. Ez abból adódik, hogy ez a testület igazándiból illegitim, demokrácia a létrehozásához nem volt, viszont a nemzetközi magánpénzhatalom gyönyörűen elérte.

– A kérdés most már az, hogy meddig működtethető ez így?

– Sajnos, a tagországok egyik-másika, mondhatni a zöme, nemigen tesz ez ellen semmit, inkább becsatlakoznak a „főáramba”. Most például a német kancellár elszaladt Kijevbe, vitt 600 millió eurót, más országok meg fegyvert szállítanak. Ugyanakkor az is igaz, hogy van egy hallgatólagos támogatása a nemzeti kormányoknak is. Azaz a kérdés jogos: meddig tartható ez így? Hiszen

az említett helyzet törésvonalakat alakít ki, szembemegy egyes ország érdekeivel.

Erre pedig az Európai Bizottság rá is játszik azzal, hogy nemzetközi büntetőbírósági szerepet játszik, mindenféle felhatalmazás nélkül. Erre egyszerűen nincs joguk. Támogatásokat tartanak vissza, az ukrán frontra tolják a pénzt, ahová pedig járna, oda nem adnak.Ez nagyon mély válságjelenség, amit egy idő után nem lehet tűrni és aminek lecsapódását a egyes országok belpolitikájában már egyre jobban érezni.

– Az Európai Parlamentben is, hiszen jelentősen, bár még nem elégséges mértékben megerősödött a szuverenista oldal.

– Jó ideig zavartalanul elvoltak az EP-ben a kis barátságos pártcsaládok, a szocik, zöldek, a Néppárt és a balra tolódásban nem zavarta őket igazából semmmi. Most ellenben

megjelent a szuverenista gondolat, mert mi elsősorban németek, olaszok, osztrákok, magyarok vagyunk, mint ilyen önálló, független államok szálltunk bele ebbe az Unióba és nem akarjuk, hogy a fejünk fölött szülessenek döntések.

Ezért létrejött a Patrióták frakciója, ami nem is olyan kicsi, már az első menetben a 3. legerősebb frakcióvá vált, miközben tagjai aktivizálódtak egyes nemzetállamokban is. Ezzel szemben az ellenfél, a liberálisok vagy a progresszívek úgy védekeznek, hogy minden egyéb más politikai erőt valamilyen módon sakkban tartva megpróbálják elszigetelni a patriótákat. Nem csak az EU-ban, de mindenütt. Választást nyertek a patrióták Franciaországban, Svédországban, Spanyolországban, legutóbb Ausztriában, azonban egyelőre még nem tudtak kormányra jutni, mert blokádot hirdettek ellenük. Egyelőre tehát ott állunk, ahol a part szakad. Meglátjuk, mikor billen majd át a mérleg nyelve.

Ifj. Tóth György

Borítókép: Boros Imre
Forrás: MTI