Azt állítja, hogy mi, magyarok ragaszkodunk mindazokhoz az értékekhez, ahhoz a történelem során kicsiszolódott életgyakorlathoz, ami mégiscsak eljuttatta a fehér nyugati civilizációt arra a szintre, hogy nem gyilkoljuk ipari méretben embertársainkat.
Hol vannak már azok a békeidők, amikor nálunkfelé még az ateista is keresztény volt? Amikor még magától értetődőnek vettük, hogy Magyarország ezeregyszáz éves államiságának fundamentuma a keresztény kultúrkör. Igaz, akkoriban még azt se kellett az Alaptörvényben rögzíteni, hogy az anya nő, az apa férfi. Továbbá azt sem kellett kiírni óriásplakátokra, hogy ha Magyarországra jössz, akkor be kell tartanod a törvényeinket.
Megváltozott a világ, az eddig magától értetődő dolgainkat újra és újra meg kell erősítenünk. Félreértés ne essék: ezek a magától értetődő dolgaink nem magyar sajátosságok – Európát tették azzá, ami. A nyugati értelemben vett szabadság fogalmának tartalma változott tehát meg.
Éppen ezért indokolt a keresztállítás.
Írtam és mondtam már többször is, de nem árthat az ismétlés: a nyugati kultúra és civilizáció – árnyoldalaival együtt is – a világ legélhetőbb országait hozta létre.
A kereszt nem valaminek a tagadása, hanem egy állítás. Azt állítja, hogy mi, magyarok ragaszkodunk mindazokhoz az értékekhez, ahhoz a történelem során kicsiszolódott életgyakorlathoz, ami mégiscsak eljuttatta a fehér nyugati civilizációt arra a szintre, hogy bőrszíne vagy vallási hovatartozása miatt senkit nem lincselünk meg, nem gyilkoljuk ipari méretben embertársainkat, elviekben egyenjogúság van nő és férfi között etc.
A kárhoztatott nyugati civilizáció törölte el a rabszolgaságot például. Vagy akár a gyarmatosítás kérdése: van ennek egy paradoxona, hogy tudniillik a gyarmati népek épp a „nyugati, fehér, keresztény” világból importált eszmék alapján lázadtak föl a gyarmatosítók ellen. Az önrendelkezés, demokrácia, emberi jogok – ezek a nyugati, fehér, keresztény civilizáció alkotásai.
Ez a mi szabadságunk tartalma, kerete, ezt a rendet szülte nekünk a kereszt szabadsága. Ezért jó a nyugati civilizáció országaiban élni – és (ezt is írtam már) nem csak a nyugati, fehér, keresztény emberek számára jó itt élni.
Ezt üzeni a kereszt.
És még valamire figyelmeztet bennünket, amit Nicolás Gómez Dávila fogalmazott meg frappánsan:
„Nem az a keresztény társadalom, ahol senki sem vétkezik, hanem ahol sok a bűnbánó.”
Ez a mi szabadságunk keresztje, bizony. Ha rajtam múlna, akkor a Gellért hegyen, a világ számára jól láthatóan ráadásul kettős kereszt világítana, hogy még egyértelműbb legyen, miről is szól a magyar szabadság.
Kiemelt kép: MTI/SZIGETVÁRY ZSOLT
