Csak egy fikarcnyi esély van az unió megjavítására, vagy inkább már annyi sem.
Orbán Viktor strasbourgi bevezető előadásának utolsó mondataival mélyen azonosulni tudok. Ezek a következők voltak:
„A magyar elnökség közös európai problémákra keres olyan megoldásokat, amelyek a józan ész talaján állnak. De nemcsak megoldásokat keresünk, mi, magyarok az Európai Unióban továbbra is keressük az álmainkat, a szabad és egyenlő nemzetek közösségét, a hazák hazáját, a demokráciák demokráciáját. Keressük az Istent félő és az emberek méltóságát védelmező, a kultúra, a tudomány, a szellem csúcsait ostromló Európát. Nem azért vagyunk tagjai az Európai Uniónak, mert olyan, amilyen, hanem azért, amilyen lehetne. És amíg úgy látjuk, hogy Európát olyanná tudjuk tenni, amilyen lehetne, amíg erre van egy fikarcnyi esély is, addig küzdeni fogunk érte. Mi a magyar elnökségben sikeres Európai Unióban vagyunk érdekeltek, és meggyőződésem szerint elnökségünk sikere az egész Európai Unió sikere lesz. Tegyük újra naggyá Európát.”
Ebből számomra a legfontosabb:
„Nem azért vagyunk tagjai az Európai Uniónak, mert olyan, amilyen, hanem azért, amilyen lehetne. És amíg úgy látjuk, hogy Európát olyanná tudjuk tenni, amilyen lehetne, amíg erre van egy fikarcnyi esély is, addig küzdeni fogunk érte.”
Ezek a szavak félreérthetetlenek.
Először is: az Európai Unió a jelenlegi állapotában nem olyan, amilyen lehetne. Ez azt jelenti, hogy sem a békével, sem a jóléttel kapcsolatos alapelveit, alapcéljait nem teljesíti már évek óta. Ezen túlmenően: a háborúval kapcsolatos hozzáállása kifejezetten hátrányos Európa számára, a szankciók ostobaságok, sújtják az európai gazdaságot.
A brüsszeli elit láthatóan nem az európai polgároknak elkötelezett, hanem az Egyesült Államok demokrata kormányzatának.
Az Európai Bizottság Green Deal – azaz Zöldmegállapodás – programja kifejezetten káros az európai mezőgazdaságnak, különösen olyan országoknak, amelyek a mezőgazdaságban erősek és exportképesek, mint Magyarország.
Ennek hátterében a brüsszeli elit elhiszi, elfogadja azt a tudományosan teljes mértékben vitatott, s véleményem szerint megalapozatlan koncepciót, hogy a globális felmelegedésről – amely valóban létezik – az emberi szén-dioxid-kibocsátás tehet, a világon semmi más, s ezt átveszi a világ közvéleményét leuraló ENSZ-szervezettől, az IPCC-től, magyarul az Éghajlatváltozási Kormányközi Testülettől.
AZ IPCC fő téziseit a Clintel nevű alternatív, mára kétezer tudóst tömörítő nemzetközi testület számos alkalommal tudományos, megalapozott érvekkel cáfolta, s szorgalmazta a tudományos vitákat.
Ezeknek azonban nyomuk sincs. Következmény: egy teljességgel megkérdőjelezhető, tudományosan erőteljesen vitatható nézetrendszerre építi zöldpolitikáját az Európai Unió, aminek következtében ez nem más, mint egy kártyavár, amely az első pillanatban összeomlik.
Az uniós elit, jelesül a korábban Mario Draghi által vezetett Európai Központi Bank, alávetette magát a globális davosi elit elképzelésének, s ennek értelmében a készpénzt fokozatosan ki akarják vezetni a forgalomból, hogy helyettesítsék azt a CBDC-vel, vagyis a Központi Bankok digitális valutájával, amely kártya, mobiltelefon vagy esetleg testbe beépített chipek segítségével működne. Ebben egyébként világszinten élen jár Kína, de számos jegybank gondolkodik már véresen komolyan a készpénz kivezetéséről.
A készpénz megszüntetése egy alapvető emberi szabadságjog megszüntetését jelentené. Hová jutott az unió?
Az unió nem áll ellen viszont az ENSZ szakosított szervezete, a WHO – Egészségügyi Világszervezet – törekvésének, amely arról szól, hogy a WHO a nemzetállamok feletti jogokat gyakoroljon a pandémiákkal, járványokkal, valamint a vakcinák kötelező tételével és másféle intézkedésekkel – ismerjük már: fölösleges karantén, kijárási tilalom, maszkhasználat stb. – kapcsolatban.
Az Európai Bizottság ez év elején bevezette a Digital Service Actet, vagyis a Digitális szolgáltatásokról szóló törvényt, ami elsőre nagyon jól hangzik, másodjára azonban nem más, mint a sajtó- és véleménynyilvánítási szabadság eltörlése.
Amikor az EB azt írja, hogy célja a szándékos álhírterjesztés, félretájékoztatás és manipuláció felszámolása, akkor ez nem mást jelent, mint hogy a liberális-globalista fősodor véleményével és szándékaival ellentétes, azokkal szemben álló nézeteket és véleményeket elhallgattassák, az általuk kreált „törvényes” – vagyis törvényessé tett – eszközökkel.
Az Európai Bizottság el akarja érni, hogy ha egy tagállamban egy szakállas nő férfivá nyilvánította magát, akkor azt minden más tagállamnak is törvényileg el kell fogadnia, s mint férfit kell kezelnie bármilyen ügyintézéssel kapcsolatban, tehát hiába van szó biológiai szempontból nőről, akkor is, ha bejelenti házasságát egy másik nővel, őt férjnek, s ha gyermek van, apának kell tekintenie az egész unió minden országában. Ez is a tagállamok, nemzetállamok törvényi alávetését és a szuverenitás e téren való elvesztését jelenti.
A brüsszeli elit legújabb tervezete, hogy a gyermekpornográfia védelmének örve alatt bevezesse az összes, európai polgár által végrehajtott mobilos hívás, e-mailes levelezés, illetve minden más internetes alapú kapcsolattartás és információcsere nyomon követését.
A nemesnek látszó cél, ha megvalósul, nem lesz más, mint a totális orwelli világ létrejötte az unióban, a teljes ellenőrzés mindenki köz- és magánélete felett.
Nem folytatom tovább, bár még lehetne.
Csak néhány „szerény” példát akartam bemutatni abból, hogy Orbán Viktornak miért van igaza akkor, amikor azt mondja, hogy nem azért vagyunk még mindig tagjai az uniónak, mert az egy tökéletes és csodálatos szervezet, amiben mi örömünket leljük, amelyik minket segít a közjó és a szabadság, függetlenség elérésében.
Hanem azért vagyunk benne, mert reménykedünk abban – és ezért mindent megteszünk –, hogy az unió alapjaiban megváltozik, és egy bürokratikus, centralizált, merev, a demokrácia és a tolerancia, a jogtisztelet minden alapvonását elvesztő szervezetből új, szabad és erős nemzetekre épülő szövetség jön létre, mondjuk Szuverén Nemzetek Szövetsége néven.
Orbán Viktor unió iránti elkötelezettségét különösen fémjelzi az a félmondata, hogy amíg egy fikarcnyi esély is van arra, hogy az unióból egy működőképes, önmagában is szuverén és nem nagyhatalmaktól és a globális elittől függő szövetség létrejöhet, addig mindent megteszünk azért, hogy ez így legyen.
Nos, nem szégyellem, ha kimondom: az unió megjavítására már tényleg csak egy fikarcnyi esély maradt. Hogy miért?
Azért, mert a következő öt évben még mindig a globalista fősodor lesz valójában hatalmon az unióban, mind a bizottságban, mind a parlamentben – ezt jól láthattuk legutóbb Strasbourgban –, és sajnos az Európai Tanácsban sincsenek még többségben a szuverenisták a globalistákkal szemben. Ez az arány persze javulhat a következő években, főleg talán az ET-ben, hiszen a parlament összetétele adott, a bizottságot egy, a davosi elitnek elkötelezett hölgy vezeti, s a biztosok összetétele aligha nekünk, szuverenistáknak fog kedvezni.
Az Orbán által vezetett Patrióták Európáért frakciója még bővülhet, bővülni is fog, de legyünk realisták és ne szakadjunk el a valóságtól: olyan változás az erőviszonyokban a következő években aligha következik be, hogy a szuverenista erők egy-két év alatt többségbe kerülnek, mely lehetőséget teremtene a patriótáknak az unió teljes átalakítására. Ezzel együtt persze teljes erővel ezért kell küzdeni!
Másfelől: a következő öt év sajnos, a globalisták öt éve, s az a baj, hogy a már fentebb felsorolt intézkedések mellett gőzerővel akarják elérni, hogy létrejöjjön a totális föderalista Európai Egyesült Államok. Mario Draghi javaslatai is erről szólnak, amikor teljes centralizációt akar és meg akarja szüntetni a vétó intézményét. Nem beszélve arról, hogy újabb közös hitelfelvételt szorgalmaz, ami miatt nyugodtan nevezzük őt Mario Drágának – nem a szó kedveskedő, hanem pénzügyi értelmében.
Emlékezzünk! Gyurcsány Ferenc öt év alatt, 2004 és 2009 között képes volt tönkretenni Magyarországot.
Nincs tehát öt évünk.
Kezdeményeznünk kell az Európai Tanácsban az unió teljes és átfogó, radikális reformját, a szabad és szuverén államok laza szövetségét még ennek a ciklusnak az első felében. Ehhez persze szövetségek kellenek, s ezen is dolgozni kell, de erre való a Patrióták frakciója, s talán ide vehető a szuverenista frakció is.
S ha ez sem megy? Ha szinte minden szuverenitásunkat el kívánja venni tőlünk a brüsszeli elit, ha jogi, politikai és pénzügyi eszközökkel tönkretesznek bennünket a következő öt évben? Akkor…
