Ez most vagy totálisan hülye, vagy minket néz annak? Esetleg mindkettő?

Qui verum dicere non potest – Az ember, aki képtelen igazat mondani. Ő az, a soknevű hantahős, a fröccsöntött messiás, Poloska Peti, vagy ahogy én nevezem, Pjotr-Petrovics Vengerszkij (mert magyarnak nevezni az Európai Parlamentben momentumoskodó dzsigolót szégyen lenne). Messze túltesz Gy. Ferenc elkövetőn, ő nem csak reggel, éjjel meg este hazudik, hanem megszakítás nélkül a nap 24 órájában. Hazudik hangban és képben, írásban és nyilatkozatban, és erről a szép szokásáról álmában sem hajlandó lemondani.

Rá aztán tökéletesen illik a megállapítás: Jó reggelt, hazudta Magyar Péter.

Ez a tétel, állítás annyira magától értetődő, hogy felesleges újra és újra bizonygatni. Azért a feledékenyebbek kedvéért csak néhány ilyen, az igazság írmagjával sem bíró kijelentése:

Nem lesz politikus – az lett. Nem lesz EU-s képviselő – az lett. Nem bújik a mentelmi jog mögé – de mögé bújt. Nem abuzálta a feleségét – bizonyítottan megtette. Nem zárta Varga Juditra az ajtót – rázárta. Nincs testőrsége – de láthatóan van.

A kis magyar hörcsög szerint ő maga a két lábon járó igazság, rajta kívül mindenki hazudik. Hazudik a kormánypárti és ellenzéki sajtó, a jelentéstevő rendőr, a mentősök, a volt felesége, az ex-barátnője, bárki, aki igazat mer róla mondani.

Pjotr-Petrovics orvosi eset.

Betegségei közül még a legenyhébb a mindenek feletti nárcizmusa, ennél sokkal súlyosabb beteges mértékű üldözési mániája, amely természetesen önértékelési hiányosságaiból fakad. A Rogán Antal vezette propagandista különítmény lehallgatja, megfigyeli, 2000 titkosügynököt akasztott a nyakába, zavarja az internetes közvetítését, mindene és mindenkije be van poloskázva, azaz még a horkolását is lehallgatják, mesterséges intelligenciával felruházott robotkutyákat eresztettek a nyomába (na jó, ne túlozzunk, de megpróbáltam valamilyen, még az általa hazudottaknál is nagyobb marhaságot kitalálni, bevallom, sikertelenül).

Szegénykém komolyan azt gondolja, hogy ő annyira fontos elvtárs lett, hogy megéri akár egyetlen lehallgató készüléket is elhelyezni nála. Ki kell ábrándítsuk, nem csupán ő maga, de az egész TISZA-párt és szektájának valamennyi tagja sem ér annyit.

Lehallgatni, megfigyelni csak fontos embereket, vagy komoly ellenfeleket szokás, bohócokat nem érdemes.

Ez a Petrovics betoji alak. Reszketve menekül az újságírói kérdések elől, tudják, még az ATV-ből, Rónai Egon elől is sietve elhúzta a csíkot. Nagy a szája, míg saját imádóinak beszél, de kisegérré változik, mihelyt tévés programismertetőn kell részt vennie. Nem mer vitába szállni még a miniszterelnök politikai igazgatójával sem, a kifogása az, hogy ő csak Orbán Viktorral hajlandó ringbe szállni. Ám biztosak lehetünk benne, hogy ha a miniszterelnök leereszkedne abba a mélységbe, ahol Petrovics tartózkodik (amire semmi esély sincs), eleve vesztes csatába indulna. Pjotr lepkesúlyú (vagy még az sem), Orbán ellenben a nehézsúly bajnoka.

Kiütés, padló egy percen belül.

Petrovics mindenféle bűnözővel szövetkezik, de amikor kiderül mondjuk egyik testőréről, vagy pártja helyi aktivistájáról, hogy enyhén szólva nem makulátlan az előélete, azt is gyáván letagadja, hogy egyáltalán ismeri az illetőt. Legújabban a rendszerváltás utáni privatizáció egyik fekete lovagjáról, Raskó Györgyről nem akar tudni, miközben maga nevezte őt barátjának.

Persze, tudják, madarat tolláról…

Raskó az a kalandor, aki a mezőgazdaság és élelmiszeripar privatizációja révén komoly károkat okozott Magyarországnak és komoly hasznot zsebelt be önmagának, amikor már nem elherdálóként, hanem áron alul vásárló befektetőként működött. Volt ő már minden, csak akasztott ember nem.  MDF, Fidesz, Kisgazdák, Medgyessy Péter tanácsadója, Márki-Zay támogatója, a Momentum híve és lám, megérkezett a TISZA-párt farába is. De még hogyan!

Raskó most már botrányhős, hiszen úgy véli (vélte, mert bejegyzése a kitört botrány után viharos sebességgel eltűnt közösségi oldaláról), Pjotr-Petrovics pártjának kedvez, ha a következő választásig százezerszám távoznak az élők sorából a Fideszre szavazó öregek. Leszámítva azt a tényt, hogy emberi hulladékok kívánják csak – bármi okból – mások halálát, sokszorosan undorító, ha ezt vélt politikai haszonszerzés okán teszik. Visszataszító, hányingert keltő. Az ilyen mocskoknak a politika közelébe sem szabadna kerülniük.

Barátja, aki nem is ismeri, persze azt hazudja, hogy Raskó ilyet nem mondott. Formálisan talán nem, mert a pontos szöveg így látott napvilágot: „milyen a tipikus Fidesz-szavazó? 65 évnél idősebb nő, maximum 8 általánost végzett, falusi, alacsony jövedelme van, illetve nyugdíja van.”/…./ „… a következő választásokig sokan 100 ezres nagyságrendben kiesnek, mint szavazók, ugyanakkor 100 ezres nagyságrendben lépnek be fiatalok, mint első választók. Az idő tehát a Tiszának dolgozik.”

Tehát a vén Fidesz szavazók nem meghalnak, hanem „kiesnek”.

Petrovics, szerinted ezt hogyan lehet letagadni? Igaz, téged nem feszélyez a valóság, legfeljebb annyiban, hogy időnként (majdnem mindig) kénytelen vagy úgy tenni, mintha nem létezne.

Igaz, Raskó mentegetése helyén való egy olyan gazembertől, aki a saját hívein gúnyolódik, büdösnek és bűzös lehelletűnek mondja őket, miközben ezt a megvetett „kommandót” akarja a megunt szeretőjére szabadítani.

Azokat, akik Raskó szerint ki fognak halni? Ezek szerint nem csak a Fidesz szavazóbázisa fogyatkozik majd… Jelzem Raskó György már 72 éves. Csak úgy mondom…

Pjotr-Petrovics szerint Raskó is büdös? Mert azt már tudjuk, hogy rajongói büdösek, büdös neki a munka és büdös az őt éppen nem dicsőítő sajtó, a neki ellentmondó hatóságok is.

Kedves TISZA-párti szektások, elő a dezodorokkal, mert íme, az ember! A ti emberetek!

Ez viszont nekem büdös.

Szerző: Ifj. Tóth György

Fotó: Tisza Párt Facebook