Brüsszel vagy nem ismeri térségünk történelmét, vagy ami ennél sokkal rosszabb, tudatosan törekszik Európa tönkretételére.

Botos Katalin a MN 2024. október 11-i számában Orbán Viktor miniszterelnök úr és G. Schröder volt német kancellár közti beszélgetés (Weltwoche) tanulságait hat pontban foglalta össze. Az első pont: „Európában keresztény nemzetek ölik egymást, s közben beengedjük a muszlim világot.” Ennek a gyakorlatnak, sajnos, több évszázados előzménye van a Balkán és Magyarország történelmében.

Anatóliában a szeldzsuk birodalmat 1243-ban a mongolok szétzúzták, a birodalom apró emírségekre bomlott. Ezek egyike volt a Dunántúlnál nem nagyobb, a dinasztiaalapítóról elnevezett Oszmán (1286-1326) emírség, éppen Konstantinápollyal szemben.

Ebből a jelentéktelen emírségből a keresztény világ sorozatos mulasztásai és bűnei következtében száz év alatt világhatalom lett.

1204-ben a pápa keresztes hadjáratot hirdetett Jeruzsálem visszafoglalásáért. A keresztes hadak Konstantinápolyban gyülekeztek, ám a város gazdagsága megszédítette őket. Rabolva és gyilkolva rátörtek a városra, és a császár hatalmát megdöntve, létrehozták a kérészéletű latin császárságot. 1261-ben ugyan sor került a bizánci „birodalom” restaurálására, ám ez már csak árnyéka volt a régi önmagának.

A keresztény világ első nagy bűne a kereszténység balkáni végvárának végletes meggyengítése volt.

1349-ben Orhán szultán (1326-62) húszezer fős török sereggel támogatta bizánci császár apósát a szerbek elleni küzdelemben, és ezzel a hadjárattal az oszmánok a Balkánt jól megismerték. Amikor Bizáncban újabb trónharc tört ki, Orhán szultán fia, Szulejmán pasa 1356-ban már hídfőt létesített Európában, a Gallipoli félszigeten. A bizánci-szerb keresztény viszállyal, és oszmán segédcsapatok Európába való áthajózásával vette kezdetét a Balkán viharosan gyors meghódítása. 1389-ben pedig az oszmánok Rigómezőn (Koszovó) legyőzték a szerbeket, és ezzel Magyarország határossá vált a török birodalommal.

A keresztény világ második nagy bűne az volt, hogy két keresztény ország közti háborúhoz a bizánciak Anatóliából muzulmán segédcsapatokat hajóztak át a Boszporuszon a Balkán-félszigetre, amit aztán azok könyörtelenül kihasználtak.

Ám a sors a kereszténység kezére játszott. 1402-ben Timur Lenk Ankaránál tönkreverte az oszmánokat. Itt volt a lehetőség az oszmánoknak a Balkánról való kiűzéséhez, de ehelyett a Konstanzi zsinat (1414-18) – Zsigmond magyar király és német-római császár vezetésével – a huszitizmus problémájával foglalkozott. Husz Jánost pedig menlevele ellenére megégették, erre Közép-Európában kitört a vallásháború.

A keresztény világ nagy mulasztása a fent említett történelmi lehetőség kihasználásának elmulasztása, harmadik nagy bűne pedig a keresztények közti vallásháború volt.

Timur Lenk csapását az oszmánok egy generáció alatt kiheverték. Az oszmánok a Boszporuszon előbb az ázsiai oldalon, majd az európai oldalon erődöt emeltek, hogy Konstantinápoly ostroma esetén a várost a Fekete-tenger felől ne lehessen megsegíteni. Ebben a tragikus helyzetben VIII. János bizánci császár (1425-48) katonai védelem ellenében újra felajánlotta a pápának a vallási uniót. A Ferrarában és Firenzében ülésező zsinaton (1439-45) ugyan egyezség született, de az egyesülés dokumentumát a bizánci császár nem merte kihirdetni az Hagia Szófiában, így az nem emelkedett jogerőre. Bizánc magára maradt, és mindössze nyolcezer védővel próbálta megvédeni a várost. A várost 1453-ban hódító Mohamed el is foglalta, 1456-ban pedig a szultán már Nándorfehérvárt ostromolta, igaz, sikertelenül.

A kereszténység negyedik nagy bűne az volt, hogy a pápa képtelen volt feltétel nélkül segítséget nyújtani a kereszténység balkáni bástyájának megvédéséhez.

1517-ben Luther Márton a wittenbergi vártemplom kapujára kiszögezte 95 tételét, aminek következtében Európa szívében újabb vallásháború tört ki. Így aztán az oszmán hódítás elleni küzdelemben Bizánc után Magyarország is magára maradt. 1526-ban Mohács mezején az akkori világ legerősebb katonai hatalma győzött.

Az oszmán brutális terjeszkedés idején a katolikus-protestáns vallásháború kirobbanása volt a keresztény világ ötödik nagy bűne.

Az erdélyi urak nem bíztak a nyugati segítségben, így a mohácsi csatában elesett II. Lajos utódjául magyar királyt választottak Szapolyai János személyében. Ezzel szemben a nyugaton lakók V. Károly német-római császár öccsét, I. Ferdinándot választották meg királlyá, bízva a császár segítségében. Ám a császár serege 1527-ben a török helyett Rómát foglalta el és fosztotta ki, Magyarország pedig 150 évig ütközőállam lett.

Ez az üközőállam szerep volt a keresztény világ hatodik nagy bűne, és Magyarország ebbe pusztult bele.

A török terjeszkedésnek a keresztény országok segítsége helyett az szabott határt, hogy Ruméliából a szultáni sereg csak akkor indulhatott el, amikor a Balkán-hegységben a hó elolvadt, és még az új hó előtt vissza kellett térnie. Ez a határ Bécs volt.

A keresztény világ sorozatos bűnei járultak hozzá ahhoz, hogy egy jelentéktelen emírségből világhatalom lett, és a Balkán nagy része ötszáz éves oszmán uralom alá jutott. Magyarország pedig a Dózsa-féle parasztháborútól (1514) a Temesközt is felszabadító pozseraváci békéig (1718) folyó kétszázéves háborúban elvesztette magyar népességének felét. Helyét spontán bevándorlók és betelepítettek foglalták el.

Mindezek következtében a magyarság aránya a Mátyás-kori 80 százalékról 40 százalékra zuhant. Innen egyenes út vezetett Trianonhoz.

Manapság a történelmi helyzet a tekintetben hasonló, hogy Európában immár harmadik éve folyik két keresztény ország közti háború, amit Brüsszel minden eszközzel támogat és szít. Európa demográfiai hiányát pedig Brüsszel muzulmán tömegek betelepítésével kívánja orvosolni, ami hasonló következménnyel jár, mint a muzulmán segédcsapatok áthajózása Anatóliából Európába a XIV. században.

Mindezekből következik, hogy Brüsszel vagy nem ismeri térségünk történelmét, vagy ami ennél sokkal rosszabb, tudatosan törekszik Európa tönkretételére.

Az önfeladás példája pedig az, hogy Bécs városa néhány éve nem engedélyezte annak a Sobiesky János lengyel királynak a szoborállítását, aki 1683-ban felmentette Bécset Kara Musztafa ostroma alól. Indok: a muzulmán bevándorlók érzékenysége!

Bartha Pál ny. erdőmérnök
Telki

Borítókép forrása: Wikimedia Commons