Ki ne emlékezne minden idők egyik legzseniálisabb kultuszfilmjére, a Brian életére? Amit azonban a Monty Python-csoport idestova negyvenkét évvel ezelőtt abszurd humornak szánt, az mára rögvalóssággá vált, s valljuk be, így már egyáltalán nem vicces.

A filmben az alábbi párbeszéd hangzik el Reg (John Cleese) és Stan (Eric Idle) között:

– A nőknek joguk van szerepet vállalni a mozgalmunkban, Reg – magyarázta hevesen.

– Miért jössz állandóan a nőkkel, Stan?

Amaz szemérmesen lesütötte a szemét, és halkan válaszolta:

– Az akarok lenni.

– Mi?!?

– Nő akarok lenni. Mostantól mindannyian hívjatok Lorettának!

Reg nem értette.

– Mi?

– Egy férfinek joga van ehhez – védte álláspontját Stan.

– És miért akarsz Loretta lenni, Stan? – kérdezte Judit érdeklődve.

– Gyerekeket akarok.

Reg egészen elképedt. Úgy nézett a mellette ülőre, mint aki nem lát jól.

– Gyerekeket akarsz?!?

– Minden férfinek joga van gyerekeket szülni, ha akar! – fejtette ki álláspontját Stan.

– De te nem szülhetsz gyereket! – mondta Reg jó hangosan és nyomatékkal artikulálva, mint amikor valaki saját anyanyelvén magyaráz egy külföldinek. Stan kikérte magának.

– Ne nyomj el engem!

– Nem nyomlak el Stan, de neked nincs méhed! Hogy fogod kihordani a magzatot? Belerakod egy szatyorba?

Stan csendesen sírdogálni kezdett. A dolognak ez a része valóban nem volt még teljesen kidolgozva. A helyzetet Judit mentette meg.

– Nekem van egy ötletem – mondta.

– Gondolom, abban egyetértünk, hogy tényleg nem lehet gyereke, mivel nincs méhe, amiről nem tehet senki, még a rómaiak sem. De joga lehet hozzá, hogy gyereket szüljön.

– Remek ötlet, Judit! – dicsérte Francis.

– Harcolni fogunk, hogy ismerjék el a szüléshez való jogotokat, bátyám… ööö… húgom. Bocs.

Olybá tűnik, hogy a filmbéli elképzelt harc valóssággá vált, s az Európai Parlament által múlt csütörtökön elfogadott MATIĆ–jelentéssel többek között azt is elérte, hogy mostantól a férfiak is szülhetnek. A 378 szavazattal, 255 ellenszavazat és 42 tartózkodás mellett tető alá hozott állásfoglalás szerint mivel bizonyos körülmények között a transznemű férfiak és a nem bináris személyek is teherbe eshetnek, ilyen esetekben részesülniük kell a terhességgel és szüléssel kapcsolatos gondozásra vonatkozó intézkedésekben, a nemi identitásuk alapján való hátrányos megkülönböztetéstől mentesen.

Megjegyzem, az Amerikai Pszichológia Társaság (APA) mindössze 2013-ban enyhítette a transzneműség diagnózisának patológizációját a nemi diszfóriára átnevezéssel, a WHO pedig 2019-ben szavazta meg és várhatóan csak 2022-ben lépteti életbe a Betegségek nemzetközi osztályozásának (BNO) 11. változatát, amely törli a mentális betegségek közül a transzszexualizmust és a transzvesztitizmust. Mindezt pedig nyilvánvalóan nem a tudomány, sokkal inkább az LMBTQ-lobbi nyomására teszi, ahogy történt 1973-ban is, amikor az APA a homoszexualitást vette le a mentális betegségek listájáról, a szavazatok mindössze 58 százalékával. Amikor pedig négy évvel később a Medical Aspects of Human Sexuality szakfolyóirat felmérést végzett az APA tagjai között arról, hogy mit gondolnak a homoszexualitásról, kiderült, hogy a szakemberek 69 százaléka továbbra is mentális zavarnak tekintette azt, és nem értett egyet az 1973-as döntéssel.

A transzszexualizmus tehát e pillanatban a WHO szerint még mentális betegség, az Európai Parlamentet azonban ez a legkevésbé sem zavarta, amikor elfogadta a baloldali horvát európai parlamenti képviselő, Predrag Fred Matić nevével fémjelzett dokumentumot. Végül is, azért tarjuk ezeket a kedves és jó szándékú bürokratákat, nemkülönben azért fizetjük az irreálisan magas juttatásaikat, hogy olyan fontos és fajsúlyos, az európai polgárok tömegeit érintő kérdésekben döntsenek, mint a férfiak gyermekszülése.

Persze ne vicceljük el a kérdést, mert tényleg nem vicces, legalábbis egyre kevésbé az. Már csak azért sem, mert a képtelenségek mellett például az abortusz alapvető emberi jogként került elfogadásra. Mint az a közel negyven oldalas MATIĆ–jelentésben áll, a tagországoknak felül kellene vizsgálniuk a terhességmegszakításról szóló nemzeti szabályaikat, hogy azok mielőbb összhangba kerüljenek „a nemzetközi standardokkal”. „Nemzetközi standard” alatt persze az LMBTQ-lobbi újabb és újabb beteges, életellenes és erőszakos követeléseit kell érteni.

Az MSZP, a Momentum és a DK által is megszavazott jelentés tehát emberi jognak hazudja az abortuszt, a „nemi alapú erőszak egyik formájának” állítja be az élet fogantatástól kezdődő védelmét, bármilyen okból a kilencedik hónapig ösztönzi az abortusz engedélyezését, „életkortól függetlenül” és szülői beleegyezés nélkül kívánja elérhetővé tenni az abortuszt, korlátozni kívánja az orvosok abortusz megtagadására vonatkozó lelkiismereti szabadsághoz való jogát, általános iskolások LMBTQ-irányú szexuális nevelésére szólít fel, amelynek „tükröznie kell a szexuális irányultság, a genderidentitások, a kifejezésmódok és a nemi jellemzők sokféleségét” és „nemváltó” műtétek TB-finanszírozására hív.

Persze mondhatjuk, hogy kit érdekel mindez, ha a jelentésnek nincs legitimációs alapja, mivel az érintett témák (abortusz, oktatás, egészségügy) tagállami hatáskörbe tartoznak, így az nem kötelező a tagállamokra nézve, ennek ellenére azonban ne legyenek kétségeink, mert az Európai Parlament fel fogja használni az élet- és családellenes globalista törekvéseik előmozdítására, a tagállamokra és a Bizottságra való nyomásgyakorló eszközként.

Hölvényi György kereszténydemokrata európai parlamenti képviselő a dokumentum megszavazását követően kijelentette, hogy

az Európai Parlament radikális baloldali többsége az összes létező határt – nemzeti hatásköröket, nemzetközi és uniós szerződéseket – átlépve fogadta el a »szexuális és reprodukciós egészség és jogok« helyzetét vizsgáló MATIĆ-jelentést, s ezzel olyan útra tévedt, amely a jövőre nézve nehezen belátható következményekkel jár.

S ha ebbe belegondolunk, akkor igen is akad okunk a kőkemény és határozott tiltakozásra. Mert lehet, hogy röhejes, amikor az EP bürokratái a Loretták számára ácsolnak épp piedesztált, azonban a saját hatáskörön való túlterjeszkedési kísérletek, a hatályos uniós szerződések folyamatos és tudatos megszegése, magyarán a saját szabályok felrúgása – lásd a bevándoroltatást vagy akár a Sargentini-jelentés megszavazását – már egyáltalán nem az. Inkább diktatórikus. S egy normális ember számára ez rémisztő. Bizony, ez a rémisztő, nem pedig a fehér, keresztény heteroszexuális férfiak és nők, ahogy azt a 7. kerület polgármestere nemrég kijelentette.

Kiemelt kép: boredpanda.com / Montázs 2022plusz