Donald Trump amerikai elnök újabb lehetőséget kapott arra, hogy áttörést érjen el az orosz–ukrán konfliktus diplomáciai lezárásában. Az augusztus 15-ére, Alaszkába tervezett Trump–Putyin csúcstalálkozó – amelyről ideológiai alapú találgatások helyett annyit mondhatunk, hogy kritikus jelentőséggel bírhat a fegyvernyugvás, illetve a béke érdekében – újra előtérbe helyezi az amerikai szerepvállalás lehetőségét. Bár a nemzetközi jog alapján Ukrajnának lehet igaza, a valóságban már az erőviszonyok döntenek: ez a konfliktus nem jogi érveken múlik, hanem elsősorban mégiscsak azon, ki mennyire képes érvényesíteni érdekeit a tárgyalóasztalnál. Óvatos, mégis reális megközelítésben elmondható, hogy az elkövetkező időszakban még lehet eredményes Trump elnök részvétele ebben a folyamatban.

Trump és Putyin tárgyalási dinamikái – nemzetközi figyelem óvatos optimizmussal

Az amerikai elnök ismét a színre lépett, mint aktív tárgyaló – különösen a februári–márciusi megbeszélések és a mostani Alaszka-csúcs kapcsán mutatkozik ez meg. Az eddigi, rövid távú eredményt hozó kísérletek – mint például az energetikai infrastruktúrára vonatkozó ideiglenes tűzszünet vagy a Fekete-tengerre vonatkozó részmegállapodás, lényegében ugyanazon egyezség külön aspektusait képezve –, egyértelműen jelzik, hogy van mozgástér a politikai nyomásgyakorlásra és a diplomáciai interakcióra. Még ha Trump tárgyalási stílusa „New York-i ingatlanfejlesztőként” időnként nehezen kezelhető is, egy erős, személyes diplomáciai kezdeményezés – ha megfelelően irányított – akár áttörést is hozhat.

Vlagyimir Putyin, Oroszország elnöke nyitottnak mutatja magát a tárgyalásokra, ugyanakkor igyekszik megőrizni saját erőpozícióját: halogat, feltételeket szab, de végleg nem zárja ki a megbeszélések lehetőségét. A célja valószínűleg az, hogy időt nyerjen, és csorbítsa Ukrajna tárgyalási pozícióját, valamint már régóta igyekszik kiiktatni Ukrajna európai szövetségeseit a tárgyalásokból. Ilyen nyomás közepette Trump lehet az, aki kompromisszumra sarkallhatja Putyint – különösen akkor, ha képes fenntartani a katonai és diplomáciai támogatás lehetőségét akár szankciókon keresztül is.

Elemzők arra figyelmeztetnek, hogy mind Trump stílusa, mind pedig Putyin játékterve könnyen vezethet egyoldalú engedményekhez. Ugyanakkor a fegyvernyugvás mégis elképzelhető, ha van valós, végrehajtható biztonsági garancia Ukrajna számára. Egyes republikánus, konzervatív vélemények szerint egy kiegyensúlyozatlan megállapodás Kínát is bátoríthatja, például Tajvan ügyében, így a békefolyamat globális következményekkel is bírhat.

 Az EU-s vezetés frusztrált, de nélkülözhetetlen – Ukrajna szuverenitásának kérdése

Az Európai Unió és a NATO vezetése világosan jelezte: csak olyan béketárgyalást fogadnak el, amely Ukrajnát érintő területi integritást, biztonsági garanciákat képes érvényesíteni, és ők sem maradnak ki belőle. Még Mark Rutte NATO-főtitkár is reményét fejezte ki, hogy a két elnök találkozója eredményt hozhat a „szörnyű háború” végéhez vezető folyamatban. Ugyanakkor az EU mostani vezetése sokszor háttérbe szorul az amerikai–orosz interakciók kapcsán, még ha az Európai Unió jelenléte és nyomásgyakorlása létfontosságú is lesz bármilyen tartós, fenntartható megállapodás megvalósítása érdekében.

Volodimir Zelenszkij, Ukrajna elnöke egyértelműen elutasított minden területi engedményt, mint egy érdemi megállapodás részét: „Ukrajna alkotmánya nem engedi a terület átadását” – mondta, kiemelve azt is, hogy országának a döntéshozatalban is részt kell vennie. Ez jogi és morális alap, de csak annyira érvényesülhet, amennyire Trump képviseli a tárgyalóasztalnál. Amiként Orbán Viktor miniszterelnök – a mielőbbi béketárgyalásokat uniós kormányfőként szinte egyedül, és már kezdettől határozottan szorgalmazva – nemrégiben kifejtette, a béke csak akkor jöhet el, ha Trump és Putyin elnök külön is meg tud egyezni, és nem „csupán” a háború befejezéséről, hanem az energiaügyekről, a szankciókról és a fegyverkezési kérdések kezeléséről is.

Világosan látni kell, hogy az Európai Unió diplomáciája kevésbé fajsúlyosan jelenik meg a két nagyhatalom tárgyalásai során, holott ugyanolyan mértékben érdekelt kellene, hogy legyen a konfliktus lezárásában. Az Emmanuel Macron francia elnök által 2025 elején életre hívott Weimar+ kezdeményezés, amelyben Franciaország, Németország, Lengyelország, az Egyesült Királyság, Olaszország, Spanyolország és az Európai Bizottság szerepel, azt szorgalmazza, hogy Európát vegyék komolyan a fenntartható, igazságos béke érdekében.

Az Európai Unió talán jobban járt volna, ha már a konfliktus korai szakaszában következetesen a béketárgyalások álláspontját képviseli, nem pedig kizárólag a katonai támogatásra helyezi a hangsúlyt. Az idő ugyanis nem az ukránoknak dolgozik: a hosszan elhúzódó háború kimeríti az ország – és nem utolsósorban Európa – erőforrásait, és egyre nagyobb emberi, gazdasági és infrastrukturális veszteségeket okoz. Kijev tárgyalási pozíciói ezért fokozatosan gyengülnek, különösen a területmegtartás kérdésében. Ha Brüsszel korábban erőteljesebben szorgalmazta volna a kompromisszumos rendezést, talán kedvezőbb feltételekkel és nagyobb mozgástérrel lehetne leülni a szuverén Ukrajna érdekében a tárgyalóasztalhoz.

Fegyvernyugvás és béke: a magyar diplomácia érdeke is

A nyugati szankciós politika Oroszországgal szemben kudarcot vallott, de még mindig van esély a fegyvernyugvásra és a békésebb állapotok megteremtésére Ukrajnában. Ez kizárólag akkor valósulhat meg, ha Trump elnök valódi, átfogó tárgyalásokba tud bocsátkozni Putyinnal, amelyek nemcsak a háború lezárásáról, hanem más, lényeges kérdések rendezéséről is szólnak – ami a magyar diplomácia és külügyi stratégia érdekeivel is egybevág. Ukrajna szuverenitásra vonatkozó igényeit tiszteletben kell tartani, és Európát – így a válságokra való reagálásban nem túl eredményes kül- és biztonságpolitika dacára az EU jelenlegi vezetését – is szereplőnek kell tekinteni a folyamatban. A közelgő Trump–Putyin találkozó és annak folytatása hozhat előremozdulást, de csak abban az esetben, ha nem a látszat, hanem a tartalom vezérel.

Címlapkép: Washington, 2025. augusztus 13.
Donald Trump amerikai elnök – MTI/EPA pool/Will Oliver