Kunszabó Zoltán állandó diakónus meglepődve tapasztalta, hogy a szombat esti – százezres nagyságú – körmenetről a mainstream média nem, vagy csak alig számolt be. Írását a 777 blog.hu közölte, amelyből néhány részletet emelünk ki.
„Ami nem jelenik meg a médiában, az nincs is.” A dolgok fontosságát a mai mediatizált világban azon mérjük le, hogy egy esemény mekkora helyet kap a tömegtájékoztatásban. Ennek tudatában biztos voltam benne, hogy a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szombati körmenetéről minden internetes portál vezetőhírként számol majd be, mint az elmúlt évek legjelentősebb budapesti tömegdemonstrációjáról. Elvégre nem mindennapos, hogy valamely ügy képviseletében akkora embertömeg vonul fel, amelynek eleje már a Hősök terén van, amikor a vége még a Deák tér előtt, a József Attila utcában halad, teljes szélességében betöltve azt, és végig az Andrássy utat is!
A létszámot az esemény végén a rendelkezésére álló információk alapján maga az eucharisztikus menetet vezető Erdő Péter bíboros, Esztergom-budapesti érsek is több százezresre becsülte. Azt már én teszem hozzá, hogy ez a sokaság túlnyomó többségében magyarokból állt, hiszen a járvány miatt a Kongresszus résztvevői közül arányaiban kevesen érkeztek külföldről.
Már aznap este nagy érdeklődéssel pásztáztam végig a fontosabb hírportálokat, keresve a tudósításokat, s főképp az esemény valódi nagyságát szemléltető képeket! Legnagyobb megdöbbenésemre hírként is alig jelent meg valahol. Valamire való, vagyis igazán informatív képeket pedig egyáltalán nem találtam! A helyzet másnap reggelre sem változott.
Ez a nagy tömeg nem „pápát látni” ment ki, hiszen a katolikus egyházfő szintén példátlan tömeget vonzó szentmiséje csak másnap reggel kezdődött.
Ezt a menetet maga az eucharisztiában köztünk lévő Jézus Krisztus vezette, őt dicsőítették követői lelkes énekükkel és imádságukkal, amitől zengett Budapest szíve, ami őszinte csodálkozást váltott ki a gyanútlan járókelők sokaságából, ami egyáltalán nem mindennapos ma Európában, s ami valahogy mégsem ütötte át a média munkatársainak ingerküszöbét.
Megdöbbentő látleletnek tartom ezt nyilvánosságunk működéséről. Lehet, hogy a világnak a médiában megjelenő képe – és most hadd általánosítsak – köszönőviszonyban sincs a valósággal? A kérdés persze kissé álnaív, amitől a helyzet nyilván nem kevésbé felháborító…
Lelkiismeretes hírfogyasztóként számtalan példát tudok arra mondani, amikor kis támogatottságú politikai pártok, szubkultúrák és kisebbségek pár száz vagy pár ezer fős tüntetéseit percről percre, élőben közvetíttek a közelmúltban is a leglátogatottabb hírportálok. Azt sugallva ezzel, hogy a bemutatott jelenség nagyon is „van”, nagyon is fontos, és bizony nagyon is foglalkozni kell vele társadalmi szinten! A hitéről hatalmas tömegben tanúságot tevő csillogó szemű, vidáman dicsőítő, imádkozó, minden korosztályt képviselő krisztushívő ebben a médiatérben pedig csak a futottak – vagy inkább, körmeneteltek — még kategóriába tartozik.
A teljes írást az alábbi linken olvashatják el.
