Különös csemege az érdeklődőknek, elemzőknek: a véleményformáló francia média nagy része egyelőre csak levegő után kapkod azóta, hogy a jövő évi elnökválasztások előtt a két politikai pólus legmarkánsabb szereplőinek vitájában a radikális jobboldalt megjelenítő Éric Zemmour elemző, esszéista „kiosztotta” a szélsőbalt képviselő vitapartnerét, Jean-Luc Mélenchont (LFI).

„Ezen én nem vitázom önnel.” „Persze, hogy nem vitázik: önök két évszázad óta nem vitáznak: önök guillotinoznak!” – Zemmour fent idézett válasza az Engedetlen Franciaország (La France Insoumis, LFI) vezetője, a jövő évi elnökválasztáson induló Mélenchon megjegyzésére jellemzi azt a parázs hangulatot, melyet a jobboldal „fenegyereke”, az Orbán Viktorral egyébként nyíltan szimpatizáló esszéista képviselt a BFM TV vitaműsorában. (Zemmour részt vett a minapi Budapesti Demográfiai Csúcson is – a szerk.)

A 2022-es elnökválasztásokon a baloldal szélsőségeseit képviselő jelölttel, Mélenchonnal vitázó Zemmour egyelőre nem jelentette be, hogy szintén indul-e jövőre a köztársasági elnöki posztért.

A vitában tabutémák sokasága hangzott el. A franciaországi közbeszédben, de még a mindennapokban is szinte lehetetlen a migráció olyan értelmű fölvetése, mely nem a migránsok támogatását hangsúlyozza, szintén kerülendő téma a francia nemzeti identitás is; nem ildomos továbbá a francia baloldal egykori, korlátlan és szinte gátlástalannak nevezhető szovjet szimpátiáját emlegetni. Az egyébként algériai francia zsidó családból származó (később az országot családjával elhagyni kényszerülő) Zemmour szokása szerint mindegyik tabut megszegte a vita során.

„A világ jövője a kreolizáció”

Vitapartnere, Mélenchon sem fogta vissza magát: „Ön veszélyt jelent az én szememben a hazánkra, mert ön rasszista” – vágott vissza Zemmournak az LFI vezetője. Mélenchon ezúttal is előhozta vesszőparipáját, a „kreolizációt”, hiszen szerinte ez Franciaország, sőt a világ jövője, melyet ő támogat.

Mélenchon korábbi nyilatkozataiban még az ellen is kirohant, hogy a muzulmán világból érkezőket asszimilálni kéne – szerinte ez „rasszizmus”. A szélsőbaloldali politikus egyébként nem elégedett az uniós politikákkal sem: szerinte ha Brüsszel nem fogadja el az újraelosztási mechanizmust, akkor Franciaországnak ki kell lépni EU-ból. A szélsőbalos politikus Nagy-Britanniára úgy tekint, mint egy olyan államra, mely már felszabadult az EU alól.

„Ön saját magát trockistának nevezte. Csakhogy Trockij egy tömeggyilkos volt! És önök még soha nem határolódtak el, sem a kommunisták, sem a szocialisták, a Szovjetunió tömegmészárlásaitól. Sem Sztálintól, sem a kolimai lágertől, S épp így nem tették ezt meg soha Mao Ce-tung Kínájával sem” – szembesítette Mélenchont Zemmour a Franciaországban igen ritkán emlegetett kommunista félmúlttal.

A vita gyorsan a migrációra terelődött. Zemmour rámutatott: hatalmas léptékben halad előre az ország iszlamizációja. „Erről nem a franciák tehetnek, hanem az afféle politikusok – mutatott vitapartnerére – mint Mélenchon úr, tehát az a baloldali elit, amely az elmúlt negyven évben megengedte magának azt a bolondságot, hogy a muszlim világból olyan bevándorlók millióit engedjék be Franciaországba, akik ellenségesek a keresztény kultúrával.”

„Az általad látott Franciaország soha nem létezett” – válaszolt Mélenchon, aki szerint az ország mindig is gyakorolta a „kreolizációt” , avagy „az ugyanazon a helyen, térben élő emberek közös kultúrájának létrehozását”. Az Insoumis vezetője hozzátette, ez a befogadó kultúra „nem űzi ki a muszlimokat, nem kényszeríti őket arra, hogy válasszanak az iszlám és Franciaország között”.

Nem szégyelli magát?

Bár Zemmour még lebegteti, hogy indul-e egyáltalán az elnökválasztáson, Mélenchon – a legkevésébé sem pozitív értelemben – kijelentette: létezik a „zemmourizmus”.

Franciaország polgárháborúban áll – figyelmeztetett Zemmour, fölvetve: „Mégis, hogy nevezne egy olyan országot, ahol lefejeznek egy tanárt?” (Ismert: egy iszlamista csecsen fiatalember a nyílt utcán lefejezte Samuel Paty pedagógust. Az eseményt hasonló módon véghez vitt mészárlások sorozata követte.) Zemmour azonosította a bűnözést a dzsiháddal, rámutatva, hogy szerinte jelenleg civilizációs háború folyik az ország ellen.

Mikor Mélenchon rendre utasította, hogy nem szégyelli-e magát (Franciaországban szigorú tiltásokba ütközik ugyanis e témák fölvetése), Zemmour nyugodtan azt válaszolta, hogy a legkevésbé sem. Mi több: úgy vélte, hogy Mélenchon, akit ma már nem zavar a „fejkendős” nyomulás, régen köztársasági volt, tehát mára „Mélenchon elárulta Mélenchont”.

Az egyetlen közös pont a NATO-ból való kilépés volt, amiben közös nevezőre jutott a két politikus; az atomenergia kapcsán Mélenchon az atomerőművek nagy melegben történt befuccsolását, míg Zemmour a betonba öntött alapra épülő szélerőműveket hozta fel, rámutatva: a beton bizony nem újrafelhasználható anyag.

Csak Franciaországot akarja megmenteni

Arra a műsorvezetői kérdésre, hogy milyen elképzeléseik vannak Franciaországról 2050-ben, Mélenchon úgy válaszolt: sürgős fellépésre van szükség a globális felmelegedés ellen, hogy megakadályozzák Dunkerque és a Bordeaux víz alá kerülését.

Zemmour úgy fogalmazott: ha nem szakítják meg Franciaország iszlamizációját, az itt élő embereket fokozatosan egy másik nép váltja fel . Franciaország Libanon lesz, olyan ország, ahol különféle közösségek élnek – és több lesz a nyomor, a szegénység, több lesz az erőszak.

A jobboldali esszéista így fejezte be: „Valójában a mi nézeteltérésünk arról szól, hogy mi a ránk leselkedő veszély. Vannak, akik meg akarják menteni a bolygót. Én sokkal szerényebb vagyok náluk, én csak Franciaországot akarom megmenteni.”

A vitát döbbent hangvételű elemzőműsorok özöne követte: a véleményformáló médiaelit nehezen tudta feldolgozni, különösen Zemmour részéről, az eddig tabuként kezelt kérdések nyílt fölvetését. Ugyanakkor e műsorokban a meghívott szakértők sokasága próbálta elemezni „a biztonság kérdését”.

Forrás: hirado.hu

Címlapkép: Illusztráció- Lángokban áll a párizsi Notre Dame. / GEOFFROY VAN DER HASSELT / Forrás: AFP