Az Európai Bizottság kezdeményezésére az uniós civilek sorra rendezik összejöveteleiket, hogy végre érdemben hozzászólhassanak jövőjük alakításához. A kérdés az, hogy vajon igaz-e az érdeklődés a brüsszeli adminisztráció részéről, vagy ismét a szokásos porhintésről van-e szó.
Az Európai Unió civiljeinek gyanakvása megalapozott, hiszen a polgári kezdeményezések bürokratikus törvényi szabályozása visszaigazolta jogos fenntartásaikat. Az előírt követelményrendszer, amely legalább hét országból egymillió aláírást követel, rendkívüli erőfeszítéseket kíván az önkéntes munkát végzőktől. Sajnálatos, hogy ehhez az anyagi háttér nem biztosított, miközben a pártok finanszírozása megoldott. A Minority SafePack egymilliós aláírása sem volt elég az Európai Parlament gyors intézkedéséhez, sőt úgy tetszik, hogy elfektetése folyamatban van.
2021 óta 76 európai polgári kezdeményezést vettek nyilvántartásba, közülük csak hat érte el az egymilliós aláírás küszöbértékét. A kezdeményezések nyomon követése, a kötelezettség hiánya miatt elmaradt. Ma már az sem vitás, hogy a közvetlen polgári véleményalkotás a jól szervezett bürokráciában szinte lehetetlen.
Ezzel párhuzamosan az Európai Parlamentben az ideológiailag többségben lévő és egy húron pendülő képviselők kíméletlen harcot folytatnak egyeduralmuk megvalósítására. Felhatalmazás nélkül beavatkoznak a nemzetállamok szuverenitásába, a szubszidiaritás elvének figyelmen kívül hagyásával szűkítik az állampolgárok jogát, pedig jól tudják, hogy a demokrácia alapja az emberek sorskérdéseinek helyi eldöntése.
A parlament bizottságai, élükön a LIBE bizottsággal, minden igyekezettel az Európai Tanács fölé kívánnak nőni és ideológiai alapra helyezik az unió jogalkotással kapcsolatos kötelezettségét. Az ez irányú beavatkozások több uniós tagállam elfogadott demokráciáján és jogállamiságán okoz súlyos sebeket, a népfelség semmibevétele a demokrácia halálával járhat. Az unió társadalmi és gazdasági életét szabályozó törvény csak úgy lenne megalkotható, ha a polgárok életszükséglete azt megkívánja, a többség érdeke kifejezi, de nem sérti a kisebbség életviszonyait, arra tekintettel van.
Az unió tagországainak hagyományokon alapuló jogkultúráját követő magatartásának durva támadása ugyanúgy, mint a demokrácia exportálása, ideológiai alapra helyezve, eleve kudarcra van ítélve. A közelmúltban láthatóvá vált példák is alátámasztják, hogy még fegyveres beavatkozással sem lehet erőszakot venni a szabadságukat megőrizni akaró népeken. Az Európai Unió szövetségeseinek együttműködése nem ideológiai kérdés.
Fotó: MTI/EPA/Patrick Seeger
A társult államok népei belépésükkor úgy gondolták, hogy nemzeteik hazája lehet ez az intézményrendszer, amely garantálja szabadságukat, védelmezi civilizációjukat, és a fejlődés útját követi. Abban a pillanatban, amikor a nagyhatalmak országainak érdekei felülírják az egyenrangúság önként vállalt általános törvényét, a kisebbségek kárára sérül az egy mindenkiért, mindenki egyért elv.
Az unió jövőjéről szóló tanácskozás eredményeinek tényszerű hasznosítása önmegtisztuláshoz vezethet. Európa sokszínű identitásának soha nem lehet alapja a nyílt társadalom félrevezető, álságos ideológiája. Az unió népeinek történelmi tapasztalatokra támaszkodó ténye igazolja a zsidó-keresztény civilizáció örökkévalóságát.
Közösen alkotott civilizációnk lehetővé tette a kontinensen élő népeknek az élhetőség biztosítását. Hitünk igazi megtartó erőt adott mindenkor. Túléltük a birodalmi rendszereket, több mint hetven éve békében élhetjük napjainkat, sőt ez időn belül a szovjet birodalom leomlását mi, kelet-közép-európai országok nyugati segítség nélkül megoldottuk.
Európa őshonos népei Keleten és Nyugaton nem kívánják birodalmi uralom alá hajtani fejüket.
Márpedig az Egyesült Államok pénzügyi köreinek erőteljes nyomulása Európa megszerzésére a szolgálatukba szegődő uniós bürokratákkal ezt a célkitűzést követi. Európára szabadítják a keresztény hitünktől idegen iszlám hódító felfogást, az illegális bevándorlók támogatásával. Az újkori honfoglalás előbb-utóbb vallásháborút idéz elő. A párhuzamos társadalmak kialakításával növekedni fog a polgárok közötti ellentét. Megtapasztaltuk, hogy mit jelent az oszd meg és uralkodj ismert ördögi elképzelése.
Az Európában többséget alkotó józan polgárok tisztelik más népek hitét és vallását, ezért elvárhatjuk a kölcsönösséget. Értve a nyugat-európai országok, volt gyarmatosítók bűnbocsánatra törekvését, és tudva az ott kialakult demográfiai vészhelyzetet, elhatárolódunk a ránk erőszakolt migránskvótáktól. Kinyilvánítjuk, hogy az illegális bevándorlás Willkommens kultúrája minden tagállamra nem alkalmazható.
Ez a munkaerő-toborzás primitív módja. A munkaerőimport szabályozására számos megoldás létezik, lehet választani, de ezt minden tagállam csak a saját felelősségére teheti. Nem fogadható el számunkra, megelőlegezett birodalmi erőkkel az LMBTQ-ideológia erőszakos rátelepítése óvodáinkra és iskoláinkra, a szülők neveléshez fűződő jogainak csonkítása. Családjaink nem szeretnék azt érezni, hogy elefánt került a porcelánboltba.
Ezek után úgy véljük, hogy valóság nagybácsi már nem Nyugatról érkezik. Az általunk létrehozott társadalmi, gazdasági valóságot a magyar nép többsége kormánya vezetésével képviseli. A valóság már lassan 12 éve itthon van és marad.
Békemenetünk üzeni október 23-i nemzeti ünnepünkön az önként csatlakozók több százezres táborával, hogy nehezen kivívott szabadságunkat mindenáron megvédjük. Meggyőződésünk, hogy az unió nemzetei ugyanígy gondolkodnak, és népeik nem kívánnak letérdelni a brüsszeli birodalmi elképzelések előtt. A brüsszeli bürokraták és a Soros György álmát szolgálók hataloméhsége, így a magyar hazát kiárusító magyar ellenzék is rövidesen orra bukik a népfelség küszöbén. A hazánkat elárulóknak tudniuk kell, hogy a Békemeneten résztvevők erkölcsi ítéletével fognak szembenézni a 2022-es tavaszi országgyűlési választásokon.
Szerző: Csizmadia László
