Dante éppen a húsvét előtti nagycsütörtök éjjel indul útnak, hogy választ keressen miden ember legfőbb kérdésére: melyik a helyes, az igaz életút, amely a boldogsághoz vezet.

Dante Alighieri (1265–1321) Firenze szülötte, a kor jeles gondolkodója és politikusa, akinek idén a halála 700. évfordulójára emlékszik a művelt világ. A főművében, az Isteni színjátékban, az európai irodalom örök érvényű remekében éppen a húsvét előtti nagycsütörtök éjjel indult útnak 35 évesen, „az emberélet útjának felén”, hogy választ keressen miden ember legfőbb kérdésére: melyik a helyes, az igaz életút, amely a boldogsághoz vezet.

Az ókori Róma tudós költőjével, Vergiliusszal felkeresi az általa ismert jeles személyiségeket, tudósokat, politikusokat, uralkodókat, hogy lássa, hogy hogyan folytatódik az örökkévalóságban az életük. Amióta az időszámítást Krisztus születésétől számítja Európa, azóta nemigen volt kétséges, hogy Krisztus a világmindenséget és benne az embert teremtő Isten emberként született Fia.

A pogány Vergilius vezeti Dantét az öröklét két nagy birodalmába, a Pokolba, majd a Purgatóriumba. A Pokolban gyűlölködés, harag, irigység és más szörnyű bűnök kínozzák az embereket, akik a földi életüket folytatják ott. Mélységesen megdöbbenve menekül Dante a Pokolba került emberek látványától, és eljut a Purgatóriumba. Itt nem kisebb a szenvedés, mint a Pokolban, de örömmel viselik az ott lévők, mert van reményük! Tudják ott az emberek, hogy vétkeztek Isten parancsolatai ellen, és ezt jóvá kell tenniök.

S ha megtisztultak a bűntől, akkor eljutnak a boldogságba.

Végül eljut Dante a Paradisóba, a Boldogság honába, ahol „a Szeretet mozgat Napot és minden Csillagot!” Isten színelátása adja a határtalan örömet. Isten, aki maga a Szeretet! Itt Beatrice, Dante fiatalkori tiszta szerelme fogadja, és mutat rá a szentekre, akiknek az életét az Erények uralták a földön, és ezek boldogítják őket az Örökkévalóságban is.

Dante műve a mai ember kérdésére is választ ad, ha nyitott szívvel hallgatja.

A világ, az ember, alapvetően nem változott semmit, ma is mindannyian vágyunk, keressük az igaz utat a boldogsághoz. Sokan a 2000 éves kereszténység példája után is, azzal nem törődve, megpróbálják a boldogságot Isten és az Ő Fia, Jézus Krisztus nélkül keresni és megtalálni. Előbb-utóbb kudarcot vallanak. Ők nem tudják azt, amit a középkorban mindenki tudott: a világ teremtője és ura Isten, aki maga a szeretet. Aki személyesen szeret minden embert! Aki emberré lett, hogy közel kerülhessünk hozzá! Hogy Ő legyen az életünk középpontja!

Isten az embereket nem osztályozza vallásos és nem vallásos emberekre.

Ő mindenkinek az Atyja! Mindenkit hív a boldogságra! Türelemmel, szeretettel várja, hogy rátaláljunk az igaz útra, ahogyan sok tapasztalat és gondolkodás után Dante is rátalált!

Bárhol és bármikor boldogok lehetünk, ha elfogadjuk a 4000 évvel ezelőtt Isten Mózesnek adott két kőtáblára vésett parancsolatait. Mi, emberek nem csak pár évtizedre vagyunk teremtve, nem csak ez a látható világ a miénk, hanem örök életünk van! Jézus Krisztus feltámadása bebizonyította. Erről szól a húsvét ünnepe!

A földi életet lezáró halál után életünk folytatódik abban a világban, amelyet a földi életben választottunk: Istennel, vagy Isten nélkül!

A Paradicsomban vagy a Pokolban, avagy a paradicsom előteréhez tartozó purgatóriumban.

Mindenki mindennap megtapasztalja, hogy ha a jót választja, akkor boldogság tölti el. Nagycsütörtök és a nagypéntek, emlékeztet arra, hogy az emberi gonoszság kegyetlen. De Isten sokkal hatalmasabb!  Ő a világ Ura! S Ő velünk van, bennünk van, a szívünk mélyén van!

Nem hagy el bennünket sohasem! Szeret bennünket úgy, ahogy vagyunk!

Érdemes olykor a földi életünkben Dantéval elgondolkozni, és tanulni az embertársaink és a magunk élettapasztalatából, és új életet kezdeni, a természet tavaszi megújulásából is ihletet merítve. A halottnak látszó fák és bokrok kizöldülése, a virágok felülmúlhatatlan gazdagsága, az élet erejének és szépségének megtapasztalása és csodálata töltse be a szívünket igazi örömmel, és daloljunk az Úrnak hálaéneket!

Forrás: Prokopp Mária / vasarnap.hu

Címlapkép: Szennyes Krisztián