A zöldglobalisták azt sulykolják, hogy a bolygó megmentése érdekében a fiatalok ne vállaljanak gyermekeket. Mindezt pedig éppen itt, a csökkenő népességű Európában mondják, és nem a túlnépesedő Afrikában vagy Közel-Keleten – mondta Tóth I. János demográfus, a Szegedi Tudományegyetem oktatója, akit Európa népesedési problémáiról kérdezte a Vasárnap.hu
Nyugat-Európa szerint a migráció a megoldás a demográfiai télre. Ez a megoldás rövid távon és mennyiségi értelemben eredményes, hiszen Franciaország, Anglia vagy Németország létszáma nem csökken. – mondja Tóth I. János. Az egy másik kérdés, hogy ez a gyakorlat hosszú távon és kulturális értelemben mennyire lesz elviselhető az őshonos népek számára. A népességpótló migráció sikere nemcsak a mennyiségi arányoktól, hanem a kulturális háttértől is függ.
Az amerikai olvasztótégely sokáig kiválóan működött, amiben fontos szerepet játszott az amerikaiak magas termékenysége és a bevándorlás szigorú ellenőrzése. Ezek hiányában egyre problematikusabb az asszimiláció – lásd spanyol anyanyelvűek –, ráadásul a különböző rasszhoz tartozó emberek együttélése is egyre nehezebb.
A népességpótló migráció sikerének az esélyei még rosszabbak. A biztonsági problémák és a gazdasági nehézségek mellett érdemes felhívni a figyelmet az európai identitás elvesztésére és az etnikai arányok gyors eltolódására. Ezt a folyamatot a kor és a település szerinti szegregáció is felgyorsítja. Egyrészt Nyugat-Európa őshonos lakossága öregszik, míg a fiatalok döntően az idegen etnikum közül kerülnek ki. Másrészt a bevándorlók a nagyvárosokban koncentrálódnak, míg az őshonos lakosság a kisebb településeken.
Jelenleg ezt a folyamatot látjuk. Szerencsére a magyar kormányzat azért küzd, hogy ez ne történjen meg. A kelet- európai régióban lévő országoknak még van lehetőségük arra, hogy saját erőből reprodukálódjanak. Tehát ebben a régióban egyszerre van jelen a demográfiai leépülés és a születést ösztönző családpolitika. A kelet- európai törekvéseket azonban nemcsak a pénzhiány, hanem a Nyugat is korlátozza. Sőt, Nyugat kimondottan ellenségesen viszonyul Közép-Európa törekvéseihez.
A nyugati mainstream, minden más hangot elnyom. Olyan erős az ideológiai kontroll, hogy egyes opciók nyugaton már fel sem vethetők, végig sem gondolhatók: pronatalizmus, főállású anyaság, gyerekvállalás mint erkölcsi kérdés. Holott, ha valami meghatározza jövőnket, akkor az éppen a demográfia.
A modernizációval olyan feltételek, szokások és ideológiák alakultak ki, mint például a szexuális forradalom, individualizáció, női szerepek átalakulása stb., amelyek mellett egyre nehezebb a gyermekvállalás. A tradicionalitásban sok gyerek született, a modernizációban kevés. A tradicionális világot és értékrendet a sok gyerek jelenti és jelképezi, míg a modern világot az egyre kevesebb gyerek.
Nem véletlenül a család az egyik legfontosabb csatatere a korunkban folyó ideológiai háborúnak. Ebben a kérdésben is markáns nézetkülönbség van a globalisták és szuverenisták, liberálisok és konzervatívok, illetve Nyugat- és Kelet-Európa között. A legfontosabb töréspont a két oldal között, hogy a globalisták csak az emberiséget tekintik realitásnak, míg a népeket és a nemzeteket olyan kulturális fikcióknak, amelyeket el kell pusztítani.
Ezzel szemben a konzervatívok úgy gondolják, hogy a népek és a nemzetek „Isten avagy a természet” produktumai, tehát valóságosak és az emberi együttélés legjobb formáját jelentik.
A „haladárok”, a kommunizmus bukása után, újra egy veszélyes utópiát akarnak az emberiségre kényszeríteni. Ráadásul a népek és nemzetek eltűnése egy irreverzibilis folyamat, ezért ezeket a közösségeket nem támadni, hanem védeni kellene, ahogy védeni kell a kihalás szélére sodródott fajokat és ökoszisztémákat is.
Nem szeretnék összeesküvés-elméleteket gyártani, de mintha az Európai Unió elitje – összhangban a globális elittel és a tőkés társaságokkal – eldöntötte volna, hogy a reprodukciót kiszervezi a világ szegényebb részeire. Ahogy korábban a termelés jelentős részét kiszervezték Kínába és Kelet-Ázsiába, most az európai reprodukció jelentős részét szervezik ki Afrikába és a Közel-Keletre. A tőkés társaságok számára ez több szempontból is előnyös.
Ez pedig gyorsan elvezet a tőkés társaságok világuralmához. Ezek a folyamatok radikálisan átformálják a világunkat, és az általunk ismert európai népek, nemzetek és kultúrák két-három évtized alatt végérvényesen el fognak tűnni.
Forrás és teljes cikk: vasarnap.hu
Kiemelt kép: Pixabay