T. Túri Gábor: És akkor még egyszer az antiszemitizmusról

Egy kedves ismerősöm nemrég figyelmeztetett, hogy az írásaimban olykor előforduló „antiszemita” kifejezést nem célszerű papírra vetnem. Legalábbis ilyen nyíltan nem.

Majdhogynem oktalanságnak nevezte, mondván, erre felfigyelhetnek, sőt, végül még az internet egyes platformjairól is letilthatnak. A véleményét pedig újfent megismételte, amikor e portál, a 2022plusz egyik cikkét, a Hé, Kohn, antiszemita vagyok, iszunk egy fröccsöt? című írást véleményeztem a közösségi médiában.

Szóval elgondolkodtam. Az ismerősömet tehát az „antiszemita” szó, pontosabban annak kimondása, leírása zavarja, s ezt nehezemre esik megérteni, hiszen a cikkeimben aligha lehet idevágó, kivetnivaló részt találni. Szerintem. De ha mégis, akkor érdemes ejtenünk néhány szót az anti-mozgalmakról.

Ha valaki az amerikaiak ellen lép fel, akkor „anti-amerikai” felfogást vall. Ha az angolok ellen, akkor „anti-britannikus” vagy „anglofóbiás”. Ha a kommunistákkal szemben foglal állást, akkor „anti-kommunista”, ha pedig a keresztényekkel szemben, akkor ugyebár „anti-christian”.

Mindez nem lehet probléma, mindenkinek joga van bizonyos nézeteket vallani, hiszen szabad világban élünk!

Gond csak akkor adódik, ha az adott társadalomban egy bizonyos politikai irányzat a szokottnál nagyobb befolyásra tesz szert, vagyis – egyesek szerint – elnyomó hatalommá válik, mert akkor abban a társadalomban várhatóan jelentkezik egy ellenpólus, vagyis egy „anti” irányzat. És ez bizony már valóban okozhat problémát, legalábbis azok számára, akik megnevezése az „anti” szó után következik; egyúttal pedig veszélyt jelent az összetett kifejezés hirdetőire.

Nézzük például az anti-christianismust! A középkorban ez igen veszélyes nézetnek számított, többen máglyán vagy börtönben végezték miatta. Azért, mert a christianizmus (vagyis a kereszténység) akkoriban valódi világhatalom volt.

Vagy vegyük az anti-kommunista irányzatot! Ez ugyan manapság már nem veszélyes, de kb. 30-35 évvel ezelőtt még nagyon is az volt, életveszélyes, az antikommunisták közül többen börtönben vagy bitófán végezték. Ennek pedig az volt az oka, hogy akkoriban a kommunisták gyakorolták a hatalmat Eurázsia több országában.

Hasonlóképp történt ez az anti-anglikanismussal, igencsak veszélyes nézetnek számított egykoron a brit gyarmatokon, így Indiában is, mivel az uralkodó angolokkal szemben határozta meg magát, akik hatalmát később Nehru fellépése, de főleg Gandhi csendes mozgalma törte meg.

Azonban mint láthatjuk, egészen más a helyzet az antiszemitizmussal,

ugyanis ha valaki ezzel vádol meg másokat, annak értelemszerűen azt is nyíltan ki kellene mondania és be kellene ismernie, hogy létezik egy hatalom – hogy azt ne mondjam világhatalom –, amellyel szemben az antiszemita irányzat fellép.

Hiszen az előző példák alapján, éppen ezért született (volna) meg ez a bizonyos „anti-irányzat”… és lenne elvetendő, üldözendő.

Ez azonban az antiszemitizmus esetében, mint azt a média jóvoltából mindannyian tudhatjuk, nyilvánvalóan nem igaz. Hiszen ki beszélhet itt világhatalomról? Persze a mindennapi tapasztalatunkból kiindulva ugyan említhetünk egyfajta „bank-hatalmat”, de annak mi köze egy adott néphez? Kinek is jutna eszébe mindezt még csak feltételezni is?

De akadnak olyanok is, aki „kultur-diktatúráról” beszélnek.

Ugyan már! De még ha mindez igaz is lenne, mire föl gondolhatnánk azt, hogy egyetlen nép irányítása alatt áll? Nemde?

Sőt, egyesek még „média-hatalmat” is említenek. De könyörgöm, ezzel kapcsolatban már tényleg, kinek juthatna eszébe az a „borgőzös” feltételezés, hogy a média szintén egy bizonyos nép kezében összpontosulna?

Ha valaki mégis ezt állítaná, akkor ugyebár mindannyian tudnánk, hogy merő kitaláció az egész! Mi más lenne?

Ezért tehát maga az antiszemita kifejezés is – amelyre fent említett, légből kapott példáim utaltak –, nélkülöz minden veszélyes alapot, ergo nem elvetendő, így hát félnünk sem kell tőle, ugyanis szemitizmus, mint világmozgalom – amely ellen felléphetne – nem létezik. Ugye? Gondolom, nem tévedek. Vagy?

Vagy akadna talán valaki, aki értelmét látná az ellenkezőjét állítani? Ugye, nem? Hiszen Gandhi is csendben volt. Nem beszélt, csak ült és szövögetett…

TTG

Kiemelt kép: Pixabay