Rémhírt fogok terjeszteni az alábbi sorokban, mert meg vagyok rémülve mindazoktól, amiket hallottam, tapasztaltam pár felvidéki kistelepülésen az elmúlt napokban – írta Pap Sándor a MKP nemzetstratégiai bizottságának elnöke.
A történet lényege, hogy a községi hivatalok népszámlálási koordinátorainak két nyilvántartást mosott, gyúrt, eszkábált össze a statisztikai hivatal. Az egyik nyilvántartás természetszerűleg a helyi hivatal nyilvántartása az állandó, illetve átmeneti lakhellyel rendelkező polgárokról, a másik viszont egy „evidencia fyzických osob”, azaz természetes személyek nyilvántartása, amelyet az állam vezet valahol, és ezt most elővette a népek megszámlálásának „elősegítése” érdekében.
Ebből a két adathalmazból lett egy egész, amely viszont így botrányos helyzetet okoz sok helyen. Az állami listákon ugyanis olyan személyek (illetve azok születési számai) szerepelnek nem kis mennyiségben, akik 105, 110 évesek, de a rekorder eddig egy 117 éves „élőholt” lélek!
Az ilyen nem létező (valójában elhunyt) személyek a szerző tapasztalatai szerint kb. 7-15 százalékát teszik ki a fenti módon összerakott lakossági nyilvántartásnak.
A községi koordinátorok tanácstalanok, mert nem tudnak mit kezdeni ezzel a helyzettel, viszont ők nyilvánosan nem emelhetik fel a szavukat, hiszen ilyen-olyan titoktartási és egyéb jogi kötelezettségekkel ezt az állam – előre jól megfontolt szándékkal – meggátolta. Rémisztő ez a síri csend a probléma körül.
A magyar nemzetiségű lakosság érdekében „életbevágóan fontos lenne a 20 százalékos arány megtartása a törvényből adódó jogaink miatt. Ugyanilyen fontos ez az állapot a lélektani, 50 százalékos határ megtartása esetében” – fogalmaz az elnök.
Abban az esetben, ha ez a „szellemlakosság” bent marad a nyilvántartásban, bizony képtelenség lesz valós, igaz eredményt várni a statisztikai hivataltól.
Forrás: Felvidek.ma
