Az Egyház lényege, hogy só és világosság legyen – ez a mottója a Szombathelyi Egyházmegye családtáborának.
Idén hatodik alkalommal rendezi meg a Szombathelyi Egyházmegye családpasztorációs bizottsága az egyházmegye családjai számára a táborát. Busáné Markovits Eszter, az egyik szervező elmondta, négy éve volt utoljára ilyen jellegű táboruk, amire általában háromévente kerül sor, tavaly pedig a NEK-re készültek. Sokan vannak a visszajárók, de számtalan olyan család is eljött, akik még nem vettek részt a családtáborban.
A kisebb gyerekekkel a szülőknek szánt programok alatt – mint amilyen az előadás, kerekasztal-beszélgetés, fórum, kiscsoportos beszélgetések – fiatalok és az egyházmegye kispapjai foglalkoznak. A programok lehetőséget nyújtanak a családok közötti ismerkedésre és természetesen a kikapcsolódásra is, például táncház vagy kocsmakvíz formájában.
A lelki elmélyülésre a közös, akár éjszakai szentségimádások és a mindennapos szentmisék adnak alkalmat. A házastársaknak külön időt szántak az egymással való beszélgetésre, a fiatalok pedig korosztályuknak megfelelő programokon vesznek részt.
Az ötnapos esemény szerdai napján Korzenszky Richárd OSB tanított a közösségről, csütörtökre Székely János püspököt, péntekre pedig a Kunszabó házaspárt, Pannit és Zolit hívták, hogy a részvételről, illetve a misszióról tartsanak előadást a szülőknek. Az egyházmegye új segédpüspöke, Fekete Szabolcs Benedek is jelen volt házigazdaként az általa ajánlott helyszínen.
„A részvétel szó értelme: magamra veszem mások terhét, keresztjét, egy vagyok velük” – magyarázta Székely János, majd két történetet mondott el ezzel kapcsolatosan. Az első tanulsága az volt, mindenki része az Egyháznak, a nagyok és a kicsik is, és a kicsik néha fontosabbak. A másik azt bizonyította, ha a közösségeinkben nincs helye a szegénynek, a nehéz embernek, a hajléktalannak, a cigánynak, az idősnek, akkor hamar Jézusnak sem lesz, hiszen mindnyájan egy test tagjai vagyunk, amelyek egymással összefüggnek.
Forrás: Magyar Kurír
Tanításában arról is beszélt, hogy az ókori szóhasználatban a szentségre a szimbólum szót használták, aminek a jelentése ’összetett, összeilleszteni, összetenni’ volt. A szimbólumok a látható jelből és a láthatatlanból állnak, mint ahogyan a szentség is. Az Egyház is ilyen értelemben szentség: látható közösség, amelyben Jézus lelke lakik.
Az Egyház Krisztussal, de egymással való egység is; ha Istennel egyek vagyunk, akkor tudunk egymással is egyek lenni.
A misszió az Isten túlcsorduló szeretete. Az Atya küldi a Fiút, aztán a Szentlelket. „Ahogy az Isten kiárad természetéből fakadóan, úgy az Egyháznak is természetes, hogy áradjon, az evangéliumot sugározza. Ha az Egyházunk nem ilyen, akkor a lényegét, a természetét elveszítette. A házasságban, mely ősképe a Szentháromságnak és az Egyháznak, ugyanígy van: árad a szeretet férj és feleség között, eggyé lesznek, ez természetes módon túlcsordul, termékeny lesz, életet adó.” Az Egyház lényege, hogy só és világosság legyen – figyelmeztetett a megyéspüspök apostoli küldetésünkre.
Székely János/Forrás: Magyar Kurír
A festői környezetben álló Szent Vid-kápolnában a szentmise főcelebránsa Marton Zsolt volt; Fekete Szabolcs Benedek, Majlát Tihamér és Gyöngyös Balázs nagykutasi plébános koncelebráltak az egyházmegye kispapjaival és rengeteg kisebb-nagyobb gyermekkel körülvéve.
Marton Zsolt a szentmise elején elmondta, családreferens püspökként a szívében hordozza az egyházmegyék családjait. A szün odosz azt jelenti: ‘egy úton együtt’.
A II. Vatikáni Zsinat szerint az Egyház Isten vándorló népe, tehát együtt egy közös zarándoklaton vagyunk az örökkévalóság felé.
Forrás, teljes cikk és kép: Magyar Kurír
