Megérkeztek a politikába azok a fiatal, negyvenes személyiségek, akik meg akarják változtatni a világot, méghozzá gyökeresen, forradalmi módon. Ó, ez milyen szép!

Ja, sajnos nem az. Nagyon nem az. Ez a politikus nemzedék ugyanis az orwelli 1984-et és az Aldous Huxley-féle Szép új világot akarja elhozni nekünk…

Íme, itt van erre az egyik legújabb példa: ő Jacinda Ardern kisasszony, aki 2017 óta folyamatosan Új-Zéland miniszterelnöke. Ez a hölgy, aki a Munkáspárt színeiben politizál ugyan, de leginkább liberális, zöld és főként globalista politikusnak tekinthető, részt vett a legutóbbi ENSZ-közgyűlésen, és ott még fel is szólalt. Bár ne tette volna.

Az új-zélandi nagyon liberális demokrácia vezetője nem tett egyebet, mint globális szintű cenzúra bevezetését sürgette, amellyel a közösségi térben zajló beszédeket regulázná. Neki már nem elég a big tech cégek mint magáncégek egyébként is elképesztő gyakorlata, amivel korlátoznak és letiltanak bizonyos „szélsőséges” – tehát a globalistáknak nem tetsző, konzervatív – véleményeket. Nem, a fiatal tehetség, a jövő embere már állami cenzúráért kiáltott az ENSZ színpadán.

Ardern a beszédében kifogásolta a „dezinformációt” (tehát a liberálistól eltérő vélemények kifejtését – F. T.), azt hangoztatva, hogy a hazugságok mások biztonságát veszélyeztetik. Majd így folytatta: „Felismertük a régi fegyverek által okozott fenyegetéseket. Közösségekként jöttünk össze, hogy minimalizáljuk ezeket a fenyegetéseket. Nemzetközi szabályokat, normákat és elvárásokat alkottunk. Soha nem láttuk, hogy ez fenyegetést jelentene egyéni szabadságjogainkra nézve – inkább azok megőrzése volt. Ugyanezt kell alkalmazni most is, amikor vállaljuk ezeket az új kihívásokat.”

Nagyszerű! Fiatalos, lendületes gondolatok! Éljen a cenzúra, a Gondolatrendőrség!

Ardern a továbbiakban megvédte a globális cenzúrát például az éghajlatváltozást megkérdőjelezőkkel szemben is, és a „gyűlöletkeltő és veszélyes retorika és ideológia” megállításának szükségességét hangsúlyozta, nem titkoltan utalva arra, hogy az orosz–ukrán háborút is csak egyféleképpen szabad és lehet nézni. És punktum.

Így fogalmazott: „Végtére is, hogyan lehet sikeresen befejezni egy háborút, ha az emberek azt hiszik, hogy létezésének oka nemcsak törvényes, hanem nemes is? Hogyan kezeljük a klímaváltozást, ha az emberek nem hiszik el, hogy létezik? Hogyan biztosítjuk mások emberi jogainak tiszteletben tartását, amikor gyűlölködő és veszélyes retorikának és ideológiának vannak kitéve?”

Hűha, ez egyszerre kicsit sok. Szóval a lényeg, hogy mindent úgy kell látni, ahogyan látni kell. Akkor tehát ez lenne az új szabadság. Köszike, már értjük. Ez a felfogás egészen riasztó, különösen azért, mert egy, Új-Zélandon és a globális liberális körökben roppant népszerű jelenségnek számít a fiatalos, jó megjelenésű Jacinda Ardern.

De ki is ő, és hová van bekötve? Ardern 2005–2008 táján Londonban élt, a globalista, munkáspárti Tony Blair mellett dolgozott annak utolsó miniszterelnöki éveiben. Majd – és ez talán a legfontosabb mozzanat – 2014-ben elvégezte a WEF (Világgazdasági Fórum) Klaus Schwab által 2004-ben beindított Young Global Leaders programjában, ahol kiképzik a fiatal, tehetséges és alkalmasnak tűnő politikai palántákat a jövő „helyes” szemléletére. Innentől kezdve villámgyors karriert futott be, 2017-ben, a választások előtt átvette a Munkáspárt vezetését, megnyerte a választásokat és miniszterelnök lett.

2019-ben találkozott Bill Gates-szel és feleségével, Melindával, s a 2020-ban kitört pandémia után ez megismétlődött. Gates mindig nagyon elismerően nyilatkozott Ardern-ről, kiemelten méltatta azért, ahogyan a pandémiát és az oltásokat saját hazájában kezeli. Ez konkrétan azt jelentette, hogy Ardern a saját országában brutális lezárásokat vezetett be, szinte a kínai példát követve. Gates arra kérte Ardernt, hogy segítsen egy globális vakcina globális elfogadtatásában.

Úgy tűnik, Schwabék és a Világgazdasági Fórum büszkén tekinthet tanítványukra. Elérték a céljukat a hölggyel. Mi pedig legfeljebb annak örülhetünk, hogy Jacinta Ardern nézetei még nem váltak általánosan elismertté és elfogadottá. De ahogyan például a vele nagyjából egyidős Annalena Baerbock-ot, Németország külügyminiszterét vagy Kaja Kallast, Észtország miniszterelnökét (mindketten elvégezték a Young Global Leaders tanfolyamot) elnézzük és hallgatjuk, a veszély nem kicsi.

Résen kell lennünk, és figyelnünk kell a hátteret. Ardern egy „hasznos”… globalista, nem több – de ez épp elég.

Szerző: Fricz Tamás politológus

Forrás: Magyar Nemzet

Borítókép: Jacinda Ardern (Ftó: MTI/AP/Vincent Thian)