A magunk erejéből nem tudjuk legyőzni sem a koronavírus-járványt, sem a körülöttünk dúló háborúkat, ellenségeskedést, gyűlölködést, de bátran kiálthatunk a Mennyei Atyához, hogy küldje el nekünk a Szentlelket. Vele meg tudjuk oldani, helyre tudjuk hozni gondjainkat, bajainkat – nyilatkozta a vasarnap.hu-nak Böjte Csaba ferences szerzetes. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője szerint az a feladatunk, hogy a kinyilatkoztatott igazságok fényében közösséget keressünk a Szentháromsággal.
– Mi pünkösd üzenete számunka egy ilyen nehéz, világjárvánnyal, anyagi nehézségekkel, kilátástalansággal terhelt év után?
– Nagy-nagy szükség van most a reményre, és pünkösd a remény ünnepe. Gondoljunk csak arra, hogy nagycsütörtököt és nagypénteket követően milyen lelki állapotban lehettek az apostolok! Hasonlóban, mint a ma embere. Elbizonytalanodtak, féltek, szorongtak. Nem tudták, mit hoz a holnap. Az emberben mindig ott bújik a félsz. Jézus Krisztus viszont azt mondta, ne búsuljatok, mert Vigasztalót küldök, a vigasztaló Szentlelket, aki mindent megtanít, mindent megmagyaráz, és veletek lesz. Az apostolok bíztak Jézus Krisztus szavában, és imádkozó szeretettel maradtak együtt.
El kell hinnünk, hogy az emberek világa nem egy zárt rendszer, nem lakatlan sziget, hanem nyitott a természetfölötti, a Szentháromság felé.
Az ég a földdel összeér – számomra ezt jelenti pünkösd ünnepe. Az apostolok megtapasztalták Isten segítségét, vigasztalását, útmutatását. Erőt adott, és holnapot mutatott nekik. A magunk erejéből nem tudjuk legyőzni sem a koronavírus-járványt, sem a körülöttünk dúló háborúkat, ellenségeskedést, gyűlölködést, de bátran kiálthatunk a Mennyei Atyához, hogy küldje el nekünk a Szentlelket. Vele meg tudjuk oldani, helyre tudjuk hozni gondjainkat, bajainkat.
Fontos, hogy ma is merjük hívni, kérni a Szentlélek Úristent, hogy áradjon ki ebben a koronavírus által bezárt világban!
Szakítsa szét határainkat, döntse le falainkat, hogy jó testvérekként szeretetben újból egy asztalhoz tudjunk ülni, és együtt építsük Isten országát.
– A Szentháromságból a Szentlélek a legmegfoghatatlanabb. Krisztus közöttünk járt, valóságos emberré lett, Isten a Teremtő Atya, és tudjuk, hogy hárman egyek, de talán a Szentlelket szólítjuk meg imáinkban legritkábban. Hogyan érezhetjük őt az életünkben, hogyan tud nekünk üzenni?
– A gyerekeknek éppen azt mondtam a minap, hogy a telefon működését sem értjük pontosan, mégis használjuk. Nehéz elképzelni, hogyan lesz az emberi szóból egy elektronikus jel, ami feljut egy műholdig, és azonnal eléri a másik embert, legyen akár Ausztráliában vagy bárhol a világon. Tehát nem értjük, de ennek ellenére élünk a telefon adta lehetőségekkel nap mint nap. Isten végtelenségét sem tudjuk egészen felfogni mi, akik csupán egy marék porból lettünk. Ám mindez nem is fontos annyira, hisz ha élő hitem van, Istennel tudok kommunikálni, együtt lenni, beszélni. Az egyszerű, tanulatlan népek is mély szeretettel voltak együtt az élő Istennel. Többféle érzékszervünk van. Megszoktuk, hogy mindent a kezünkkel, szemünkkel, nyelvünkkel, fülünkkel próbálunk megragadni.
A hitünk olyan érzékszerv, mellyel a végtelent átölelhetjük, amivel beléphetünk Isten színe elé.
Nem arra kell törekednünk, hogy Istent lefordítsuk például a matematika nyelvére, mert Ő annál sokkal több. Az a feladatunk, hogy a kinyilatkoztatott igazságok fényében közösséget keressünk a Szentháromsággal. Aki keresi Istent, megtalálja. A Szentírásban olvashatjuk: „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem”. A kinyilatkoztatott igazság adjon erőt, hogy a Szentlélek Úristen felé nyissuk meg szívünket!
– Pünkösd ünnepe egyben az egyház születésnapja is. Miért elengedhetetlenül fontos, hogy része legyünk az Anyaszentegyháznak?
– Mindannyian érezzük, hogy magányosak vagyunk, szükségünk van társakra, barátokra, akikkel együtt tudunk dolgozni, imádkozni, akikkel megoszthatjuk gondjainkat. Vágyunk arra, hogy befogadjanak, s mi is befogadjunk másokat. Pünkösd valóban az egyház születésnapja, vagyis a communio, a közösség születésnapja. A Szentháromság is szeretetközösség.
Minket is arra hív Isten, hogy szeretetközösségben éljünk.
Egy gyermek, aki magányosan nő fel, akit elhanyagolnak, akivel nem foglalkoznak, nagyon nehezen lesz életképes. Nehezen tanul meg számos olyan alapvető dolgot, amit közösségben a társaitól pillanatok alatt megtanulhatott volna. Társas lények vagyunk. Tudatosan keressük azt a nagy családot, ahova tartozunk.
– Pünkösd emblematikus eseménye a csíksomlyói búcsú. Miben rejlik az ereje ennek a hagyománnyá vált zarándoklatnak?
– A székely katona nép. A pünkösdi búcsú valójában egy fogadalmi zarándoklat. 1567-ben János Zsigmond erdélyi fejedelem Csík, Gyergyó és Kászon katolikus lakosságát erőszakkal akarta a Szentháromságot tagadó unitárius hitre téríteni. Pünkösd szombatján hatalmas sereggel érkezett Csíkba, hogy véghez vigye akaratát. Míg zajlott a Tolvajos-tetői ütközet, az öregek, az asszonyok és a gyermekek a csíksomlyói templomban imádkoztak a Szűzanyához, hogy segítse meg őket. Végül sikerült legyőzni a fejedelem seregét. Ennek emlékére tartjuk a búcsút. A székelyek akkor tudatosan megvédték hitüket. Minden közösségnek vannak kisebb ünnepei, de szükség van ilyen nagy ünnepekre is, amikor a nagy közösség gyűlik össze örömmel, szeretetben. Erőt adunk egymásnak, ha Krisztus nevében sokan összegyűlünk!
A teljes interjú ITT olvasható
Szerző: Mizsei Bernadett / vasarnap.hu
Borítókép: Böjte Csaba. Fotó: felvidek.ma
