Magyarországon a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény XXIV. fejezete tartalmazza az állam elleni bűncselekmények szabályozását. Ide tartoznak az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása, az alkotmányos rend elleni szervezkedés, lázadás, rombolás, hazaárulás, hűtlenség, az ellenség támogatása, kémkedés, kémkedés az Európai Unió intézményei ellen, a szövetséges fegyveres erő ellen elkövetett kémkedés, és az állam elleni bűncselekmény feljelentésének elmulasztása bűncselekmények.

A hazaárulás törvényi tényállása szerint az a magyar állampolgár, aki Magyarország függetlenségének, területi épségének vagy alkotmányos rendjének megsértése céljából külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A törvényi indokolás szerint a hazaárulás bűncselekményének jogi tárgya Magyarország állambiztonsága, különös jogi tárgyai pedig Magyarország függetlensége, területi épsége vagy alkotmányos rendje, az ezeket sértő célzattal valósítja meg a hazaárulást az elkövető. A tényállás két elkövetési magatartást határoz meg, a külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel való kapcsolatfelvételt, illetve kapcsolat fenntartását. A bűncselekmény akkor tekinthető befejezettnek, ha a kapcsolat létrejön. A hazaárulás minősített eseteinél az elkövetési módoknak a társadalomra veszélyessége teszi indokolttá a súlyosabb büntetéssel való fenyegetést. A norma – a veszélyeztetett jogi tárgy kiemelkedő fontosságára tekintettel – a hazaárulás előkészületét is büntetni rendeli.

A hazaárulás fogalma és büntetése országonként eltérő, de általában az állam szuverenitását, biztonságát vagy területi épségét veszélyeztető cselekményeket takar.

• A német Büntető törvénykönyvben (Strafgesetzbuch) a hazaárulás (Hochverrat) olyan cselekmény, amely az alkotmányos rend erőszakos megdöntésére irányul és Németország területi épségének veszélyeztetésére irányul.
• Az Egyesült Államok szabályozása szűken definiálja a hazaárulást („treason”). Alapvetően háború viselését jelenti az Egyesült Államok ellen vagy „ellenség támogatása, segítségnyújtás”.
• A francia Code pénal a hazaárulást („trahison”) és az állam elleni bűncselekményeket részletezi. Külföldi hatalommal való szövetkezést jelent Franciaország érdekei ellen és fegyveres cselekményeket az állam ellen vagy bizalmas információk átadását ellenséges hatalomnak.

A svéd példa

A svéd Büntető Törvénykönyv idevágó szakasza szerint, aki azzal a szándékkal, hogy az államfő, a kormány, a Riksdag vagy a legfelsőbb bíróságok intézkedéseit vagy döntéseit külföldi segítséggel kikényszerítsék vagy megakadályozzák, illetve olyan cselekményt hajt végre, amely ennek a veszélyével jár, szintén bűnös hazaárulásban „olyan cselekményt hajt végre, amely ennek a veszélyével jár”. E jogi norma egyértelművé teszi, hogy a külföldi beavatkozás kísérlete önmagában is bűncselekmény lehet, ha az állami főhatalmat érinti. A veszélyeztető magatartás is elegendő. Noha a magyar szabályozás hagyományosan klasszikus nemzetbiztonsági fenyegetésre koncentrál, a svéd példa felveti a kérdést: miért ne lenne büntetendő már az is, ha valaki külföldi fórumokat használ fel politikai nyomásgyakorlásra a magyar törvényhozás vagy kormányzati döntések ellen?

A svéd szabályozás rávilágít arra, amit a magyar kormány is rendszeresen hangsúlyoz:

• Az állami szuverenitás nem csak katonai vagy hírszerzési eszközökkel sérülhet.
• A Brüsszellel, Soros-hálózattal, vagy egyes nemzetközi NGO-kkal való összjáték – ha belpolitikai döntések befolyásolását célozza – súlyos szuverenitássértés.

Egy magyar politikai szereplő Brüsszelben vagy Strasbourgban lobbizik azért, hogy forrásokat tartsanak vissza vagy jogállamisági eljárást indítsanak, az már nem együttműködés, hanem hazai állami döntések külföldi úton történő kikényszerítése – ami a svéd norma alapján büntetendő.

Gazdasági hazaárulás?

Ami a hazaárulás gazdasági aspektusait illeti, Trevor Sargent zöldpárti képviselő korábbi javaslata az ír Alkotmány 39. cikkének módosítására egy új fogalmat, a „gazdasági hazaárulást” vezetné be, az ír gazdasági válság (2008 utáni bankmentő intézkedések) kontextusában merült fel.

A koncepció alapján a gazdasági hazaárulás olyan cselekményekből áll, amelyek az ország hírnevének károsítását, elfogadhatatlan gazdasági költségeket vagy az állam „gazdasági szuverenitásának elvesztését” eredményezik.

A főbb jellemzők közé tartozik a gazdasági fókusz. A cselekmények nem katonai vagy erőszakos természetűek, hanem gazdasági döntésekhez kötődnek. A javaslat jellemzője egy tág definíciós kör, hiszen olyan fogalmakat használ, mint az „elfogadhatatlan gazdasági költség” vagy „gazdasági szuverenitás elvesztése”, amelyek nem pontosan körülhatároltak, így szubjektív értelmezésre adnak lehetőséget, továbbá nem követeli meg a szándékosság bizonyítását, így akár gondatlanságból vagy rossz döntésekből eredő károk is hazaárulásnak minősülhetnek.

Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a „klasszikus” értelemben vett hazaárulás és a gazdaság hazaárulás között párhuzamok figyelhetők meg. Mindkét fogalom az állam alapvető érdekeinek védelmét célozza.

A klasszikus hazaárulás az állam fizikai és politikai integritását, míg a gazdasági hazaárulás az állam gazdasági stabilitását és szuverenitását védené.

A két jogi fogalom között jelentős különbségek is felfedezhetők ugyanakkor, például a gazdasági hazaárulásnál a szándékosság nem követelmény, ami azért ellentmondásos, mert így gondatlan vagy rossz döntések is bűncselekménnyé válhatna.

A fentiek alapján világosan kirajzolódik, hogy a hazaárulás fogalmának újragondolása elkerülhetetlenné vált a globális politikai és gazdasági viszonyok megváltozása következtében.

A klasszikus magyar szabályozás ugyan dogmatikailag megalapozott és történetileg konzisztens, azonban napjainkban egyre kevésbé képes kezelni azokat a fenyegetéseket, amelyek a szuverén állami döntéshozatalt kívülről próbálják befolyásolni.

A svéd Btk. példája arra mutat rá, hogy a modern büntetőjog képes lehet reagálni az állami intézmények politikai vagy jogi zsarolására, ha a külföldi segítséggel történő beavatkozás már önmagában is büntetendővé válik. Ez a megközelítés jól illeszkedik a magyar kormány szuverenitásvédelmi stratégiájához, amely szerint a döntéshozatali autonómia védelme legalább olyan fontos, mint a területi vagy katonai integritásé, az az ír javaslat kapcsán pedig rögzítenek, hogy gazdasági hazaárulás eszméje rendkívül előremutató, de kizárólag precízen körülírt, konkrét szándékos magatartások szankcionálása esetén lehetne legitim eleme a büntetőjognak.

Szerző: Dr. Ifj. Lomnici Zoltán

Forrás: alaptorvenyblog.hu

Fotó: civilek.info