Az elmúlt héten – vélhetően a lengyel államfő választás apropóján is – szűk körben ismét felvetődött egy időnként fel-fel bukkanó – csekély érdeklődést kiváltó javaslat a közvetlen államfőválasztást illetően. E körben érdemes előkérdésként rögzíteni, hogy a lengyel köztársasági elnök státuszát a lengyel alkotmány, az 1997. évi Konstytucja Rzeczypospolitej Polskiej) V. fejezete taglalja.
Ennek keretében például – eltérően a magyar vagy a német elnöki szereptől, amely a szakirodalom alapján alapvetően protokolláris jellegű – a lengyel államfő például törvényjavaslatot terjeszthet elő, vagy éppen megtámadhatja egy norma aláírását és ezt csupán a Szejm 3/5-ös többségének döntése írhatja felül. Ez tehát egy erős, már-már a francia félprezidenciális rendszerre hasonlító modell.
Részletezve a lengyel alaptörvény ezeket a főbb területeket szabályozza:
Általános alkotmányos szerep
▪Az elnök a legfőbb állami képviselő, és az államhatalom folytonosságának megtestesítője. (126. cikk (1))
▪Felügyel az Alkotmány betartására, és őrzi az állam szuverenitását, biztonságát, valamint a területi integritás sérthetetlenségét. (126. cikk (2))
Törvényhozási jogkörök
▪ Törvényjavaslatot terjeszthet elő (144. cikk (3) d))
▪ Törvények aláírása vagy visszautasítása(144. cikk (3) f))
▪ Elrendelheti törvények és nemzetközi szerződések közzétételét. (144. cikk (3) g))
▪ Országos népszavazást rendelhet el. (144. cikk (3) e))
▪ Vizsgálatot kérhet egy jogszabály alkotmányosságáról. (133. cikk (2); 144. cikk (3) i))
▪ Kinevezési és felmentési jogkörök
▪ Miniszterelnök elölésére és kinevezésére;(144. cikk (3) k))
▪ a Minisztertanács tagjai lemondásának elfogadása és az arra való kötelezés, hogy ideiglenesen folytassák kötelezettségeik teljesítését (144. cikk (3) l))
▪ a Képviselőházhoz fordulásra abból a célból, hogy kezdeményezze a Minisztertanács tagjának Állami Törvényszék előtti felelősségre vonását (144. cikk (3) m))
▪ Miniszter felmentése bizalmatlanság esetén (144. cikk (3) n))
▪ Bírák kinevezése (144. cikk (3) q))
▪ A Legfelsőbb Bíróság elnökének és a Közigazgatási Felsőbíróság alelnökeinek kinevezése (144. cikk (3) t), w))
▪ Az Alkotmánybíróság elnökének és alelnökének kinevezése (144. cikk (3) u))
▪ A Közigazgatási Felsőbíróság elnökének, alelnökének kinevezése (144. cikk (3) v), w))
▪ Lengyel Nemzeti Bank elnökének jelölése (144. cikk (3) x))
▪ Monetáris Tanács tagjainak kinevezése (144. cikk (3) y))
▪ Nemzeti Rádió- és Televíziótanács tagjainak kinevezése (144. cikk (3) aa))
▪ Nemzetbiztonsági Tanács tagjainak kinevezése és felmentése (144. cikk (3) z))
Nemzetközi kapcsolatok
▪ Nemzetközi szerződések ratifikálása és felmondása (133. cikk (1) a))
▪ Nagykövetek kinevezése és visszahívása(133. cikk (1) b))
▪ Más államok képviselőinek megbízóleveleinek elfogadása (133. cikk (1) c))
▪ A nemzetközi egyezmény ratifikálása előtt az Alkotmánybírósághoz fordulhat a nemzetközi egyezmény alkotmányosságáról való döntés céljából.(133. cikk (2))
Honvédelem és rendkívüli helyzetek
▪ A Fegyveres Erők főparancsnoka (134. cikk (1))
▪ Békeidőben a nemzetvédelmi miniszteren keresztül irányítja a haderőt (134. cikk (2))
▪ Hadiállapot idején vezénylő főparancsnokot nevez ki (134. cikk (4))
▪ Mozgósítás és fegyveres védelem elrendelése külső veszély esetén (136. cikk)
▪ Katonai rangok adományozása (134. cikk (5))
Kegyelmezési és elismerési jogkörök
▪ Kegyelmi jogkör – egyéni kegyelmet gyakorolhat, kivéve Állami Törvényszék által elítélteknél (139. cikk)
▪ Állampolgárság adományozása és az arról való lemondás elfogadása (137. cikk)
▪ Kitüntetések, rendjelek adományozása (138. cikk)
Kommunikációs és politikai szerep
▪ Üzenetet küldhet a Képviselőháznak, a Szenátusnak vagy a Nemzetgyűlésnek (140. cikk)
▪ Meghatározott ügyekben összehívhatja a Kabinet Tanácsot. (141. cikk)
Rendeletalkotás, végrehajtási aktusok
▪ Rendeletek, végrehajtási utasítások kibocsátása (142. cikk (1); 144. cikk (3) cc))
▪ Hivatalos aktusaihoz szükség van a miniszterelnök ellenjegyzésére, kivéve a 144. cikk (3) pontjaiban felsorolt eseteket
A magyar helyzetet illetően kiindulópontként rögzíteni kell, hogy az elmúlt évtizedekben leginkább a baloldal – legutóbb a DK – tűzte napirendre ezt az abszurd, a magyar közjogi berendezkedéstől teljesen idegen kérdést. 1990-ben, a parlamenti választásokon súlyos vereséget szenvedő MSZP kezdeményezett „Kívánja-e Ön, hogy a köztársasági elnököt közvetlenül válasszák meg?” kérdéssel népszavazást, amely érvénytelen lett, mintegy 14 százalékos részvételi arány mellett.
Megjegyzendő, hogy a 25/1999. (VII. 7.) AB határozatban az Alkotmánybíróság szakmailag is jelentősen beszűkítette az ötletelők mozgásteret, amikor egy, a köztársasági elnök közvetlen választását célzó népszavazási kezdeményezés kapcsán megállapította, hogy „az alkotmány módosítására irányuló kérdésben választópolgárok által kezdeményezett népszavazásnak nincs helye”. Ez azt jelenti, hogy egy alkotmányozó többség módosíthatna a jelenlegi szabályokon, de ne feledkezzünk meg arról, hogy amikor 2010-után felvetődött egy erőteljesebb – nem a kancellári típusú államformákra jellemző – akár félprezidenciális rendszer bevezetésének az ötlete, az ellenzők rögtön a diktatúra, az autokrácia veszélyével riogattak.
Hazánkban a köztársasági elnök megválasztását Magyarország Alaptörvénye rendezi, amelynek 10. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy az államfőt az Országgyűlés választja, öt évre. Nemzeti alapokmányunk 11. cikke szól a megválasztás konkrét folyamatáról, melynek értelmében a parlamentnek – titkos szavazással – a köztársasági elnököt a korábbi köztársasági elnök megbízatásának lejárta előtt legalább harminc, legfeljebb hatvan nappal kell megválasztania.
Forrás: Alaptörvény blog
Címlapkép: Facebook/Karol Nawrocki
