Milyen is a „józan paraszti ész”? Valóban beteg-e a magyar néplélek? Hogyan épít közösséget a lovasíjászat? – ezek a kérdések is napirendre kerültek a május 12-én megrendezett Civil Akadémián a Polgárok Házában, ahol Kassai Lajos lovasíjász Szabó Anettel beszélgetett.

Kassai Lajos közéleti szerepvállalása azt a célt szolgálja, hogy megismerjék őt, manapság ugyanis nagyon kevesen tudnak a konzervativizmus azon értelmezéséről, amelyet képvisel.

 

„Ha megkérdeznének arról, hogy a mai világból mi hiányzik: a józan paraszti ész. A kommunistáknak köszönhetően végleg megszakadt az évezredes kapcsolat a világgal, a földdel. Gyakorlatilag eltűnt ez a kultúra” – nyilatkozta. Kifejtette, a kisparaszti gazdaságok, családi gazdaságok híve, amelyek amellett, hogy többezer családnak adhatnak lehetőséget a megélhetésre, elmélyítenék a paraszti gondolkodást is. „A paraszt embernek rengeteg mindenhez kellett értenie, többféle mesterséget kellett ismernie.

Az intelligens ember az, aki többet tud annál, mint amit tanult. Ebben a sokrétűségben benne van a teremtett világgal való kapcsolat is.”

– hangsúlyozta.

„Amikor megjelenek a kulturális térben, akkor a kelet-nyugat tengelyen én mindig a keletet képviselem, de nem politikai értelemben, hanem azt a gondolkodásmódot, életmódot, ahonnan őseink jöttek, ami a lovasíjászat is” – emelte ki.

 

Kifejtette, hogy a nemzet legkisebb egysége a család, amit nem lehet tovább bontani. „Attól kezdve, hogy feleségem és gyerekeim vannak, én már nem egy egyén vagyok.

Ami egyénekre bontja le a társadalmat, az nem egy nemzeti társadalom”.

Arra kérdésre, hogy mi volt az a fordulópont, amikor elfelejtettük, hogy honnan jöttünk, elmondta, szerinte a megváltozott életmód. Saját tradicionális életmódjáról elmondta, ott a szerepeket az élet osztja fel, nem mesterséges. „Az asszonynak, a családanyának a biztonságot kell megteremtenie. Nem azért került be a házba, hogy szeparációba kerüljön, viszont nem lehet felborítani a szerepköröket sem. Ez nem egy filozófia, nem az én elképzelésem a világról, ezek a szerepek egyszerűen beálltak” – tette hozzá.

A 21. századi közegben nem egyszerű dolog jól lenni.

Kassai Lajos szerint a közösségek többsége szembe lett állítva egymással, pedig az eltérő életmódokat nem szabad ráerőltetni a másikra. Számára a boldogság definíciója, ha azzal él, akit szeret, és abból él, amit szeret. „Minden más pótcselekvés. A pénz nem boldogít, ezeknek a kompenzációja nem működik”

– húzta alá.

A beszélgetés során arra a kérdésre is kitértek, hogy vajon miért beteg a magyar néplélek. „Ezt ne higgyük el! Az, hogy a magyarok irigyek, pesszimisták, egy propaganda szöveg” – mondta. Kifejtette, hogy hozzá rengeteg külföldön élő magyar látogat a völgybe, akik egytől egyig tisztelik a saját kultúrájukat, örökségüket.

„Nem lehet úgy élni, hogy nem szeretem a hazámat”.

Ezt követően így nyilatkozott:

„Én nem egy konzervatív gondolkodó vagyok, én egy konzervatív vagyok, aki gondolkodik. A konzervativizmus azt jelenti, hogy bizonyos értékekhez, amelyek konzerválódtak ebben a kultúrában, nekem hozzáférhetőségem van. Érdekel a múltunk, érdekelnek azok az értékek, amelyek felhalmozódtak az évek során”.

Hangsúlyozta, fontos, hogy a közösségek megtalálják az együttműködés útját, de sajnos azt látja, hogy az ország egyre inkább a dehumanizáció felé sodródik. Ezt csak úgy lehet elkerülni, ha reális képet alkotunk a másik félről, nem gyűlöljük azt.

„A politikusoktól nem várhatunk el ilyen irányú változásokat. Bennünk kell ezeknek a folyamatoknak végbemennie, hogy kicsit másképp nézünk a másikra és másképp állunk a másikhoz”

– emelte ki.

Ezt követően a lovasíjászatból levezethető társadalmi jelenségekkel kapcsolatban elmondta, a lovasíjászatnak köszönhetően zöld utat kapott egy kultúra, amire a világ minden tájáról volt befogadó közeg.

„Ennek hatására engem elkezdett érdekelni, hogy mi magyarok nagyon sok magot vetettünk el. Néhány szárba is szökött, virágba is borult, de a termést nem itt szedték le”

– gondolva ezzel a magyar feltalálókra, tudósokra, sportolókra. „Ha kritikus vagyok a magyarokkal, akkor talán nekünk az a legnagyobb problémánk, hogy hiányzik a kritikus tömeg. Magányos zsenik vagyunk, de nincs meg a társadalmi támogatottság. Ahhoz, hogy a lovasíjászat a miénk tudjon maradni, szükség van arra a kritikus tömegre.”

Megjegyezte, hogy habár kétévente rendez világbajnokságot, s azt sorra a magyarok nyerik, mégsem hallani róla a hírekben, és nem látni közvetítést sem az eseményről. „Nagyon mostohán kezeljük az értékeinket” – tette hozzá.

Ezt követően kifejtette, hogy a fokozódó virtuális térben egyre nagyobb szerepe van a lónak, mivel a ló egy lehetséges út a természet és a természetesség felé.

„A lovasíjászatban a másodlagos hatásokat tekintem elsődlegesnek. A gyerekek megtanulnak dolgozni, fegyelmet, tiszteletet tanulnak, megtanulnak bánni a lóval. Azok a fiatalok, akik a virtuális térben töltik az életüket, ettől a dinamikától el vannak zárva, nem tudják, hogy van egy élő világ, amelynek a dinamikája teljesen más, mint a virtuális dolgoknak”.

A közösségépítéssel kapcsolatban Kassai Lajos elmondta, szerinte az emberekből eltűnt a hűség. A közösségek felbomlóban vannak, ami azért jelent kihívást, mert az ember alapvetően közösségi lény. Hozzátette, a globalizáció nagy mértékben megnehezíti a hűséget, mert csak egyének vannak, és nincsenek valódi közösségek. „Én hiszek a globalizációban és a nemzetállamokban. Úgy gondolom, hogy a nemzetállamokat a globalizációnak kell létrehoznia”. A lovasíjász úgy gondolja, hogy az igazán nagy globális kihívásokkal szemben – mint amilyen a globális felmelegedés – csak egy globális összefogás tud segíteni.

 

A beszélgetés zárásaként arra a kérdésre is választ adott, hogy a mai világban hogyan tudnak közeledni egymáshoz a különböző értékrenddel rendelkező emberek.

„Mindenki a saját portáján rakjon rendet. Amin változtatunk kell, hogy ne gyűlöljük egymást. Ne legyen gyűlölet a másik irányába.”

Elmondta, habár vannak érdekeltek abban, hogy ez a feszültség fenn legyen tartva, a társadalom összességének ebből már nagyon elege van. Az indulat nem jó egy társadalomban, hosszú távon nem lehet így élni.

„Mindenki nézzen a saját lelkébe, és mikor a másikra néz, ne szimpátiát, hanem empátiát keressen”

– zárta gondolatait Kassai Lajos.

A Civil Akadémiát itt lehet megnézni:

Fotók: civilek.info